Beszélő, 1993. január-június (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-05-15 / 19. szám - BELFÖLD - Királynő a menhelyen

10____________ 1993. május 15. Királynő a menhelyen Magyarországi tartózkodásának első­ napján II. Erzsébet felkereste az Oltalom Karitatív Egyesület Dankó utcai haj­­léktalanmenhelyét Az esemény előkészületeiről múlt heti számunkban interjút közöltünk Iványi Gáborral, az Egye­sület elnökével. Lapunk mint a szegények, a hajléktala­nok helyzetével sűrűn foglalkozó orgánum kapott meghí­vást a királyi látogatásra. II. Erzsébet titkos naplójának magyar kiadását mégsem mer­tem dedikáltatni II. Erzsébettel. Főképp azért nem, mert az olvasása közben (ami nagy szórakozás volt) az a gyanúm támadt, hogy Esterházy Péter írta. A királynőről ugyanis nem hiszem el - hiába volt magyar lány a szépanyja -, hogy ennyire esterházys lenne a stílusa, és ennyire pesti lenne az angol humora. A Beszélőt sem mertem a kezébe adni, csak elmagyarázni próbáltam neki, hogy mi már órákkal a megér- | kezése előtt riportképet közöltünk az Oltalom Egyesület haj-­­ léktalan-otthonában tett látogatásáról. A mi lapunk ugyanis­­ már tizenharmadik éve a holnap híreit közli. A királynő, akit­­ Dénes János kézrázása óta már nemigen lehetett meglepni, megértően bólogatott. Aztán Samu István doktortól, az alko­holbetegek és hajléktalanok nagyszerű orvosától arról érdek­lődött, miért lesz valaki hajléktalan. Ez a kérdés, amilyen együgyűnek hangzik, olyan jelentős. De szép is lenne, ha egy, az utcán alvókat anyázó járókelő, ha egy hajléktalanokat űző vasúti rendész vagy polgárőr kérdezné meg időnként ugyanezt. A Dankó utcai menhely környéke természetesen jóval a királynő érkezése előtt teli volt rendőrökkel. De azért a köze­li Mátyás téren, a József utcai kocsisoron nem szünetelt a szokásos üzem, business as usual. Úgy látszik a rendőrök csak a pápalátogatás idején érezték feladatuknak hogy be­­gyűjtsék a lányokat, pedig az anglikán hagyományok puritá­nabbak, mint a rómaiak. Utóbb azt állították, azért szigor­­kodtak, mert hírét vették, hogy a lányok fel akarnak vonulni a pápa tiszteletére. Ezúttal senki sem akadályozta meg, hogy a Dankó utca környékének népe­ összegyűljön, és tüntetően ünnepelje a felséges vendéget. A magas rangú vendégért felelős biztonsági szolgálat - miután az otthon vezetői nem járultak hozzá a bebocsátandó hajléktalanok előzetes káderezéséhez - azt javasolta, hogy a hajléktalanotthonban egyáltalán ne legyenek hajléktalanok. Kívánságuk teljesülhetett volna, hiszen egy kora nyári nap kora délutáni órájában a Dankó utcai ház többnyire valóban üres. Mostanában különösen: a Köjál néhány hete újrafertőt­­lenítés céljából bezáratta a szállást, újbóli megnyitásáig még eltelik egy-két hét. A brit követség azonban úgy vélte: a haj­­léktalanmenhelyhez hajléktalan dukál. Közbenjárásukra a Külügyminisztérium is intézkedett. Fizetik a taxiszámlát, ígérték, fizetnek napidíjat is, csak legyenek az épületben ele­ven hajléktalanok. Az otthon munkatársai néhány órával a királynő érkezése előtt szétrebbentek: ki a Moszkva térre ment, ki az ingyenkonyhákra, kettőre együtt volt a szüksé- FOTÓ SZIGETI PITFER Jön, jön... II. Erzsébet távozóban (háttal Iványi Gábor) Belföld ww±wLmJ l ma Lm L■ Lai

Next