Beszélő, 1995. április-július (6. évfolyam, 14-30. szám)

1995-06-08 / 23. szám - BELFÖLD - Zádori Zsolt: A zápult aranytojás

Számháború A Bokros-program 4,1 milliárdos bázis­csökkentést irányoz elő a magyar felsőok­tatási intézmények számára. Szerencsére csak forintban. Fodor Gábor miniszté­riuma komoly sikereként könyvelte már el azt is, hogy a Bokros által igényelt 5-8 milliárdot sikerült lealkudni. Okulva a televíziós dolgozók sikeres alkotmánybírósági beadványából (erről 1. Révész Sándor cikkét mostani számunk­ban), a kormányzat nem a létszámleépí­tés mértékét határozta meg, hanem a költségvetési elvonás mértékét, az egyes intézményekre külön-külön is lebontva. A számok pusztán ajánlást jelentenek. A varázsszó a hallgatói-oktató arány kö­zelítése a nemzetközileg elfogadott nor­mákhoz. (E nemzetközi „norma” nemlété­ről 1. 1. táblázatunkat.) A Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) által kiküldött meleg hangú ajánlásból kiderül, hogy ezúttal az átfogó „stratégiai” reform első lépcsőjéről van még csak szó. Számí­tásaik szerint ma ez az arány, szemben a nemzetközi átlaggal, ami 1:11, csak 1:7,6. A mostani intézkedések nyomán pedig el kell jutni az 1:9 arányhoz. Ez az első lép­csőben átlagosan 15%-os oktatói létszám­­leépítést jelent. Legalább hasonló arány­ban kell csökkenteni az egyetemi kiszol­gáló személyzet, adminisztráció létszámát is. A létszámleépítés elsősorban a nagy intézményeket érintené érzékenyebben (Közgáz, ELTE, Műegyetem), ahol a fenti arány az országos átlagnál is „rosszabb”. (Jellemző adat, hogy 1992-ben az egye­temeken ez az arány 1:5,7 volt, míg a 3 éves képzési idejű főiskolákon 1:9.) Mi­nisztériumi forrásokból úgy tudjuk, hogy a belső reformokat következetesen vég­­hezvivő gödöllői Agrártudományi Egye­temen vagy az Állatorvosi Egyetemen el­vileg nem is lenne szükség leépítésekre. A minisztérium jóindulatúan figyel­meztette az egyetemek vezetését, hogy az elbocsátások kapcsán, legallábbis a főál­lású közalkalmazottak esetében, bizo­nyos munkajogi problémákra lehet szá­mítani. Mindezek ellen azonban hatásos BELFÖLD A Pénzügyminisztérium bosszúja A thaiföldi parlament képviselői egy békés és forró márciusi napon szokás szerint bebattyog­­tak dolgozni. Aznapra nem volt előirányozva különösebben nagy horderejű politikai kérdés. De hogy mégse teljen a nap hiába, valaki előrukkolt azzal, hogy kicsit túl sok pénz dekkol az államkasszában, csinálni kellene valamit. A képviselő urak hümmögtek, vakargatták az ál­lukat, majd a pénzügyminiszter felvetette: mi lenne, ha adnánk egy kis pótlólagos támoga­tást a felsőoktatásnak. Na, nem sokat, csak amennyivel egy picit növelni lehetne az ösztön­díjkeretet. A T. Ház bólintott: legyen akkor ez másfélmilliárd. Természetesen dollárban. Sorbonne BESZÉLŐ, 1995. JÚNIUS 8. 11

Next