Beszélő, 1994. január-március (5. évfolyam, 1-13. szám)
1994-02-17 / 7. szám - BELFÖLD - "Adják ők még alább is..." - Beszélő-beszélgetés Orbán Viktorral
BELFÖLD A Fidesz is, az SZDSZ is úgy ítéli meg, hogy liberális koalícióra van szükség. Ugyanakkor érzékelhető a széttartás a további koalíciós partner kérdésében. Majdhogynem úgy vetődik fel a kérdés: Boross vagy Nagy Sándor? Valóban közülük kell választanunk? Adam Michnik egyszer úgy válaszolt egy hasonló kérdésre, hogy a maga részéről Marlene Dietrichet választja. De persze a kérdés komoly. Mi tartjuk magunkat ahhoz - amit egyébként Pető Ivánnal egybehangzóan szoktunk mondani -, hogy a liberális blokknak mindkét irányban nyitottnak kell lennie. Nem most kell eldönteni, hogy mennyire és merre kell szélesíteni a választások után. Ezzel szemben mintegy másfél év óta sulykolják a közvéleménybe, hogy nincs más vállalható megoldás, mint a szociálliberális együttműködés. A Magyarországon olvasott lapokban többnyire ilyen publicisztikák, vélemények, hírekbe csempészett értékelések szoktak megjelenni, mert a politikacsinálók holdudvarába tartozó közírók már-már csak a szociálliberális koalíció mellett mernek vagy akarnak érvelni (ráadásul erkölcsi alapon). Ez egyáltalán nem kelti a jobbra és balra egyaránt nyitottság benyomását. Amikor én a másik lehetőséget is megemlítem, megpróbálom kiegyensúlyozni a liberális blokkot fenyegető erőteljes balrasodródást. Ha a Fidesz nem igyekezne egyensúlyozni, akkor a liberális blokk már régen belesétált volna az MSZP utcájába. Az év elején előadott „gondolatkísérletedet” - amikor a liberálisok és a jobboldal négypárti koalíciójának a lehetőségéről beszéltél - sokan félremagyarázták. Nyilatkozatod valóban nem tartalmazott olyasmit, ami az SZDSZ-t kizárta volna... Sőt, jóindulatú értelmezéssel, egy körömfeketényi jóindulattal azt is jelenthette volna, hogy csak az SZDSZ-szel lehetséges koalíció, esetleg a konzervatívok bevonásával. Érdekes, ez az értelmezés senkinek sem jutott az eszébe. De miután az MDF vezetői sorra kijelentették, hogy a Fidesszel hajlandók együttműködni, az SZDSZ-szel azonban nem, nem hangzott el olyan nyilatkozat a Fidesz részéről, hogy amennyiben az MDF kizárja az SZDSZ-t, akkor ezzel a Fideszt is kizárja. Mert más hangzott el ehelyett: azt mondtam, hogy majd meglátjuk, adják ők még alább is. Azt gondoltam, hogy ennyi éppen elég is. Ennél több koalíciós fogadkozást egyelőre nem kell tenni, hiszen még hátravan a választás. A jövő koalíciójának kérdése feszültség forrása volt már ’93 tavaszán is, amikor a Fidesz és az SZDSZ megkötötte egymással a megállapodást, miért nem lehetett már akkor megállapodni abban, hogy a két liberális párt közösen és összehangoltan képviselje azt az álláspontot, hogy jobbra és balra egyaránt nyitott? Ekkor talán elkerülhetők lettek volna a félremagyarázások és félreértések... Szerintem nem. Ami történik, az nem félreértéseknek, nem félremagyarázásoknak az eredménye. A Fidesz-SZDSZ-megállapodás reakció volt arra a ’92 őszén kialakult helyzetre, amikor egyfajta antifasiszta népfrontpolitika jegyében akarták összekovácsolni a „három ellenzéki pártot”. Mi az SZDSZ-szel megállapodva véget vetettünk ennek az álomnak. Ezt a politikai közélet nem pártpolitikus szereplői mind a mai napig úgy tartják nyilván, hogy az SZDSZ bele lett kényszerítve az egyezségbe, és a Fidesz az, amelyik keresztbe fekszik egy SZDSZ-MSZP-Fidesz-együttműködés előtt. Ha tehát a Fidesz nem olyan lenne, mint amilyen, sőt, ha a Fideszen belüli erőviszonyok nem olyanok lennének, mint amilyenek, akkor már régen össze is állt volna ez a fajta együttműködés. A Fidesz-kongresszus körüli ügyek sorozata, Fodor Gábor esete a nem pártpolitikus politikaművelők számára arról szólt, hogy más emberrel, egy más elnökkel könnyebb volna a szociálliberális együttműködés, mint velem. Egy éven keresztül csak hozsannákat lehetett olvasni a szociálliberális kormányzásról - a hátrányairól vagy épp egy másik kombináció előnyeiről egy halvány szó sem esett. 1992 őszén azért volt egy komoly anticsurkista fellépés, a Charta-tünte „Adják ők még alább is...” Beszélő-beszélgetés ORBÁN VIKTORRAL Február elején valóságos nyilatkozatháború zajlott le a Fidesz és az SZDSZ között. Ugyanakkor a liberális pártok találkozóiról, programegyeztetéséről kiadott közlemények a liberális blokk összetartozásának, a liberális pártok együttműködésének fontosságát hangsúlyozták. Két héttel ezelőtt Pető Ivánnal, az SZDSZ elnökével beszélgettünk a liberális koalíció esélyeiről, most a Fidesz elnökét kérdezzük. BESZÉLŐ, 1994. FEBRUÁR 17.