Beszélő, 1997. január-június (3. folyam, 2. évfolyam, 1-6. szám)

1997. június / 6. szám - BESZÉLŐ ÉVEL 1964 - Révész Sándor: Álmodozások kora - interjú Szabó Istvánnal

ÁLMODOZÁSOK KORA INTERJÚ SZABÓ ISTVÁNNAL Két kvietált víztörővasutas beszélget a moziban: Oláh Jancsi: „Te... te kommunista vagy?" Halk Éva: „Igen. És te?" Oláh Jancsi: „Én mérnök vagyok. ” Az Álmodozások kora nagyon korai film. A rendező élet­művében is, a főszereplők életében is: legtöbbjük pályá­ja igazából ezzel a filmmel kezdődik. A rendező 26 éves, Bálint András és Esztergályos Cecília 21, Halász Judit, Béres Ilona 22, Sólyom Kati 24 - akkor még csupa is­meretlen név. Maga a film is arról szól, hogyan indul el a kádári konszolidáció első nemzedéke. És szinte abban a pillanatban szól, amikor elindul. Mégpedig azzal, hogy átlép a régi káoszon valami új racionalitással. Új kom­munista hittel, mint Halk Éva (Béres Ilona), új technok­rata hittel, mint Oláh Jancsi (Bálint András). A film vé­gére az új nemzedék belenő, beleébred az új káoszba, a racionalitás új válságába. Hogyan jött létre ez a film ilyen korán? Mi jókor indultunk. Tőlünk várták, hogy megújítsuk a ma­gyar filmet, másmilyen filmeket csináljunk, mint az öregek, Keleti Márton, Gertler Viktor. Elborított és felszabadított minket a francia új hullám. Úgy éreztük, hogy a kamerával mindent meg lehet és mindent meg szabad csinálni. A Balázs Béla Stúdió 1961-től úgy működött, hogy mi oszthattuk el a rendelkezésre álló pénzt, mi dönthettük el, milyen filmeket csinálunk­­ azzal, hogy bemutatási jogunk nincs. Senki nem avatkozott bele a munkánkba, utólag dön­tötték el, bemutatható-e a film, vagy sem. Így készült el pél­dául Sára és Gaál Cigányok című filmje, így készült el az álta­lam rendezett Te, amely Cannes-ban díjat nyert. Ennek a si­kernek szerepe volt abban, hogy én viszonylag fiatalon játék­filmet rendezhettem. A BBS sikerei nyomán kaptunk mi kü­lönböző lehetőségeket. Ilerskó János vezetésével megalakult a Stúdió 3., ahol Keleti és Gertler mellett az én korosztályom is helyet kapott. Az egyik legelső film volt az Álmodozások kora, ami itt elkészült. És rögtön leszámolt az új nemzedék új racionalitásával. Mire a film véget ér, kiderül, hogy sem az új kommu­nista racionalitás, sem az új technokrata racionalitás nem működik. Az derült ki, hogy az illúziók nem működnek, mert nem felel­nek meg az emberi természetnek. Az ideológiák, a mesék nem felelnek meg a valóságnak. Az derült ki, hogy szétesik az a generációs harci felállás, a generációs harcmodor, amellyel Jancsiék meg akarják találni a biztonságot a világban, mert a tehetség, a gondolkodásmód, a tisztesség nem így van feloszt­va. A látszatcsoportosulásoknak szét kell esniük, a racionalitás látszatából, a mesékből, a gyerekességekből pedig fel kell éb­redni. Így végződik a film: Jó reggelt! Tessék felébredni! Csak az nincs benne a filmben, hogy mire lehet fel­ébredni? Ilyen receptjeink nem voltak. Ideológiám sem volt. Pontos kérdéseket akartunk feltenni. Őszintén és pontosan akartunk beszélni emberi reakciókról, törekvésekről, kínlódásokról. A politikai gondolkodásmód mindig távol állt tőlem. Oláh Jancsit az én alteregómnak szokták leírni. Ő azt válaszolta, hogy mérnök, én azt válaszoltam, hogy filmrendező vagyok. Ebben a filmben 1964-ben már lehetett rokonszenvesen, problémátlanul és természetesen nem kommunistának lenni. Nemcsak Oláh Jancsi lehetett az, de ott van a Rajz János játszotta öreg borbély is, aki azt magyarázza a ven­dégnek, hogy az irigység az emberiség átka: „a kommu­nistáknak is az a bajuk, kérem, irigylik, ha másnak van, ne­kik meg nincs.” Honnan lehetett tudni, hogy ezt lehet? Ez olyan természetesen jött, mint amilyen természetesen mondogattak ilyesmit az öreg borbélyok a városban. Ezért nekem soha senki nem szólt. Nemcsak fölülről, hogy ez nem helyes, de a barátaim sem, hogy ez milyen bátor dolog. Ebbe annyira nem akadt bele senki, hogy én is csak most emlék­szem rá, hogy Rajz Jánossal ilyesmit mondattam, hogy ön emlékeztet. A mS a 99

Next