Beszélő, 1993. július-december (4. évfolyam, 26-52. szám)

1993-12-02 / 48. szám - KÖLTŐI KÉRDÉS - Kornis Mihály: Vannak-e a szeretetnek határai?

PETRI GYÖRGY ROVATA Vannak-e a szeretetnek határai? Ez ugyanúgy metafizikai probléma, mint az istenprobléma. Azt hiszem, azt kérdezi Babits, hogy szeretek-e egyáltalán, vagy szerethetem-e Istent, hogyha még a legyeket sem tudom szeretni. Csak hát a kérdésben kissé el van koszolva a szere­­tetprobléma. Attól ugyanis én még csupa szeretet lehetek, hogy idegesítenek a legyek. Abszolúte idegesítenek, és csak abban különbözik a reakcióm egy megátalkodott ateistáétól vagy egy 19. századi humanista öntudattal rendelkező polgá­rétól, hogy ők kapásból és gondolkodás nélkül csapják agyon a legyeket, meg rakják ki a légypapírt. Én viszont ezt nem tu­dom megtenni. Nem hagy nyugodni az a gondolat, hogy biz­tos van a létezésnek és a természetnek egy belső és felfogha­tatlan harmóniája, amely úgy működik körülbelül, hogy ha te agyoncsapod a legyet, akkor előbb-utóbb téged is agyon fog csapni valaki, nem haragból - te sem haragudtál a légyre nem gyűlöletéből - te sem gyűlölted a legyet -, és nem is azért, mert a szeretet hiányzik belőle, hanem mert neki úgy jön, mert abban a pillanatban akadályává váltál valami ma­gasabbnak. És azért agyon leszel csapva, míg­­ ha nem is el­lentételezésül, de azért, hogy a harmónia megmaradjon, sze­rintem esélyem van arra, hogy ha nem csapom agyon az élőlé­nyeket, engem sem csapnak ilyen bután agyon egyszer. Amúgy meg nem kell minden­kit szeretni. Szerintem nincs hiteles szeretet, amelyik min­denkit szeret. Nem hiszem, hogy Jézus mindent és minden­kit szeretett volna, hiszen megátkozta a fügefát, amikor nem adott neki termést, és korbáccsal űzte ki a kufárokat a templomból. Ugyanakkor a Hegyi beszéd tanítása, a „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”, olyan esztelen sze­­retetet propagál, amit a ma­gyar nyelv gyönyörűen felfog­hatatlannak nevez. Ettől még létezhet, de én nem mondhatok erről semmi biztosat. Az isteni szeretet esztelen logikája tá­vol van, fölötte van az én emberi határaimnak. Sejtéseim vannak róla. De ezeket nagyon nehéz verbalizálni. Pál apos­tol a korinthosziakhoz írt levél 13. szakaszában, a híres sze­­retethimnuszban lényegében nem adja pozitív meghatározá­sát a szeretetnek, inkább csak körül tudja írni a szeretetet. Én azt hiszem, a szeretet nem olyasmi, ami birtokolható, amiből, ha egy bizonyos mennyiséggel rendelkezem, akkor jó vagyok, egy bizonyos mennyiség alatt pedig rossz vagyok. A szeretet inkább olyasmi, amire törekszem, amire áhítozom, amire szükségem van, és amit ha másnak adni tudok, akkor valamiképpen én válok ettől többé. A baj az, hogy ebben a tö­rekvésemben gátolva vagyok, mert ha valaki akármiért azt mondja, hogy én egyenlőbb vagyok nálad, sőt még inkább azt mondja, hogy te nem vagy életre érdemes abban az új világ­ban, amit én létre akarok hozni (emlékezzünk a liberális fér­gek kiirtásáról szónokló politikusunkra), az az emberiség és az én személyes ellenségem egyszerre. Az ember nem tud nem gyűlöletet érezni azok iránt, akik mások elpusztításában érdekeltek. Nagyon elgondolkodtam azon, hogy a szélsőjobb a Tégy a gyűlölet ellen mozgalmat utálja a legjobban az összes ellene fellépett irány közül, ez valamiért zsigerileg idegesíti őket. Ők gyűlölnek. Őszintén. Mi, liberálisok pedig képtele­nek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy ti, mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti min­ket. Most, hogy kezd lassan vége lenni a sajtószabadságnak Magyarországon, úgy érzem, kénytelen leszek újra politikai publicisztikát írni. És nem tu­dok lelkiismeret-furdalás nél­kül gondolni arra a pillanatra, amikor nagyon nehéz lesz kike­rülnöm a gyűlölködés szavait és mondatait. Azt hiszem, a XX. század nagy tanulsága, hogy a humanizmus esélyeit a politi­kában alapvetően újra kell gon­dolni. A politika abban a pilla­natban, amint a szeretet szót a szájára veszi, bűnt követ el, mert a politika logikája a ha­talmi érdekek logikája. A hata­lom megszerzésének és megtar­tásának a technikája és tudo­mánya, és ebben sok minden szerepet játszhat. A tapasztala­tok szerint a szeretet nemigen. KÖLTŐI HERDÉS „Költő vagy, csupa szeretet szereted-e a legyeket?” (Babits Mihály) KORNIS MIHÁLY ■■■ 4 BESZÉLŐ, 1993. DECEMBER 2.

Next