Beszélő, 1998. július-szeptember (3. folyam, 3. évfolyam, 7-9. szám)

1998. július-augusztus / 7-8. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1976 - Szigethy Gábor: 1976. június. 4. 19. 40.

136 „AZ ELSŐ TRAKTOR” SZIMBÓLUM MA IS ÉL Mindaz, amit akkoriban elmondtak, leírtak az első traktor­ról, a propagandisztikus, manipulatív demagógián túl, egy mentalitást körvonalaz. Azt körvonalazza, ahogyan a pro­vincia (vagyis leginkább: annak elitje, értelmisége) áltatja önmagát. Külső utasításra, külső irányítással, külső támo­gatással, külső segítséggel kialakít önmagáról, az ország­ban, a világban elfoglalt helyérőlr egy képet, egy diskurzust, és saját gyengesége, korlátozottsága miatt ennek csapdájá­ba esik. Ma is ott ücsörög: nincsenek kidolgozott ismeretei arról, hogy miért és miben volt valóban hasznos vagy elhi­bázott az akkori, centralizált ipartelepítési, városfejlesztési politika; nincsenek kidolgozott ismeretei arról, hogy miért bizonyult működőképesnek az „első traktor szimbóluma”, nemcsak az akkori politikai-gazdasági elit, hanem még a „dolgozó tömegek”, a társadalom számára is. És főleg, és ami a legsajnálatosabb, de egyben ami a leglogikusabb, mert emiatt lehet csak önmagával azonos: nincs kidolgo­zott elképzelése önmaga és a világ valós viszonyáról, saját magának a mai világban elfoglalt helyéről; elképzelése a vi­szony lehetséges rendezésérő­l. Nincsenek stratégiák a helyfoglalásra, éppen ezért az a hely jut majd neki, amelyet számára mások máshol kiosztanak. Ez volt­ az 1976. au­gusztus 2­3-át köszöntő egyik hurráoptimista cikkben ol­vastam: „Ha az eredmények mindenütt nem is érik el a le­hetőségek határát és az elvárásokat, egészében figyelemre méltó sikerekről beszélhetünk.” Egy gyöngyszem. Ez van. Szigethy Gábor 1976. JÚNIUS 4. 19.40 - ANATÓMIAI VÁZLAT - Latinovits Zoltán 1976. április 12-én került a Völgy utcai kórházba, ahonnan - végleg - május 31-én távozott. Kórhá­zi kezelése idején is gyakran elhagyta a betegszobát s az épü­letet is. Dolgozott. Május elején Az ötödik pecsét című film forgatásán Cserhalmi György szerint pontosan, fegyelme­zetten, felkészülten. Május 30-án, vasárnap Ruttkai Éva tár­saságában gyerekkori barátja, Vattay Elemér kertjében töl­tötte a délelőttöt, a fényképek tanúsága szerint derűsen, fél­meztelenül üldögélve élvezte a tavaszt s a békés társalgást. Este visszament a kórházba, másnap zárójelentéssel s igazo­lásokkal felszerelkezve érkezett meg otthonába, az Endrődy Sándor utcába. Az igazolást (hivatalos papírt arról: Latinovits Zoltán április 12. és május 31. között „gyógykezelés alatt ál­lott”) három példányban állították ki. Amikor hazaért, a kór­házi zárójelentést a táskájában hagyta, a következő napokban is magánál tartotta, a három igazolást könyvjelzőként felej­tette az aznap este lapozgatott Ady-kötetben. Május 26-án édesanyjának írott levele szerint 31-én kellett autóját a fé­­nyezőihöz vinni, hogy másnapra­­ használni akarta - kész le­gyen. És jelezte: vasárnap, június 6-án tudna leutazni Sze­mesre. Szeretne néhány hetet ott tölteni, („...tényleg mind­egy, hol alszom. Akár a hátsó sufniban is jó, ha kitakarít­juk.”), augusztusban aztán Ruttkai Évával akar a Balaton mellett valahol elbújni a világ zaja elől. Szerdán, június 2-án meggyónt, s hosszan beszélgetett gyóntatójával, Jeleníts Ist­vánnal. Június 3-án délután a rádióban járt, Bozó László ren­dező irányításával készült el egy Ady-vers hangfelvétele. Es­te nagyon sokáig nem tudott elaludni, hajnalig beszélgettek Ruttkai Évával. Altatót vett be, de korán ébredt. Ruttkai Éva még aludt, amikor elindult Bagó kutya társaságában sétálni, bevásárolni. És beugrott a kórházba, cédulát hagyott kezelő­orvosának, Pertorini doktornak, hogy lemegy Szemesre, va­sárnap este jön vissza Pestre, s hétfőn, június 6-án jelentke­zik majd nála. Amikor Bagóval visszaérkeztek, a ház előtt

Next