Beszélő, 1997. január-június (3. folyam, 2. évfolyam, 1-6. szám)
1997. június / 6. szám - BESZÉLŐ ÉVEL 1964 - Bori Erzsébet: Gerendák és fogpiszkálók
ugyanazok a filmográfiák. Annak idején az egész világsajtót bejárta egy fiatal lány híre, aki kétéves korában, csodával határos módon élve szabadult Auschwitzból. Lengyel család fogadta örökbe, és amikor nagykorú lett, elindult Magyarországra, megkeresni a szüleit. A hírre sok száz elárvult szülőben éledt meg a remény, és mind kétségbeesetten és konokul állította, szembeszegülve a tényekkel, hogy Éva csakis az ő elvesztett gyereke lehet. A film Éva magyarországi szülőkereső útját követi. Nem lehet megrendülés nélkül nézni, pedig a rendező többször is súlyosan vét a választott módszer tárgyilagosságot és visszafogottságot hirdető elvei ellen. A cinema direct még csak kibírná ezt a csapást, a film azonban belerokkan az arányérzék megbicsaklásába. Az év további termését gyengécske vígjátékok és didaktikus tézisdrámák teszik ki. A magyar kinematográfia fénykorában is ugyanaz volt a felállás, mint mostanság: néhány jó vagy legalább figyelmet érdemlő film szemben tizenegynehány szóra sem érdemessel. 1964-ben ott volt például a Máriássy házaspár Karambol című opusza, amely az ötvenes évek termelési filmjeinek a hatvanas évekre fazonírozott változata. Az alkotók visszatérnek régi sikereik helyszínére, a - legalábbis filmjeikben - roppantul kedvelt Csepelre. Ismerősök a figurák is: a Terpinkó névre hallgató kültelki bunkó, aki súlyemelő bajnokként sportállást élvez az üzemben; Éva, a szorgos kis hivatalnoksegéd, aki olyan komolyan veszi a tanulást, hogy emiatt még udvarlójával, a szimpatikus KISZ-titkárral is szakít; és hiába pedálozik Terpinkó, a hősnő szíve végül egy harmadiké, a munkájának élő, tehetséges Wéber mérnöké lesz. Szintén csemegének számít Révész György bűnrossz filmje, az Igen. Nemkülönben az az interjú, amelyet az 1955 óta már tizedik munkáját taposó művész Indulatos beszélgetés egy nyugodt filmrendezővel címen adott a szaklapnak, és amelyben a következő kijelentésekre ragadtatja magát: „Abban a sznob légkörben, mely nálunk elég széles filmkörökben uralkodik, az alkotói egyéniséget aszerint ítélik meg, mennyire hajlandó magára venni az éppen legdivatosabb stílusirányzat uniformisát. Manapság az úgynevezett új hullámon van a sor, ami... ma már a gondolattalanság elleplezésére kitalált blöffök, manírok látványos és üres szélhámossága. Művészi az, ami unalmas. Amit nem lehet megérteni... A Mar del Plata-i fesztivál egyik sajtófogadásán a kritikusok megkérdezték, hogy vélekedem az új hullám rendezőiről. Azt válaszoltam, hogy Resnais Szerelmem, Hhiroshimayát nagy filmnek tartom, a Tavaly Marienbadbant viszont nem... Hogy lehet ez? — csodálkoztak. Úgy, hogy a Hiroshimát értem, a Marienbadot viszont nem... Amikor ezt kimondtam, a termen a megkönynyebbülés futott végig, hogy valaki végre ki merte mondani, amit magukban sokan gondoltak. (...) A műalkotás embereknek készül... Azt is elfogadom, hogy olykor csak az emberek egy kisebb csoportja számára. De hol van az a kis réteg, amely ezeket a filmeket valóban megérti, és nemcsak sznobizmusból szuggerálja be magának, hogy tetszik... Számomra a stílus a téma függvénye, nem pedig egy eleve elhatározott és egyedül üdvözítőnek elfogadott uniformis. Stílust kitalálni, az csak elhatározás kérdése. Percenként lehet... Meg kell mondanom, hogy ezeknek az irányzatoknak világszerte lejárt már az idejük.” Bemutatják még az év orvosi lovát is, Miért rosszak a magyar filmek? címmel. A korszak egyik legszínesebb, legeredetibb figurája, Csurka István írta a forgatókönyvet, amely arról szól, hogyan készül egy jó filmnovellából a hektikus cenzúra keze nyomán és a filmgyártás taposómalmában a senkinek nem tetsző végtermék. Film a filmről - igazi ateliertéma, amit csak a bennfentesek értenek. Azért nem egészen. Mostani léptékkel mérve a mozi a hatvanas években még tömegeket vonz, a jó ötletek, nagy tervek átlényegülése pedig lehetne akár a szocialista gazdasági és társadalmi rend paradigmája. De nem lesz. Mert kérlelhetetlenül működésbe lép a novellában leírt mechanizmus, és mestergerenda helyett fogpiszkálót állít elő a méretes szálfából.