Beszélő, 1998. július-szeptember (3. folyam, 3. évfolyam, 7-9. szám)
1998. július-augusztus / 7-8. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1976 - Szigethy Gábor: 1976. június. 4. 19. 40.
136 „AZ ELSŐ TRAKTOR” SZIMBÓLUM MA IS ÉL Mindaz, amit akkoriban elmondtak, leírtak az első traktorról, a propagandisztikus, manipulatív demagógián túl, egy mentalitást körvonalaz. Azt körvonalazza, ahogyan a provincia (vagyis leginkább: annak elitje, értelmisége) áltatja önmagát. Külső utasításra, külső irányítással, külső támogatással, külső segítséggel kialakít önmagáról, az országban, a világban elfoglalt helyérőlr egy képet, egy diskurzust, és saját gyengesége, korlátozottsága miatt ennek csapdájába esik. Ma is ott ücsörög: nincsenek kidolgozott ismeretei arról, hogy miért és miben volt valóban hasznos vagy elhibázott az akkori, centralizált ipartelepítési, városfejlesztési politika; nincsenek kidolgozott ismeretei arról, hogy miért bizonyult működőképesnek az „első traktor szimbóluma”, nemcsak az akkori politikai-gazdasági elit, hanem még a „dolgozó tömegek”, a társadalom számára is. És főleg, és ami a legsajnálatosabb, de egyben ami a leglogikusabb, mert emiatt lehet csak önmagával azonos: nincs kidolgozott elképzelése önmaga és a világ valós viszonyáról, saját magának a mai világban elfoglalt helyéről; elképzelése a viszony lehetséges rendezéséről. Nincsenek stratégiák a helyfoglalásra, éppen ezért az a hely jut majd neki, amelyet számára mások máshol kiosztanak. Ez volt az 1976. augusztus 23-át köszöntő egyik hurráoptimista cikkben olvastam: „Ha az eredmények mindenütt nem is érik el a lehetőségek határát és az elvárásokat, egészében figyelemre méltó sikerekről beszélhetünk.” Egy gyöngyszem. Ez van. Szigethy Gábor 1976. JÚNIUS 4. 19.40 - ANATÓMIAI VÁZLAT - Latinovits Zoltán 1976. április 12-én került a Völgy utcai kórházba, ahonnan - végleg - május 31-én távozott. Kórházi kezelése idején is gyakran elhagyta a betegszobát s az épületet is. Dolgozott. Május elején Az ötödik pecsét című film forgatásán Cserhalmi György szerint pontosan, fegyelmezetten, felkészülten. Május 30-án, vasárnap Ruttkai Éva társaságában gyerekkori barátja, Vattay Elemér kertjében töltötte a délelőttöt, a fényképek tanúsága szerint derűsen, félmeztelenül üldögélve élvezte a tavaszt s a békés társalgást. Este visszament a kórházba, másnap zárójelentéssel s igazolásokkal felszerelkezve érkezett meg otthonába, az Endrődy Sándor utcába. Az igazolást (hivatalos papírt arról: Latinovits Zoltán április 12. és május 31. között „gyógykezelés alatt állott”) három példányban állították ki. Amikor hazaért, a kórházi zárójelentést a táskájában hagyta, a következő napokban is magánál tartotta, a három igazolást könyvjelzőként felejtette az aznap este lapozgatott Ady-kötetben. Május 26-án édesanyjának írott levele szerint 31-én kellett autóját a fényezőihöz vinni, hogy másnapra használni akarta - kész legyen. És jelezte: vasárnap, június 6-án tudna leutazni Szemesre. Szeretne néhány hetet ott tölteni, („...tényleg mindegy, hol alszom. Akár a hátsó sufniban is jó, ha kitakarítjuk.”), augusztusban aztán Ruttkai Évával akar a Balaton mellett valahol elbújni a világ zaja elől. Szerdán, június 2-án meggyónt, s hosszan beszélgetett gyóntatójával, Jeleníts Istvánnal. Június 3-án délután a rádióban járt, Bozó László rendező irányításával készült el egy Ady-vers hangfelvétele. Este nagyon sokáig nem tudott elaludni, hajnalig beszélgettek Ruttkai Évával. Altatót vett be, de korán ébredt. Ruttkai Éva még aludt, amikor elindult Bagó kutya társaságában sétálni, bevásárolni. És beugrott a kórházba, cédulát hagyott kezelőorvosának, Pertorini doktornak, hogy lemegy Szemesre, vasárnap este jön vissza Pestre, s hétfőn, június 6-án jelentkezik majd nála. Amikor Bagóval visszaérkeztek, a ház előtt