Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-03-28 / 13. szám - BELFÖLD - Március 15-éről, még egyszer

12 1992. március 28. Belföld akár provokatív legyen. Ha valakit a puszta létezésünk provokál! Annak idején is „kihí­vóan gyakoroltuk az emberi jogokat", ami­kor szamizdatsajtót csináltunk és egyesüle­tet alapítottunk, holott nem illett, sőt tilos volt. (Elek István, a Liberális Műhely egy másik jeles tagja ki is fejezte nemtetszését emiatt már 1985-ben, Monoron is.) Igen, mi szeretjük világossá tenni, hogy vannak jo­gaink, bele vannak írva az alkotmányba, s az államhatalomnak kutya kötelessége vé­delmezni őket. Most is szívesen tapogat­juk ki a határokat a saját fejünkkel. Ráadá­sul a saját társadalmunk mindenféle jelen­sége iránti olthatatlan kíváncsiság is job­ban sarkall, mint amennyire a hívatlan vendégség kétségtelen tapintatlansága fé­kez. Legalábbis a Beszélő szerkesztőit. (Más barátaink, más szabad demokraták nem így vannak vele, nem is jöttek oda a Szabadság térre.) Ez az ízlésbeli különbség az MDF Liberá­lis Műhelye és - mondjuk - a Beszélő között azonban nem teszi lehetetlenné az értelmes eszmecserét, egyáltalán a jóhiszemű kom­munikációt. Legalábbis, mi így gondoljuk. S egy dologban az invitálás nélküli jelen­lét feltétlenül előnyös: mivel ott voltunk (a Szabadság téren is), bizony, hallottuk az an­tiszemitizmus, az agresszív türelmetlenség megnyilvánulásait. Ehhez azonban ott kel­lett lenni, sótt FOTÓ: HORVÁTH ERNŐ Tiltakozó ünneplők a Szabadság téren - Pongrácz Gergely és Sinkovits Imre FOTÓ: HORVÁTH ERNŐ A tüntetés egyik szónoka: Márton András Tessék mon­dani, mi az a tüntetés? Balogh János, a Budapesti Rendőr-fő­kapitányság közrendvédelmi főnöke ha­tározottan állítja, hogy egyetlen de­monstrációról, tüntetésről sem érkezett előzetesen bejelentés a rendőrségre. Tün­tetés, demonstráció nem is volt, csak ün­nepi megemlékezés. Ilyent viszont több százat is jelentettek előre. Többek között a Szabadság térre. Az Új Magyarország március 13-i, pénteki számában ezt olvastuk a március 15-i fővárosi ünnepségekről: „Az 56-os Forradalmi Nemzeti Szövetség több csat­lakozott társadalmi szervezettel nemzeti nagygyűlésre hívja a polgárokat délután 1 órára a Szabadság térre, ahol tiltakozó megemlékezést tartanak a »Szabad Saj­tó« napja alkalmából." S Márton András, az '56-os Nemzeti Szövetség elnöke a március 20-i Új Magyarországban ezt ír­ja: „A sajtót 1992. március 10-től telefaxon folyamatosan tájékoztattuk... a Szabad­ság téri nagygyűlésünk mondandóját magába foglaló gondolatok, mint jelsza­vak közlésével." Tehát tiltakozó megemlékezés, nem­zeti nagygyűlés, a sajtónak előre meg­küldött jelszavak... Tisztelettel érdeklődünk Balogh Já­nostól: akkor mi a tüntetés? It Március 15-e alkalmából az ország számos településén nyújtottak át kitünte­téseket az 1956-os forradalom egykori hőseinek. Székesfehérvárott dr. Boross Péter belügyminiszter, a többi helyen ál­talában a köztársasági megbízottak ad­ták át az 56-os emlékérmeket és emlékla­pokat, ezzel is hangsúlyozva, hogy a kormány milyen fontosnak tartja az 56- os érdemek elismerését, az erkölcsi elég­tétel gesztusát. Kár, hogy az ünnepi szó­noklatokba néhol '48 és '56 tradícióihoz méltatlan, a demokrácia szellemétől ide­gen, disszonáns hangok keveredtek. Nagykanizsán Bertók Balázs, a PO­­FOSZ helyi szervezetének tagja ünnepi beszédében például kifejtette: „...meg­alázott, megcsonkított, gyűlölködő ellen­ségtől körülvett kis ország vagyunk, olyan belső ellenzékkel, amely valójában ellenség." Dunaújvárosban dr. Bogdán Emil MDF-es országgyűlési képviselő pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy mivel most „jogászi csűrés-csavarással meg­akadályozták az 1956-os bűnösök fele­lősségre vonását, a harminchat évvel ezelőtt kezdődött harc nem érhet véget". f. h.

Next