Beszélő, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-06-12 / 23. szám - SZAKSZERVEZET - Tüntet-és? - Pedagógusnapi csomag

12 1993. június 12. Pedagógusnapi csomag Tüntet­és? A közalkalmazottak tüntetésére Antall József televíziós nyilatkozata után került sor, de a rendezvénynek nemcsak ez adott politikai felhangot Ha ugyanis Ma­gyarországon törvénytisztelő­ állampolgárként pusztán a törvény végrehajtását kérik számon a kormánytól, mondjuk a béremelés vagy más munkaügyi kérdés megoldását tartalmazó törvényét, az már felér egy politikai követeléssel „Bérszabó Iván” virított a felirat a Pedagógusok Demokra­tikus Szakszervezete faliújságján a pénz­ügyminiszter bejelentése után, miszerint a közalkalmazotti bértarifát a kormány a törvényben foglaltaktól eltérően 1994 he­lyett csak 1995-től kívánja bevezetni. Sza­bó Iván a pótköltségvetés megszorító in­tézkedései között említette a bértarifa­rendszer elhalasztását. Lényegében a va­lutaalapot jelölte meg a különböző támo­gatások lefaragásának szorgalmazója­ként, mely szervezettel szemben Népsza­badság-beli nyilatkozata szerint ő maga is védte például az önkormányzati támoga­tásokat vagy a jóléti és kulturális kiadáso­kat. Ez a védelem azonban távol állt a közalkalmazottak érdekeitől, hiszen a közalkalmazotti szféra bérszintje igen­csak az ipari átlagbér mögött kullog. Pe­dig a közalkalmazotti jogviszony hátrá­nyosabb, mint más munkavállalóké, és logikus lenne, hogy a nagyobb igényekért cserébe foglalkoztatási és anyagi bizton­ságot nyújtson a munkáltató. A másik tétje Ha a pénz elosztásáról vagy - esetünk­ben - hiányáról esik szó, mindig az a kér­dés merül fel, hogy mely társadalmi cso­port mennyire jogosult érdekeit érvénye­síteni. A tavalyi, az Érdekegyeztető Ta­nácsban megszavazott 10 milliárd elosz­tása is megosztotta az érdekeket, hiszen például az egészségügyben bérek tekinte­tében az oktatásügyinél is rosszabb a helyzet. A tüntetésen Szöllősi Istvánné beszédében ezért tárgyalási alapnak sem fogadta el a kormányzati tervet, és kije­lentette: jövőre be kell vezetni a bértarifa­rendszert, ez nem kérdés, nincs mit tár­gyalni róla. Tárgyalások csak arról foly­hatnak, hogy a majdnem 1200 milliárdos költségvetésből honnan teremtsék elő a szükséges 15 milliárdot. Ó, a maga részé­ről - tette hozzá - szívesen segít Szabó Ivánnak a költségvetés rubrikái között megkeresni a hiányt fedező tételeket. A szónokok között azonban nem volt teljes egység. Senki sem tudja ugyanis, hogy pontosan mekkora összegre lenne szükség, hiszen a pénzügyi tárca tavaly nem végzett számításokat a törvény költ­ségigényéről, és lehetséges, hogy a bérta­rifa bevezetésének költsége pótlékokkal és egyéb költségvonzataival együtt elér­heti a 70 milliárdot is. Vargabetűk A Roosevelt térről csekély vargabetűt formázva indult el a menet a Kossuth tér­re, de a szónoklatok sem mindig a legrö­videbb úton törtek céljuk felé. Nem ugyanaz volt a politikai mondanivalója Jirzi Valenta, a közel húszmillió tagot tö­mörítő Oktatási Világszervezet alelnöke szolidaritási beszédének, mint annak a bejelentésnek, hogy a LAÉT is a közalkal­mazottak mellett áll. Vadász János, a KKDSZ országos titkára Antall Józseffel polemizáló beszédéből sem volt könnyű kihámozni, hogy vajon a szolidaritás vagy az elégedetlenség a hangsúlyosabb eleme mondanivalójának. Vadász ugyan­úgy ostorozta a korrupció és a „rokonok országa" haszonélvezőit, mint a zsíros bankbetéteiket hizlaló önkormányzatokat vagy az adócsaló vállalkozókat. Az alkal­mazottak béréből bezzeg előre levonják az adót, jelentette ki egyébként nagy taps­sal jutalmazott beszédében. Nem kell ’96-ot mondani Ekkor a PDSZ következett, de ez a szakszervezet kilógott a sorból. Olyany­­nyira, hogy le kellett szólni az emelvény­ről: szimpatizánsaik „túl magasra tartják a tábláikat". Ráadásul az önkormányza­tokkal szemben sem voltak elég kemé­nyek. Pokorny Zoltán ügyvivő szerint ke­vesebb a jobb helyzetben lévő önkor­mányzat, mint a szegény, így a kormány megoldási javaslata azt jelenti, hogy a gazdagabb területeken rendezni lehet a helyzetet, a szegényebbeken nem. To­vább nőnek a meglévő feszültségek, rá­adásul nincs olyan bank, amely ekkora kölcsönt adna az önkormányzatoknak. A kormány sem gondolja komolyan, amit mond: azért ígér '95-re pénzt, mert rájött, hogy nem kell '96-ot mondania. Hiszen ha a vágyott jövőt nem is, de a következő kormányt híven szimbolizálja az 1995-ös határidő. K. L. Szakszervezet -

Next