Beszélő, 1995. április-július (6. évfolyam, 14-30. szám)
1995-06-08 / 23. szám - BELFÖLD - Zádori Zsolt: A zápult aranytojás
Számháború A Bokros-program 4,1 milliárdos báziscsökkentést irányoz elő a magyar felsőoktatási intézmények számára. Szerencsére csak forintban. Fodor Gábor minisztériuma komoly sikereként könyvelte már el azt is, hogy a Bokros által igényelt 5-8 milliárdot sikerült lealkudni. Okulva a televíziós dolgozók sikeres alkotmánybírósági beadványából (erről 1. Révész Sándor cikkét mostani számunkban), a kormányzat nem a létszámleépítés mértékét határozta meg, hanem a költségvetési elvonás mértékét, az egyes intézményekre külön-külön is lebontva. A számok pusztán ajánlást jelentenek. A varázsszó a hallgatói-oktató arány közelítése a nemzetközileg elfogadott normákhoz. (E nemzetközi „norma” nemlétéről 1. 1. táblázatunkat.) A Művelődési és Közoktatási Minisztérium (MKM) által kiküldött meleg hangú ajánlásból kiderül, hogy ezúttal az átfogó „stratégiai” reform első lépcsőjéről van még csak szó. Számításaik szerint ma ez az arány, szemben a nemzetközi átlaggal, ami 1:11, csak 1:7,6. A mostani intézkedések nyomán pedig el kell jutni az 1:9 arányhoz. Ez az első lépcsőben átlagosan 15%-os oktatói létszámleépítést jelent. Legalább hasonló arányban kell csökkenteni az egyetemi kiszolgáló személyzet, adminisztráció létszámát is. A létszámleépítés elsősorban a nagy intézményeket érintené érzékenyebben (Közgáz, ELTE, Műegyetem), ahol a fenti arány az országos átlagnál is „rosszabb”. (Jellemző adat, hogy 1992-ben az egyetemeken ez az arány 1:5,7 volt, míg a 3 éves képzési idejű főiskolákon 1:9.) Minisztériumi forrásokból úgy tudjuk, hogy a belső reformokat következetesen véghezvivő gödöllői Agrártudományi Egyetemen vagy az Állatorvosi Egyetemen elvileg nem is lenne szükség leépítésekre. A minisztérium jóindulatúan figyelmeztette az egyetemek vezetését, hogy az elbocsátások kapcsán, legallábbis a főállású közalkalmazottak esetében, bizonyos munkajogi problémákra lehet számítani. Mindezek ellen azonban hatásos BELFÖLD A Pénzügyminisztérium bosszúja A thaiföldi parlament képviselői egy békés és forró márciusi napon szokás szerint bebattyogtak dolgozni. Aznapra nem volt előirányozva különösebben nagy horderejű politikai kérdés. De hogy mégse teljen a nap hiába, valaki előrukkolt azzal, hogy kicsit túl sok pénz dekkol az államkasszában, csinálni kellene valamit. A képviselő urak hümmögtek, vakargatták az állukat, majd a pénzügyminiszter felvetette: mi lenne, ha adnánk egy kis pótlólagos támogatást a felsőoktatásnak. Na, nem sokat, csak amennyivel egy picit növelni lehetne az ösztöndíjkeretet. A T. Ház bólintott: legyen akkor ez másfélmilliárd. Természetesen dollárban. Sorbonne BESZÉLŐ, 1995. JÚNIUS 8. 11