Beszélő, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-28 / 13. szám - BELFÖLD - Március 15-éről, még egyszer
12 1992. március 28. Belföld akár provokatív legyen. Ha valakit a puszta létezésünk provokál! Annak idején is „kihívóan gyakoroltuk az emberi jogokat", amikor szamizdatsajtót csináltunk és egyesületet alapítottunk, holott nem illett, sőt tilos volt. (Elek István, a Liberális Műhely egy másik jeles tagja ki is fejezte nemtetszését emiatt már 1985-ben, Monoron is.) Igen, mi szeretjük világossá tenni, hogy vannak jogaink, bele vannak írva az alkotmányba, s az államhatalomnak kutya kötelessége védelmezni őket. Most is szívesen tapogatjuk ki a határokat a saját fejünkkel. Ráadásul a saját társadalmunk mindenféle jelensége iránti olthatatlan kíváncsiság is jobban sarkall, mint amennyire a hívatlan vendégség kétségtelen tapintatlansága fékez. Legalábbis a Beszélő szerkesztőit. (Más barátaink, más szabad demokraták nem így vannak vele, nem is jöttek oda a Szabadság térre.) Ez az ízlésbeli különbség az MDF Liberális Műhelye és - mondjuk - a Beszélő között azonban nem teszi lehetetlenné az értelmes eszmecserét, egyáltalán a jóhiszemű kommunikációt. Legalábbis, mi így gondoljuk. S egy dologban az invitálás nélküli jelenlét feltétlenül előnyös: mivel ott voltunk (a Szabadság téren is), bizony, hallottuk az antiszemitizmus, az agresszív türelmetlenség megnyilvánulásait. Ehhez azonban ott kellett lenni, sótt FOTÓ: HORVÁTH ERNŐ Tiltakozó ünneplők a Szabadság téren - Pongrácz Gergely és Sinkovits Imre FOTÓ: HORVÁTH ERNŐ A tüntetés egyik szónoka: Márton András Tessék mondani, mi az a tüntetés? Balogh János, a Budapesti Rendőr-főkapitányság közrendvédelmi főnöke határozottan állítja, hogy egyetlen demonstrációról, tüntetésről sem érkezett előzetesen bejelentés a rendőrségre. Tüntetés, demonstráció nem is volt, csak ünnepi megemlékezés. Ilyent viszont több százat is jelentettek előre. Többek között a Szabadság térre. Az Új Magyarország március 13-i, pénteki számában ezt olvastuk a március 15-i fővárosi ünnepségekről: „Az 56-os Forradalmi Nemzeti Szövetség több csatlakozott társadalmi szervezettel nemzeti nagygyűlésre hívja a polgárokat délután 1 órára a Szabadság térre, ahol tiltakozó megemlékezést tartanak a »Szabad Sajtó« napja alkalmából." S Márton András, az '56-os Nemzeti Szövetség elnöke a március 20-i Új Magyarországban ezt írja: „A sajtót 1992. március 10-től telefaxon folyamatosan tájékoztattuk... a Szabadság téri nagygyűlésünk mondandóját magába foglaló gondolatok, mint jelszavak közlésével." Tehát tiltakozó megemlékezés, nemzeti nagygyűlés, a sajtónak előre megküldött jelszavak... Tisztelettel érdeklődünk Balogh Jánostól: akkor mi a tüntetés? It Március 15-e alkalmából az ország számos településén nyújtottak át kitüntetéseket az 1956-os forradalom egykori hőseinek. Székesfehérvárott dr. Boross Péter belügyminiszter, a többi helyen általában a köztársasági megbízottak adták át az 56-os emlékérmeket és emléklapokat, ezzel is hangsúlyozva, hogy a kormány milyen fontosnak tartja az 56- os érdemek elismerését, az erkölcsi elégtétel gesztusát. Kár, hogy az ünnepi szónoklatokba néhol '48 és '56 tradícióihoz méltatlan, a demokrácia szellemétől idegen, disszonáns hangok keveredtek. Nagykanizsán Bertók Balázs, a POFOSZ helyi szervezetének tagja ünnepi beszédében például kifejtette: „...megalázott, megcsonkított, gyűlölködő ellenségtől körülvett kis ország vagyunk, olyan belső ellenzékkel, amely valójában ellenség." Dunaújvárosban dr. Bogdán Emil MDF-es országgyűlési képviselő pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy mivel most „jogászi csűrés-csavarással megakadályozták az 1956-os bűnösök felelősségre vonását, a harminchat évvel ezelőtt kezdődött harc nem érhet véget". f. h.