Beszélő, 1997. január-június (3. folyam, 2. évfolyam, 1-6. szám)
1997. március / 3. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1961 - Eörsi István: 1961
lőlem. Régebbi barátaim sejthették ezt, és nem óhajtottak a várható tócsákban tapickolni. Ők már megindultak a konszolidáció útján, és nem volt szükségük visszariasztó mementókra. A fiatalabb évjáratokhoz tartozó írók, filmesek és képzőművészek rendszeresen találkoztak a Belvárosi Kávéházban. Oda engem, aki lecsukatásom előtt a fiatal írók egyik üdvöskéje voltam, senki sem hívott, sőt, éreznem kellett, hogy kollégáim idegen testnek tekintenének. Ludas lehetett ebben börtönbeli, majd a szabadulás élményétől ihletett verseim üzenete is. A Belvárosi Kávéházban ugyanis kialakult már addigra az az esztétikai álláspont, hogy korszerűtlen az a művész, aki művészként politizál. Ezt a felfogást részben a jóvátétel vágya szülte: néhányan - hozzám hasonlóan - 1953 előtti működésük során hosszabb-rövidebb ideig kompromittálták magukat (jó esetben őszinte) hazugságaikkal, és ebből - tőlem eltérően - azt a következtetést vonták le, hogy modern korunkhoz nem illik a politizáló művészet. Másrészt azonban hasznot is hajtott ez az irányváltás: ha ugyanis nem politizálunk, akkor legalább művészként elkerüljük azokat a villámokat, amelyeket a tabuk megsértése vonzana a fejünkre. A hivatalos kritikát persze nem tették boldoggá ezzel a fordulattal. Az Élet és Irodalom főszerkesztője, Szabolcsi Miklós lapjának február 10-i számában kiadta a jelszót: „A Mindenséggel mérd magad!” A verset sajnos nem idézte bővebben, ehelyett megállapította, hogy „kevés az 1956-os ellenforradalom sötétségének újra s újra való felidézése”. A népi származású fiatal költőknek felrótta, hogy „’56 előtt mélységes pesszimizmusba estek”, és noha most újra kezdenek hinni „az emberek jobb ösztöneiben, de ez még csak minimális felismerés”. Sajnálkozva állapította meg, hogy „hiányzik a magyar élet fejlődésébe, folyamatába való beleszólás is”. Ő maga persze mindent megtett annak érdekében, hogy az írók közeledjenek a magyar élethez és folyamataihoz. Lapjában hónapokon át vita folyt a parasztábrázolásról. Ez volt az a korszak, amikor - mint egy február 19-i MSZMP-közlemény tudatja velünk - „a mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok”, hiszen „az ország szántóterületének 90%-a a szocialista szektorhoz tartozik”. Néhány évvel ezelőtt egy nagyrévi gazdálkodó elmesélte, hogy akkortájt az ő vidékükön az összes vonakodó gazdát beterelték a tanácsházára. Verték őket, de nem a verés volt a legrosszabb, hanem hogy addig nem engedték ki őket a teremből, még szükségre sem, míg alá nem írták a belépési nyilatkozatot. Mármost az ÉS parasztvitájában az írók úgy szóltak bele a magyar élet folyamatába, hogy nagyvonalúan hallgattak a szocialista termelési viszonyok kialakításának efféle módozatairól. A beleszólás, amit a hivatalos kritikusok követeltek, pártos bele nem szólást jelentett, a jobb írók által kultivált bele nem szólás viszont a pártos beleszólás hiányát. 1961-ben a hivatalos kritikusok így dorgálták az írókat: javultak már, mert nem törtek lándzsát az ellenforradalom mellett, de még passzívak vagytok, vagyis nem helyeslitek nyíltan a párt vonalát. A kádári kultúrpolitika csak később ébredt rá arra, hogy a hozsannázást nem kell mindenkitől elvárni, egyrészt, mert elegendő számmal vannak olyanok, akik ennek a geopolitikai okból megkerülhetetlen követelménynek kényszer nélkül is eleget tesznek, másrészt mert a hiteles írók konfliktusmentes működéséből jóváhagyást olvas ki a külvilág. Idáig azonban nagy utat kellett megtennie a művészetpolitikának. Az Új írás 1961. májusi számában szerkesztőségi cikk kommentálta, teljesen Pándi Pál 1961. augusztus Tovább növekszik a kelet-német menekültáradat: augusztus elején már naponta 1000- 1500 ember hagyja el Kelet-Berlint. Kiéleződik a berlini válság. 1961. aug. 3. A NSZK kormányához eljuttatott szovjet memorandum hangsúlyozza, hogy az év folyamán békeszerződést kell kötni Németországgal. 1961. aug. 6. A nyugati hatalmak párizsi külügyminiszteri konferenciáján a további tárgyalások mellett döntenek. 1961. aug. 11. Kelet-Berlinben a népi kamara teljes felhatalmazást ad a kormánynak, hogy bármiféle intézkedést megtehet az NDK védelmében. 1961. aug. 13. Éjjel a kelet-német néphadsereg és a rendőrség megszállja Berlin szovjet szektorát, és megkezdik a szektor lezárását útakadályokkal és különféle erődítésekkel. A kelet-berliniek ezután csak hatósági engedéllyel léphetnek át a nyugati szektorba, és viszont. Augusztus 15-én megkezdik az ideiglenes akadályok helyett a fal építését, amely évtizedekre elválasztja a szektorokat. A nyugati szövetséges városparancsnokok jegyzékben tiltakoznak a város négyhatalmi státusának megsértése miatt, amit a szovjetek 24 órán belül visszautasítanak. 95