Beszélő, 1999. július-december (3. folyam, 4. évfolyam, 7-12. szám)

1999. október / 10. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1989 - ITTHON - Kis János: 1989: a víg esztendő

nyilatkozik, hogy a magyarországi reformok nyugati stílusú parlamenti demokrá­ciához vezetnek el. De valóban oda vezetnek-e? Rá lehet-e szorítani az MSZMP-t arra, hogy ma­radéktalanul feladja állampárti kiváltságait? Vagy inkább valamilyen mexikói stílu­sú féloldalas többpártrendszer alakul ki, egy örök kormányzó párttal és sok kis kli­enspárttal? Nem fenyeget-e az állam rendpárti mozgósítása? Nem fenyeget-e az állam szétesése? Ezekre a kérdésekre 1988-89 fordulóján nem volt biztos válasz. Az MSZMP már nem volt elég erős ahhoz, hogy megtartsa a hatalmat, de még nem volt elég gyönge ahhoz, hogy kénytelen legyen lemondani róla. Azonban nyil­vánvaló volt, hogy ez a bizonytalansági állapot ideiglenes. Az első lökés kívülről jött. 1988 áprilisában, majd augusztusában sztrájkba léptek Lengyelország nagyüzemei. Ez a sztrájkhullám jóval gyengébb volt, mint az 1980-as, mégis megrendítette a főtisztek, technokraták és kommunista káderek ha­talmi tömbjét. A Jaruzelski-diktatúra ekkorra már felélte tartalékait. 1987-ben a kormány népszavazásra bocsátott egy reformprogramot, és leszavazták. Jaruzelski megriadt: mi lesz, ha a közelgő parlamenti választásokra bojkottfelhívást ad ki a Szolidaritás? A sztrájkok egyértelművé tették: ehhez mindenképpen elegendő ere­je van az illegális mozgalomnak. Augusztus 31-én Kiszczak belügyminiszter közölte, a kormány párbeszédet ajánl a Szolidaritásnak a szervezet legalizálásáról. Az előkészületek hónapokat vet­tek igénybe, de 1989. február 6-án megkezdődtek és április 5-én sikeresen lezárul­tak a tárgyalások. A Szolidaritás elfogadta, hogy elindul a parlamenti választásokon a helyek 35 százalékáért, míg a többi 65 százalékot fenntartják a LEMP és csatlós­pártjai számára. Abba is belement az ellenzék, hogy felújítsák a köztársasági elnök intézményét, s a hadsereg, a biztonsági erők és a külügyek fölötti végső ellenőrzést az államfő kezébe tegyék le (hallgatólagos egyezség volt abban, hogy az első köz­­társasági elnök a puccsista Jaruzelski lesz). Cserében a kormány ráállt, hogy korlá­tozott hatáskörrel szenátust hozzanak létre, melynek tagjait teljesen szabadon vá­lasztják. Amint Lengyelországban megindultak a tárgyalások, a megegyezéses kibon­takozás gondolata itthon is forgalomba került. De a leendő tárgyalófelek nem ugyanazt értették rajta. Az MSZMP Központi Bizottsága február 10-11-i üléséről kiadott közlemény úgy fogalmazott, hogy a párt „kész két- és többoldalú megbe­széléseket folytatni a hatalom gyakorlásának új módjáról minden törvényes kere­tek között működő szervezettel”. Ennél jóval egyértelműbb a független szerveze­tek válasznyilatkozata, melyet a Fidesz, a Kisgazdapárt, az MDF, a Szociáldemok­rata Párt és az SZDSZ is aláírt: „nemzeti kerekasztal-tárgyalást javaslunk a kor­mányzat, az MSZMP vezetése és a demokratikus politikai szervezetek részvételé­vel”. Az MSZMP egyebek közt a készülő alkotmányról szeretett volna párbeszé­det. A független szervezetek szerint a tárgyalások célja az lenne, hogy rögzítsék az alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztásának feltételeit. Az MSZMP ajánlata nem a független szervezetek javaslatának puhább válto­zata volt, hanem kísérlet arra, hogy kitérjen az elől, amit a másik oldal szorgalma­zott. Igaz, a központi bizottság közleménye háromnegyed évnyi huzavona után végre félreérthetetlenül kimondta, hogy „a politikai rendszer pluralizálása­­ az 1989. febr. 26. Ungváron meg­alakul a Kárpátaljai Magyar Kul­turális Szövetség. Elnöke: Födő Sándor. 1989. febr. 27. A dunai víz­lépcső építésének azonnali leállítá­sát követelő petíciót adnak át Sta­­dinger Istvánnak, az Országgyűlés elnökének 124 ezer aláírással. 1989. febr. 28. Hét évtizedes távollét után Magyarországra láto­gat Habsburg Ottó. Horn Gyula külügyi államtitkár a Romániában élő magyar nemzeti­ségek súlyos helyzetére hívja fel a figyelmet az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának genfi ülésén. 1989. márc. 1. Az MSZMP és az Új Márciusi Front képviselői tanács­kozó fórum létrehozását javasolják a politikai és társadalmi szerveze­tek párbeszédének megkezdésére. Baracskán szabadon engedik a ka­tonai szolgálatot korábban megta­gadó s emiatt börtönbüntetésre ítélt 70 fiatalembert. A magyar-szovjet határon négy ha­tárátkelőt nyitnak meg a kishatár menti személyforgalom számára. 1989. márc. 2. Moszkvába uta­zik Németh Miklós kormányfő. 1989. márc. 4. Az FKGP zászló­bontó nagygyűlése. 23

Next