Beszélő, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1992-07-04 / 27. szám - A HÉT ÜZENETEI

Tartalom: P­­rcs@Élj-Ő A Gloire fényesítése A szarajevói villámlátogatás után Párizsban némelyek Szent Johan­nához hasonlítják a francia elnököt, írja némi túlzással (és némi iróniá­val) egy osztrák újság. Amiként az utóbb máglyára küldött pásztorlány felszabadította az angol ostrom alá vett Orléans-t, akként szabadította fel a 75 éves francia vezető a szerb ostromgyűrűbe fogott szarajevói repülőteret. Illetve: nem egész akként. Inkább csak szimbolikusan. A szimbolizmus egyébként is belengi a nemes vállalkozást. A kör­nyékbeli dombokról kilőtt ágyúgolyókkal, srapnelekkel együtt ott ke­reng a levegőben Ferenc Ferdinánd ködalakja, s vele együtt a bosnyák diáké, Gavrilo Principé, aki 78 évvel azelőtt ugyanitt, ugyanezen a na­pon azért lőtte le Ausztria-Magyarország trónörökösét, hogy hazája Szerbiához csatlakozhassék. Mitterrand házigazdája viszont a szerbek­től elváló, a horvátokkal összefogó Bosznia elnöke volt. Közben Belg­­rádban teljes erővel zajlott a „Vidovban", a szerbek nagy nemzeti ünne­pe, s százezrek követelték Milosevicsnek, a végzet emberének távozá­sát. Egykoron 1988-ban, amikor megindította a kampányt a volt Jugo­szlávia más népeinek leigázására, őrjöngve ünnepelték. Most átlátják, ha nem söprik sürgősen félre, népét a teljes pusztulásba viszi. Mitter­rand látogatásának is ez az üzenete. A partnerek az Európai Közösségben, akiket Mitterrand elfelejtett a lisszaboni csúcson útiterveiről tájékoztatni, fanyalogva fogadták a Mit­terrand okozta meglepetést. Kivált az elsőségükre mindig féltékeny né­­­­metek. De a horvátok nagy protektora, a Frankfurter Allgemeine Zei­tung külügyi szerkesztője nemcsak azért neheztelt, mert úgy dukált volna, hogy az utazás ötlete Kohlnak jusson eszébe. Indulatos kommen­tárjában nem átallja megkérdezni: mi volt a villámlátogatás célja? Az, hogy feledtesse a régi mulasztásokat, és előre eltakarja a leendő mulasz­tásokat? A kurta kommentár csúcspontja a fenyegető hangon előadott „remény", hogy nem bizonyul igaznak a (valószínűleg csupán a szer­kesztő fejében gyökeret vert) verzió, amely szerint „Mitterrand csupán azért ment Szarajevóba, hogy távol tartson onnan más rendteremtő ha­talmakat". Mitterrand útja miatt az amerikaiak is bosszankodnak. Ők azt gon­dolják, hogy a látogatás az amerikai vezetés gyengülését demonstrálja. „Mitterrand - és vele együtt egyes német politikusok - az Egyesült Államok európai befolyásának csökkentésére törekszenek; a biztonsági problémák megoldását az erősödő Európai Közösségre akarják bízni" - hangoztatja az International Herald Tribune helyzetmagyarázata. Nem ok nélkül dühöngenek a németek és az amerikaiak. A franciák makacsul küzdenek, hogy az Európai Közösség vezetéséből a németek­kel egyenrangúan vegyék ki a részüket. És éppoly szívesen tevékeny­kednek azért, hogy mérsékeljék a kontinensen az amerikai befolyást. Kétségtelen, hogy a franciák ellentmondásosan szerepelnek a dél­szláv válság megoldását kereső tanácskozásokon. Most Lisszabonban is megakadályozták a szerbek egyedüli agresszorként való megbélyegzé­sét. Következetlenségük mögött egyrészt hagyományos, az első, de még inkább a második világháborúra visszanyúló szerb szimpátiáik fedez­­hetőek fel. Másrészt megragadnak minden okot és álokot, hogy előre­hajtsák az önálló, az amerikaiaktól egyre jobban függetlenedő európai hadsereg ügyét, amire kiváló alkalmat kínál a balkáni konfliktus. S ha az ottani események meggyorsíthatják az európai hadsereg fejlesztését, még az sem nagy ár, hogy a szerbek ellen kell bevetni ezt a hadsereget. Az­ egy csapással több legyet ütni szerető Mitterrand látogatását való­színűleg főként belpolitikai szempontok motiválták. Az Európai Közös­ség jövőjéről elrendelt népszavazással megosztotta jobboldali ellenfeleit. A szarajevói bátor kalanddal további lépést tett megsápadt népszerűsé­gének kifényesítésére, a dicsőségre szomjas francia képzelőerő fellob­­bantására. Lehet, hogy a fejében motoszkáltak az egyre sűrűsödő bírálatok is, amelyek azt hiányolják, hogy a kommunizmus bukását követő új törté­nelmi szakaszban nincsenek a helyzet magaslatára emelkedő államférfi­ak, csak kicsinyes, fantáziátlan, cselekedni gyáva politikusok. Fájóan hiányzik egy Churchill, egy De Gaulle vagy egy Adenauer. Mitterrand most megpróbált a nagy elődök nyomába lépni. V.J. BESZÉLŐ TARTALOM A HÉT ÜZENETEI ............................................... 2 Radványi Ákos: Szeret, nem szeret szívből, igazán...­­ Médiadöntés .............................................................................. 4 BELFÖLD Eörsi János: Centrumpárti zászlóbontás ........................................ 6 Konrád György: A dzsesszbanda szelleme................................... 7 A jogbiztonság ígérete (Hack Péter előadása) .............................. 9 A szabadelvű üzenet (Kis János előadása)...................................... 10 Laki Mihály: Mindenkinek! - A Szocialista Párt gazdaságpolitikai elképzelései.................. 11 Révész Sándor: Egy kényszerházasság árvái................................. 14 „Kéri: Népleányok Egyházi ingatlanigények............................ 17 KÜLFÖLD Vajna János: Az izraeli fordulat ..................................................... 18 Gyurovszky L. László: Tűz van babám - Szakadás előtti tárgyalások Csehszlovákiában....................... 20 VÁLASSZ SZAKSZERVEZETET! A vétó végnapjai - Elbocsátások az Autovillnél............................ 21 GAZDASÁG A pódiumszereplés kockázata - Interjú a Magyar Nemzeti Bank elnökével ............................ 23 Költő János: Átlagállásidő - Milyen hosszú a munkanélküliség?........................................ 25 KULTÚRA : A természet nem olvasta Kantot és Hegelt” - Claudio Magrisszal beszélget Barna Imre:............................. 26 Bori Erzsébet: „Gesztus a történelemnek” - Lengyel Péter: Holnapelőtt (nem-regény). Nádas Péter-Richard Swartz: Párbeszéd................................... 30 REJTVÉNY...................................................................................... 32 HELYREIGAZÍTÁS Legutóbbi, 25-26. számunk Visszabeszéló rovatában a Csupa véletlen című írás végéről csupa illetlenségből sajnálatos módon lemaradt az alá­írás: Hoffmann György Ákos. Az érintett és olvasóink elnézését kérjük. 1992. július 4. BESZÉLŐ Új folyam, III. évfolyam 27. szám Kiadja az AB-Beszélő Kiadó Kft. 1084 Déri Miksa u. 10. Telefon: 113-7574,133-8583, telefax: 134-3504 Szerkesztik: Ara-Kovács Attila, Eörsi János, Fekete Éva, F. Havas Gábor, Havas Fanny, Kiss Hana, Mosonyi Aliz, Nagy W. András, Révész Sándor, Solt Ottilia, Kőszeg Ferenc (főszerkesztő) Képszerkesztő: Pintér József Szedés, tördelés: AB-Beszélő Kiadó Kft. Nyomás: 92-1858 Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató Terjeszti a Magyar Posta ISSN 0865-4093

Next