Beszélő, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-09 / 1. szám - BELFÖLD - Hogyan kezdjünk kormányozni? - Orbán Viktor: A Fidesz meg tudja teremteni a szükséges konszenzust

10 1993. január 9. Belföld Hogyan kezdünk kormányozni? Pártvezetők válaszolnak Egy héttel az 1990-es választások előtt a Szabad Demokraták Szövetsége röplapot adott ki, amelyben felsorolta, mi az, amit azonnal megtesz, ha kormányra kerül. A szöveget (amelyet dokumentumként újra közlünk), szerkesztőségünk december közepén elküldte a három parle­menti frakcióval rendelkező ellenzéki párt vezetőjének. Levelünkben azt kértük tőlük, foglalják össze, mi az, amit a választások után esetleg kormányra kerülve különösen sürgető feladat­nak vélnek. Hiszen a pillanat, amikor a jelenlegi kormány megkezdi ciklusának utolsó teljes évét, amikor a választások időpontja már elég közeli ahhoz, hogy feltételezzük, valamennyi párt készül a kormányzás feladatára, de a tényleges választási kampány még messze van, különösen alkalmas arra, hogy a pártok vezetői komolyan s mégis kötetlenül válaszoljanak: hogyan fognának hozzá a kormányzáshoz. Kérdésünkre Horn Gyula, az MSZP elnöke írásban, Orbán Viktor, a Fidesz frakcióvezetője interjú formájában felett. Orbán Viktor: A Fidesz meg tudja teremteni a szükséges konszenzust - Lesznek kérdések, vagy monológot kell mondanom? Beszélő: Egyetlen kérdést teszek fel, a válasz lehet monológ, legfeljebb közbekérdezek. Képzeljük el azt a helyzetet, hogy megvolt a választás, s a Fidesz kezdeményezheti a kormány­­alakítást... - És nem is kell koalíciót alakítania? Beszélő: Nyilván kell, de most ne firtassuk, hogy kikkel. - Mert a koalíció összetételétől nagy­mértékben függ, hogy mit lehet csinál­ni, és mit nem. Tehát egy olyan koalí­cióról van szó, amelyiktől nem füg­günk? Ez a lényeg? Beszélő: A kérdés csak annyi, mi az, amit a Fidesz kormányzó pártként „azonnal", vagyis a lehető legrövi­debb időn belül meg akarna valósíta­ni. Hogy aztán mi az, amit ebből az adott koalíciós és parlamenti helyzet­ben meg is tehet, az más kérdés.­­ Azzal kezdem, hogy a kormányzati szerkezet átalakításának az első intéz­kedések között kellene szerepelnie. Ki­sebb, jobban fölszerelt és képzettebb bürokrácia fölállítása: minden kor­mányzati siker azon áll vagy bukik az első egy esztendőben, hogy mennyire sikerül az apparátust - amelyik most a kormányzati munkát kiszolgálja -, át­alakítani, hatékonyabbá tenni. Hogy hogyan lehet különösebb konfliktusok nélkül helyet találni azoknak a bürok­ratáknak, akik az új szerkezetbe már nem férnek bele. Ebben persze benne van az is, hogy jó néhány embert, akik az elmúlt másfél esztendőben hagyták ott a kormányzati apparátust, személy szerint is meg kell nyerni, hogy térjenek vissza a különböző minisztériumokba. Beszélő: Az 1990-es választás előtt sok szó esett a különböző hivatalok, testületek, a rendőrség hadsereg de­­politizálásáról. Ez a folyamat már 1989-ben megindult. Azóta azonban olyan kormányunk van, amely a maga világnézetének, értékrendszerének az átvételét elvárná az apparátusától. Gondolok itt a keresztény-nemzeti jelszavakra, a „férfias" rendőrség ide­áljára, a Lourdes-ba zarándokló hon­védekre. Nincs-e szükség újabb depo­­litizálásra? - Szerintem nincs. Én nem tartom eb­ben a pillanatban sem a rendőrséget, sem a katonaságot átpolitizáltnak. A rendőrséget különösen jó állapotban lé­vőnek tartom, ebből a szempontból leg­alábbis. Különösen a megyei főkapitá­nyok és a városi kapitányok egy tekin­télyes részének megismerése alapján ál­lítom, hogy nem szükséges őket depoli­­tizálni. Ennek ellenére persze egy rend­őrségi törvényt, ha ez a kormány nem !

Next