Beszélő, 2000. július-november (3. folyam, 5. évfolyam, 7-11. szám)
2000. július-augusztus / 7-8. szám - KULTÚRA - Péterfy Gergely: Beszélő hónapok
Forgatgatok is ezzel-azzal, az operatőr egyébként egész nap mászkál és vágóképezik. Nem sok kedvem van tévézni, de aztán egész este forgatok a JAK-hajón. Eörsi brillírozik a kamerának, Grecsó se rossz. Felolvasok a regényből, belehallgatunk Tyereskovába, sétálunk Vácon, nézzük a kivilágított börtönt, ahol anyám keresztapja várta két évig a halálos ítélet végrehajtását, mígnem ötvenhatban meglépett. Visszafelé a hajón vedelek, kikattan az agyam. Márta hősiesen tűr. Velem tűr, velem szenved. Szegény, jól bevásárolt velem. június 4., vasárnap Rossz lelkiismerettel ébredek, Mártát engesztelgetem. 10- re megyek vágni a City-tévébe, a Gál-anyagot. Aztán vissza Mártiért, kínaiban ebédelünk, a Nádor utcai, zseniális helyen. 2-4-ig megint dedikálok, Mártinak udvarol a könyvterjesztő menedzser. Hazaugrunk lefürdeni, aztán vissza a belvárosba. Palatinus-buli a Hild étteremben. Némi ökörködés, hosszas beszélgetés Kőrössi P.-vel, Kemény Pistivel. Libatepertő lilahagymával, alkoholmentes sör (még mindig rossz a lelkiismeretem). Kocsival haza 11- kor, június 5., hétfő Kimegyünk a kőbányai strandra, heverészünk a napon, néha csobbanunk. Kigyúrt, tetkós kretének szanaszét a pázsiton. Ebéd ismét a kínaiban, aztán jeges kávé a Centrálban. Stresszben vagyok, mert este élő műsorvezetés a Citytv-ben. 7-től megy az adás, most nem önt el úgy az adrenalin, mint először, de azért becsúszik néhány baki. A Gálmegnyitó felkonfjánál kimosolygok az éterbe Mártira, Andrisra és Zsuzsira, akik otthon nézik. Utána Gáláknál eszemiszom, június 6., kedd Szabadkára, felolvasni. Lajossal összefutunk a hentesnél, szép auftakt. A rádiónál várnak a többiek, Háy, Kőrössi, Nagy Gabi. Háy elfelejtette elhozni a könyveimet, el kell menni a kiadóba. Szegeden ebéd, elég gyatra. A határon halálra szivarnak a szerbek, az összes könyvet elveszik. Románia-feeling. Ugyanazzal vigasztaljuk magunkat, mint a katonaságnál: mi egy fél nap alatt elfelejtjük, de ők itt fognak szívni, amíg meg nem döglenek. Tömeggyilkos képű szerb határőrök szúrósan mustrálják kétségkívül szokatlan csapatunkat. Sem benzincsempészek, sem turisták, sem semmibesorolható népek nem vagyunk, ráadásul röhögünk folyamatosan. Ezt, emlékszem, már a seregben sem szerették a többiek, ezt az értelmiségi röhögést. Végül nagy nehezen visszakapjuk a könyveket. Palicson Tolnaiékhoz, friss pogácsa, sörök, borok. Szállásunk: Jelen a panzió. Sörünk: Jelen piro. Feledem a múltat. Mirko könyvesboltjában olvasunk fel a nem túl népes hallgatóságnak. Pálinka egy galambász-kocsmában, utána vacsora a Népkörben, Ottó és a volt kenyai nagykövet végeérhetetlen történetei. Délszláv éjszaka. június 7., szerda Ébredés délben, reggelire sör, fürdés, sör, röhögés. Hazaúton elalszom. Június 8., csütörtök Egyetemre, bankba, aztán Misiért. Leesett a mászókáról, lehet, hogy elrepedt a karja. Vigasztalom, majd meggyógyul. Márti húgához és a barátjához megyünk Pestlőrincre. Kerti parti, Misivel dartsozunk, bal kézzel, mert a jobb sajog, így is győz. Június 9., péntek Misivel kimegyünk Orosziba. A házat tulajdonképpen ketten építettük, figyeltem, hogy mindig ott legyen, hogy ne felejtse el. Visszatalál a régi rendbe, megtalálja a régi játékait. Mint egy kiskutya, hempereg a fűben. Barlangot ás a homokfalba. Püföli a gazt. A keze jobban van mindaddig, amíg le nem esik a cseresznyefáról. Hazafelé végig vizes törülközővel hűtögetem a karját, ami egyre jobban dagad. Felviszem Adélhoz. Este íriszékkel (Márti húga és a barátja), és Sári húgommal meg Mártival kimegyünk Visegrádra. (Márti csak friss levegőn bír megmaradni). Lesétálunk a Duna-partra, hogy megigyunk valamit a Gondűzőben, de tovább csalogat a partra a tünemény: gyertyák úsznak a folyón, messze kígyózik a fénysáv. A révről eregetik ezerszám a deszkára szerelt műanyagpohárban álló gyertyákat, mint kiderül, pünkösd és a svábok dunai lejövetelének emlékére. Mi is beállunk segíteni, mert nem bírják a tempót, meg-megszakad a fénysodor. Eregetjük vagy félórát, aztán kifogy a készlet. A rév a sodrásra bízva magát, hogy ne verjen hullámot, leri.H