Beszélő, 2004. január-június (3. folyam, 9. évfolyam, 1-6. szám)

2004. február-március / 2-3. szám - FOLYAMATOS JELEN - Mink András: Mandzsúriai emberünk

esett amerikai katonák 70%-a esett áldozatul az „agymosásnak”, azaz tett nyilvá­nosan olyan nyilatkozatot, amelyben elítélte a háborút és/vagy beismerte, hogy az amerikaiak vegyi és biológiai fegyvereket is bevetettek, 15%-uk pedig teljes körű együttműködést vállalt fogva tartóival. Ennél is nagyobb megrökönyödést keltett, hogy ezek a katonák a szabadulásuk és hazatérésük után sem vonták vissza nyilat­kozatukat. Vagyis nyilvánvalónak tűnt, hogy olyan kezelésnek vetették alá őket, amelynek segítségével hosszabb távra is sikerült őket „beprogramozni”. A hadifo­golytáborok kínai területen, Mandzsúriában voltak, ahol bizonyíthatóan szovjet szakértők is segítették a kínaiak munkáját. Innen az elnevezés: a „mandzsúriai je­lölt” vagy ügynök, vagyis olyan beprogramozott ember, aki adott esetben nemcsak kémtevékenységre, hanem politikai gyilkosságok elkövetésére is felhasználható. A CIA 1949-ben indította az első programot, melynek kettős célja a „titkos szovjet technológiák” feltérképezése, valamint hasonló eljárások kidolgozása volt. Az egyik legígéretesebb szernek az LSD látszott. Az LSD-t Albert Hofmann sváj­ci kémikus, a Sandoz gyógyszergyár kutatója fedezte föl, még 1943-ban. A CIA 1949-ben figyelt föl az LSD-vel kapcsolatos kutatásokra. Őket természetesen nem a gyógyászati alkalmazás érdekelte, hanem az, hogy a szer segítségével hogyan le­het az emberi tudatot ellenőrzés alá vonni. Tesztelték a szert olyan embereken is, akikről gyanították, hogy beépített szovjet kémek vagy kettős ügynökök. A vizsgá­latok során kiderült, hogy a szer valóban alkalmas esetenként (1. Olson tragédiáját) igen súlyos következményekkel járó tudatzavar előállítására, de arra, amire szánták, a legkevésbé sem. Nem használható sem igazságszérumként, sem pedig arra, hogy embereket programozzanak. A kutatások egyetlen történelmileg figyelemreméltó mellékterméke az LSD mint kábítószer meghonosítása, ezáltal az 1960-as évek hippikultúrájának megalapozása volt az Egyesült Államokban. A kísérletek egyik résztvevője nem volt más, mint Timothy Leary, akkor fiatal pszichológus pro­fesszor, aki a ’60-as évek egyik nevezetes drog-prófétája lett. Gregory Bateson ant­ropológus és filozófus, Margaret Mead első férje 1959-ben Harold Abramsontól kapta az első adag LSD-t, Abramson pedig a CIA által támogatott Macy Alapít­vány megbízásából végzett LSD-kutatásokat. Bateson volt az, aki a kísérletezésbe bevonta barátját, Allen Ginsberget. Bateson ez időben a Palo Alto-i Veterán Kór­házban dolgozott, ahol Dr. Leo Hollister folyatott újszerűnek ígérkező drogtesz­teket, szintén a CIA pénzén. Egyik diákja és önkéntese Ken Kesey volt, a Száll a kakukk fészkére című könyv világhírű szerzője, mely művet éppenséggel a kísérle­tek során szerzett élmények ihlettek. A kutatások, akárcsak a többi, hipnózissal, elektrosokkal és más eljárásokkal folytatott kísérletsorozat, viszont teljes kudarcba fúltak. Ráadásul az is kiderült, hogy sem a kínaiak, sem az oroszok nem rendelkeznek semmiféle veszedelmes ma­nipuláló csodaszerrel (legalábbis, ahogy mondani szokás, a leghalványabb erre uta­ló bizonyítékot sem sikerült föllelni).­ Az említett CIA-programok történetének valószínűleg legbecsületesebb (ha nem az egyetlen becsületes) memoranduma már 1953-ban rávilágított arra, hogy ilyesfajta szerekre és trükkökre valójában semmi szükség. A jelentés szerzői, Dr. Harold Wolff, a kor világhírű neurológusa és kol­légája, Lawrence Hinkle, a Cornell Egyetem orvosi fakultásának professzora Allen Dulles CIA-igazgató megbízásából elemezték a „kommunista agymosási és valla­s kísérletek egyik részt­vevője nem volt más, mint Timothy Leary, akkor fiatal pszichológus professzor, aki a ’60-as évek egyik nevezetes drog-prófétája lett. fi­a­­ Wrey­...

Next