Beszélő, 1999. július-december (3. folyam, 4. évfolyam, 7-12. szám)

1999. október / 10. szám - BESZÉLŐ ÉVEK 1989 - KÜLFÖLDÖN - Tischler János: Lengyelország - 1989

144 tematikusan a LEMP-et és csatlós pártjait, az Egyesült Nép­pártot és a Demokrata Pártot illeti. Az így megválasztandó par­lament dolgozza majd ki az új demokratikus alkotmányt és vá­lasztójogi törvényt. Április 7-én, a kerekasztal-tárgyalások befejezése után két nappal a szejm elfogadta a „Lengyel Népköztársaság al­kotmányának módosításáról” szóló határozatot, amely töb­bek között tartalmazta a (nép)köztársasági elnöki intézmény és szenátus felállítását. Ez utóbbi azért is bírt szimbolikus je­lentőséggel, mert a parlament felső házát mint a II. Lengyel Köztársasággal (1918-1939) való kontinuitás egyik alapvető intézményét a kommunisták által durván meghamisított 1946-os népszavazás nyomán törölték el. Az akkori, mani­pulált eredmények szerint a szavazók 67 százaléka mondott igent a szenátus megszüntetésére, míg a valóságban mind­össze egynegyede. 1989. április 13-án az Államtanács a vá­lasztások időpontját június 4-re és 18-ra tűzte ki. Négy nap­pal később a varsói Vajdasági Bíróság bejegyezte a Szolida­ritás szakszervezetet, majd ezt követően a Paraszt Szolidari­tást is. „TIÉTEK AZ ÁLLAMELNÖK, MIÉNK A MINISZTERELNÖK" Május 8-án jelent meg a Gazeta Wyborcza (Választási Újság) első száma, a lap főszerkesztője Adam Michnik lett (ma is ő vezeti a lapot - közben 1991-ben levetették fejlécéről a Szo­lidaritás emblémáját -, amely hétközbeni 650 ezres és hétvé­gi 850 ezres példányszámával az egyik legbefolyásosabb len­gyel sajtótermék). Ebben az első számban az Állampolgári Bi­zottság összes parlamenti jelöltjének fényképét közölték, mindegyik mellett Lech Walesa szerepelt, innen az elnevezés: „Lech csapata.” A lengyel rádióban április 28-án, a tévében május 9-én jelentkezett először a Szolidaritás Stúdió. Június 2-án ismét legálisan napvilágot látott a Szolidaritás Hetilap, Tadeusz Mazowiecki újbóli főszerkesztésében. A választási kampány során egyik fél sem kímélte a másikat, mindeközben a radikális csoportok figyelemfelkeltőnek szánt akcióikkal élezték a társadalmi feszültséget. Az ellenzék ötletes falraga­szokkal jelent meg, elsöprő sikert aratott az a plakát, amely Gary Coopert ábrázolta a nevezetes Délidőben című western­­ből. A magányos seriff Szolidaritás-jelvényt viselt. Figyelembe véve a tét nagyságát és azt, hogy ezúttal va­lóban garantálták a választások tisztaságát, a részvétel megle­pően alacsonynak bizonyult. A június 4-i első fordulóban a jogosultak 62,7 százaléka, míg a két héttel későbbi második­ban mindössze 25,5 százaléka járult az urnák elé. (Éles kont­rasztként éppen a választások napján Pekingben a kommu­nista hatalom véres és kegyetlen akciót indított a Tienanmen téren szabadságot és demokráciát követelő egyetemisták el­len.) Akik elmentek, többségükben a Szolidaritásra voksol­tak. A 100 szenátusi helyből már az első fordulóban 92-t a Szolidaritás jelöltjei tölthettek be, ehhez jött még a második fordulóban hét hely. Ez az arány önmagáért beszélt (a be nem jutott Szolidaritás-jelölt volt az egyetlen, aki nem készí­tett fotót Lech Walesával, alul is maradt egy független helyi vállalkozóval szemben). Még ennél is jobb volt az eredmény a szejm esetében. A megszerezhető 161 mandátumból a Szo­lidaritás már az első körben 160-at magáénak mondhatott, és később azt az egyet is megszerezte. A választások első fordulója mindenki számára megle­petést okozott. A választásokért felelős KB-titkár az egyik pártfórumon még a megmérettetés előtt néhány nappal is azért aggódott, hogyan fogadja majd a nyugati közvélemény, ha a Szolidaritásnak egyetlen mandátumot sem sikerül sze­reznie. Erre az optimisták megvigasztalták, hogy egy-két hely azért csak jut neki. Ugyanekkor a túloldalon azon töp­rengtek, hogyan viselkedjen majd a Szolidaritás 20 vagy va­lamivel több mandátuma birtokában. Mindez arról tanúsko­dik, hogy a főszereplők nem rendelkeztek kielégítő informá­ciókkal a társadalom hangulatáról. Ez az Állampolgári Bi­zottság esetében még érthető is, hiszen nem juthattak hozzá a közvélemény-kutatási adatokhoz. Június 23-án a Szolidaritás parlamenti képviselői és sze­nátorai létrehozták az összesen 560 fős két házban a 260 ta­got (99 +161) számláló Állampolgári Frakciót, amelynek ve­zetőjévé Bronislaw Geremek professzort (a jelenlegi külügy­minisztert) választották. Június végén Walesa kijelentette, hogy a frakció nem alkot koalíciót a LEMP-pel. Július 3-án a Gazeta Wyborczában megjelent Adam Michnik Tietek az ál­lamelnök, miénk a miniszterelnök című cikke, amely éles vitát váltott ki a Szolidaritásban. Noha többen a felvetést korainak tartották, rövid idő elteltével mégis ez a forgatókönyv való­sult meg. Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy Walesa támo­gatta Michnik elképzelését. Érdemes szó szerint idézni a cikk lényegi mondanivalóját: „Mi módon győzheti le egy demokratikus mozgalom a sztálinista nómenklatúrát forradalom és erőszak nélkül? Állí­tom, hogy csak a demokratikus ellenzék és a hatalmon lévő tábor reformszárnyának szövetsége révén. Lengyelország

Next