Beszélő, 2000. július-november (3. folyam, 5. évfolyam, 7-11. szám)
2000. július-augusztus / 7-8. szám - BEFEJEZETLEN JELEN - "Holokauszttagadó, antiszemita, Hitler-apologéta" - Dokumentumok David Irving peréből
hogy Himmler ne szerezte volna meg Hitler jóváhagyását az elgázosítási programhoz (és még valószínűtlenebb, hogy ezt elhallgatta volna a Führer előtt). Himmler szolgálati naplója világosan rögzíti a Hitler és Himmler közötti rendszeres találkozásokat, így azt is, hogy éppen akkor beszéltek a zsidókérdésről, amikor Himmler aktívan felügyelte a Reinhard-táborok gázkamráinak felépítését és beüzemeltetését. 1383 Furcsaságai ellenére Irving érvelését érdemes komolyan venni. Egy történésznek az a feladata, hogy mérlegelje a kéménylyukakra utaló jelek hiányát a halottaskamra tetején, szemben az ellentétes bizonyítékkal, amely szerint a tetőn áthaladó kémények léteztek. Nézetem szerint Van Peltnek igaza van abban, hogy annyi év után nehéz ellenőrizni, léteztek-e valamikor lyukak egy olyan tetőn, amely 1944-ben beomlott. Nem világos, hogy az Irving által bemutatott fényképen mekkora része látszik a tetőnek. A tető rossz állapotban van, úgyhogy nehéz megmondani, voltak-e lyukak rajta. Felmerül annak a lehetősége, hogy a lyukakat visszafalazták. Van szemtanúnk, aki látta vagy legalábbis leírta, amint a gázkapszulákat a tetőn keresztül zúdították a halottaskamrába. Clere rajzán világosan látszanak a gázkamra tetejéig haladó kémények. Jelenlétük a rajzon összhangban van Tauber és mások leírásával. Az 1942- ben (vagy 1943-ban) és 1944 készített fényképek, noha nehéz értelmezni őket, összhangban vannak a tetőt áttörő kémények jelenlétével. Ilyen körülmények közt azt gondolom, hogy minden bizonyítékot számba véve egy pártatlan történésznek arra a következtetésre kellett jutnia, hogy a 2-es krematórium halottaskamrájának tetején lévő lyukakra utaló bizonyítékok nyilvánvaló hiánya messze nem elegendő ahhoz, hogy visszautasítsa a vádlottak által bemutatott bizonyítékok együttes hatását. [...] Irving történészként való megítélése [...] 13:138 Világosan meg kell határozni, hogy mi az, amiről döntenünk kell. Az ítélet ezen részének korábbi szakaszaiban olyan megállapításokra jutottam, amelyek kedvezőtlen fényt vetnek Irvingnek a historiográfiával való kapcsolatára és beszámolójára, és amelyet Hitlernek a zsidókkal való kapcsolatáról, beleértve elsősorban bűnrészességét a kiirtásukban, adott, Auschwitzcal és Drezda bombázásával kapcsolatos állításairól további, számára úgyszintén kedvezőtlen megállapításokat tettem. Irving próbálta megvédeni, amit írt, és amit a rendelkezésére álló történelmi dokumentumok tisztességes és szabatos összefoglalásán tart. De, amint azt ők is elismerik, a vádlottaknak tovább kell menniük, ha védőbeszédüket sikerre akarják vinni: ki kell mutatniuk, hogy Irving szándékosan hamisította meg a történelmi adatokat, mert ideológiai meggyőződése által vezérelt vágya volt, hogy Hitlert kedvező színben tüntesse fel. Irving azt mondja, ha (és ezt tagadta, de én kimutattam) adatokat ferdített el, akkor az ártatlan tett volt, mivel egyszerű tévedésből vagy félreértésből fakadt. A szándékos hamisítás vagy az adatok elferdítésének vádját visszautasította. Nekem arról kell most döntenem, hogy vajon a vádlottak bebizonyították-e, hogy ez a visszautasítás hamis volt. [...] A historiográfiai ferdítések összhatása 13.140 A történészek emberi lények: tévednek, félreolvasnak és félreértelmeznek dokumentumokat, vagy elnéznek tárgyi bizonyítékokat. Arra jutottam, hogy Irving számos alkalommal tévesen állított be történelmi adatokat; helyezkedett a bizonyítékokkal ellentétes álláspontra; adott hitelt megbízhatatlan bizonyítéknak és hagyott figyelmen kívül vagy vetett el hihető bizonyítékokat. Úgy érzem, mindezen esetek elemzése választ adhat arra a kérdésre, hogy Irving szándékosan ferdített-e el történelmi adatokat. 13.141 Arra jutottam, hogy a vádlottaknak legtöbb, Irving ellen felhozott historiográfiai jellegű kritikája megalapozott. Az esetek túlnyomó többségében Irving állításainak célja az volt, hogy Hitlert kedvezőbb színben tüntesse fel, és felelősségét másokra hárítsa át. Úgy találtam, a bizonyítékok nem ezt támasztják alá. A példák sorába tartozik Irving beszámolója Hitlernek a Kristallnacht eseményei során tanúsított magatartásáról és hozzáállásáról. Egyetlen esettel nem találkoztam, amikor Irving Hitler kárára hamisított volna meg bizonyítékokat vagy értelmezett volna félre adatokat. Úgy tűnik, Irving minden alkalmat megragadott, hogy tisztára mossa Hitlert. [...] 13.167 [...] A vádak, amelyeket alapvetően megalapozottaknak találtam, magukba foglalják, hogy ideológiai megfontolásból Irving kitartóan és szándékosan ferdített el és manipulált történelmi tényeket; hogy hasonló okokból Hitlert indokolatlanul kedvezőbb beállításba helyezte, különösen, ami Hitlernek a zsidókérdés kezeléséhez való hozzáállását és abbéli felelősségét illeti, hogy Irving aktív holokauszttagadó; hogy Irving antiszemita és rasszista, és a neonácizmust hirdető szélsőjobboldali csoportokkal érintkezik. Szilágyi Csaba fordítása