Beszélő, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-05-15 / 19. szám - BELFÖLD - Nem csatlakozunk egyetlen csoporthoz sem - Interjú Iványi Györggyel
12_______ 1993. május 15. Interjú Iványi Györggyel Nem csatlakoztunk egyetlen csoporthoz sem A Tégy a gyűlölet ellen! mozgalom május 15-én tartja meg első nagyszabású tömegmegmozdulását. A demonstráció előzményeiről és a Tégy a gyűlölet ellen! mozgalom működési elveiről kérdezzük Iványi Györgyöt, a mozgalom finanszírozására létrejött alapítvány kuratóriumának alelnökét. Beszélő: Eredetileg márciusra tervezték ezt a megmozdulást. - Valóban, az időzítés jobb is lett volna, hiszen több dolog történt akkor az országban, ami aktualitást adott a gyűlöletkeltés elleni programnak, azonban március 14-én nem tudtuk volna megoldani, hogy ez a békés séta valóban pártsemleges legyen. Beszélő: Ha a szervezők számításai bejönnek, akkor a jövő heti méreteiben hasonló demonstráció lesz, mint a Demokratikus Charta 1992. szeptember 25-i megmozdulása. Van-e különbség a két szervezet között? - Nyilván mindenfajta kezdeményezésnek van valamilyen társadalmi és politikai üzenete. De amikor egészen meghatározó alapértékekről van szó, akkor két dologtól óvakodni kell: egyrészt mindenki igyekszik bizonyítani, hogy a másik fél nincs ezen értékek birtokában, és ezáltal elsikkadnak maguk az alapértékek. Másrészt ha valaki valamilyen általánosan támogatott értéket meghirdet, akkor a politikai erők ezt valamilyen választási viszonyrendszerbe helyezik, és féltékenyen reagálnak. Beszélő: Van-e konfliktus a két mozgalom között? A Charta és a Tégy a gyűlölet ellen! között számomra abszurdum bármilyen konfliktus. A Tégy a gyűlölet ellen! azonban nem csatlakozott egyetlen csoporthoz sem, ezért nevezték már fasisztának és bolseviknak egyaránt. A Chartához közel álló körök egy MDF-Fidesz-összeborulást előkészítő mozgalomnak tekintettek minket, az MDF-hez közel álló vagy kereszténydemokrata szellemiségű személyek viszont chartás fiókszervezetnek vagy szektajellegűnek ítélték mozgalmunkat. A mai magyar társadalomban az a meghatározó kérdés, hogy egy konzervatív liberális teljesítményelvű társadalmat építünk, vagy pedig egy védőbb, újraelosztó szociáldemokrata modellt preferálunk. Az előbbinek nincsenek társadalmi tartalékai, az utóbbinak nincsenek gazdasági tartalékai, a politikai elit pedig nem tudván a választ, egyre inkább nem létező kérdések felé fordul. A XX. századi magyar értelmiség szégyene a népies-urbánus vita. Mára ismét sikerült a társadalompolitika középpontjába emelni ezt a felületes, buta kávéházi vitát, amelyben mindenki bepiszkolta magát. Eközben súlyos problémákkal kell szembenéznünk. Hangsúlyozom, hogy amikor mi kirekesztés ellen szólunk, akkor nemcsak az antiszemitizmusra és a cigányellenességre gondolunk, hanem a szegénységre és a munkanélküliségre is. Beszélő: A kormánypártnak van egy markáns szélsőjobboldali szárnya, a gyűlöletet olykor kormányzati oldalról is gerjesztik. Lehetséges-e olyan antirasszista mozgalmat szervezni, amely nem politizál? - Az utóbbi hónapokban a kormányzati magatartás sokat józanodott, talán nekünk sikerült megfogalmazni, hogy a társadalom nagy része nem fogadja el a gyűlöletkeltést. Tényleg nem történt meg a szociális, liberális és demokratikus minimum definiálása. Én egyik első aláírója voltam a Demokratikus Chartának, amelynek kezdeményezői eredetileg éppen arra tettek kísérletet, hogy a demokratikus jogok oldaláról megfogalmazzák ezt a minimumot. Ezután a Charta elégedetten elfogadta azt, hogy ezeknek az alapjogoknak a képviselete valamiféle ellenzéki szerep. Úgy gondolom, hogy alapjogokról nem lehet kormánypárti-ellenzéki összefüggésben beszélni. Természetesen meg kell kérdezni valamennyi politikai párttól, hogy mit tesz az alapvető értékek védelmében. Beszélő: A tavalyi Charta-megmozduláson az MDF-tag Kerényi Imre mondta az egyik legnagyobb hatású beszédet. Sokan úgy vélekednek, hogy nem a Charta fogalmazta meg magát ellenzéki politikai erőként, hanem politikai ellenfelei kényszerítették ebbe a szerepbe. Ebben van igazság, hiszen Surányi György elbocsátása éppen ezt bizonyította. Pártpolitikai szempontból persze nagyszerű dolog, ha a másik oldal bizonyítja azt, hogy nem támogatja az alapvető értékeket. Véleményem szerint azonban nem az értékek deklarálása a lényeges, hanem gyakorlati érvényesülésük. Biztos, hogy Nyugat-Európában aktívan dolgoznak olyan politikusok, köztisztviselők, akik magánemberként elitisták vagy rasszisták. Magyarországon is és Franciaországban is közöttünk élnek azok, akik képesek volnának fasizmust csinálni, de nem engedhetik meg maguknak. Beszélő: Magyarországon éppenséggel úgy tűnik, hogy a politikusok sok mindent megengedhetnek maguknak. Belföld ■—* -r f*11n Ml Lm lm Li 3