Beszélő, 2000. július-november (3. folyam, 5. évfolyam, 7-11. szám)

2000. július-augusztus / 7-8. szám - KULTÚRA - Péterfy Gergely: Beszélő hónapok

Forgatgatok is ezzel-azzal, az operatőr egyébként egész nap mászkál és vágóképezik. Nem sok kedvem van tévézni, de aztán egész este forgatok a JAK-hajón. Eörsi brillírozik a kamerának, Grecsó se rossz. Felolvasok a regényből, bele­hallgatunk Tyereskovába, sétálunk Vácon, nézzük a kivilá­gított börtönt, ahol anyám keresztapja várta két évig a ha­lálos ítélet végrehajtását, mígnem ötvenhatban meglépett. Visszafelé a hajón vedelek, kikattan az agyam. Márta hősi­esen tűr. Velem tűr, velem szenved. Szegény, jól bevásárolt velem. június 4., vasárnap Rossz lelkiismerettel ébredek, Mártát engesztelgetem. 10- re megyek vágni a City-tévébe, a Gál-anyagot. Aztán vissza Mártiért, kínaiban ebédelünk, a Nádor utcai, zseni­ális helyen. 2-4-ig megint dedikálok, Mártinak udvarol a könyvterjesztő menedzser. Hazaugrunk lefürdeni, aztán vissza a belvárosba. Palatinus-buli a Hild étteremben. Némi ökörködés, hosszas beszélgetés Kőrössi P.-vel, Ke­mény Pistivel. Libatepertő lilahagymával, alkoholmentes sör (még mindig rossz a lelkiismeretem). Kocsival haza 11- kor, június 5., hétfő Kimegyünk a kőbányai strandra, heverészünk a napon, néha csobbanunk. Kigyúrt, tetkós kretének szanaszét a pá­zsiton. Ebéd ismét a kínaiban, aztán jeges kávé a Centrál­­ban. Stresszben vagyok, mert este élő műsorvezetés a City­­tv-ben. 7-től megy az adás, most nem önt el úgy az adrena­lin, mint először, de azért becsúszik néhány baki. A Gál­­megnyitó felkonfjánál kimosolygok az éterbe Mártira, And­risra és Zsuzsira, akik otthon nézik. Utána Gáláknál eszem­­iszom, június 6., kedd Szabadkára, felolvasni. Lajossal összefutunk a hentesnél, szép auftakt. A rádiónál várnak a többiek, Háy, Kőrössi, Nagy Gabi. Háy elfelejtette elhozni a könyveimet, el kell menni a kiadóba. Szegeden ebéd, elég gyatra. A határon ha­lálra szivarnak a szerbek, az összes könyvet elveszik. Romá­­nia-feeling. Ugyan­azzal vigasztaljuk magunkat, mint a kato­naságnál: mi egy fél nap alatt elfelejtjük, de ők itt fognak szívni, amíg meg nem döglenek. Tömeggyilkos képű szerb határőrök szúrósan mustrálják kétségkívül szokatlan csapa­tunkat. Sem benzincsempészek, sem turisták, sem semmi­be­sorolható népek nem vagyunk, ráadásul röhögünk folyama­tosan. Ezt, emlékszem, már a seregben sem szerették a töb­biek, ezt az értelmiségi röhögést. Végül nagy nehezen vissza­kapjuk a könyveket. Palicson Tolnaiékhoz, friss pogácsa, sörök, borok. Szállásunk: Jelen a panzió. Sörünk: Jelen piro. Feledem a múltat. Mirko könyvesboltjában olvasunk fel a nem túl népes hallgatóságnak. Pálinka egy galambász-kocsmában, utána va­csora a Népkörben, Ottó és a volt kenyai nagykövet végeér­hetetlen történetei. Délszláv éjszaka. június 7., szerda Ébredés délben, reggelire sör, fürdés, sör, röhögés. Haza­­úton elalszom. Június 8., csütörtök Egyetemre, bankba, aztán Misiért. Leesett a mászókáról, lehet, hogy elrepedt a karja. Vigasztalom, majd meggyó­gyul. Márti húgához és a barátjához megyünk Pestlőrincre. Kerti parti, Misivel dartsozunk, bal kézzel, mert a jobb sa­jog, így is győz. Június 9., péntek Misivel kimegyünk Orosziba. A házat tulajdonképpen ket­ten építettük, figyeltem, hogy mindig ott legyen, hogy ne felejtse el. Visszatalál a régi rendbe, megtalálja a régi játé­kait. Mint egy kiskutya, hempereg a fűben. Barlangot ás a homokfalba. Püföli a gazt. A keze jobban van mindaddig, amíg le nem esik a cseresznyefáról. Hazafelé végig vizes törülközővel hűtögetem a karját, ami egyre jobban dagad. Felviszem Adélhoz. Este íriszékkel (Márti húga és a barátja), és Sári hú­gommal meg Mártival kimegyünk Visegrádra. (Márti csak friss levegőn bír megmaradni). Lesétálunk a Duna-partra, hogy megigyunk valamit a Gondűzőben, de tovább csalogat a partra a tünemény: gyertyák úsznak a folyón, messze kí­gyózik a fénysáv. A révről eregetik ezerszám a deszkára sze­relt műanyagpohárban álló gyertyákat, mint kiderül, pün­kösd és a svábok dunai lejövetelének emlékére. Mi is beál­­lunk segíteni, mert nem bírják a tempót, meg-megszakad a fénysodor. Eregetjük vagy félórát, aztán kifogy a készlet. A rév a sodrásra bízva magát, hogy ne verjen hullámot, le­ri.H

Next