Beszélő, 2009. július-december (3. folyam, 14. évfolyam, 7-12. szám)
2009. november-december / 11-12. szám - MELLÉKLET - DUNA - Buza Péter: Korzó a partokon
1870-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa arról dönt, hogy ezen a frekventált belvárosi partszakaszon (most már a rakparttal és az Aldunasor páros oldali házsorával számolva) olyan megjelenést kell adni ennek a városi színpadnak is, amit régóta kiérdemelt. Mert, mint a koncepció megfogalmazza: „a hatalmas folyó partján elterülve, kilátással az élénk hajóforgalomra, a szembeni Budára és a távolban kéklő hegyekre, nemcsak Pest városának egyik legszebb, legkiválóbb része, hanem bármely európai városnak díszére válnék, e meggyőződést legnagyobb mértékben osztja a nagyközönség is, mely ... fokozott mértékben látogatja a partot, és azt kedves sétahelyként használja." S ahogy az Andrássy útnak, a Nagykörútnak is, elérkezett immár a Duna-korzó karrierjének korszaka: szállodák, kávéházak nyílnak a folyó felé néző soron, díszes mellvéd- és korlátrendszer a partmű vonalán. Kandeláberek a sétány sávjában, s fák két sorban, eleinte növendék zöldek (de már nem a rabok gondja, hogy gyarapodjanak, terebélyesedjenek). S az első világháború évkörére kész is van minden, ideértve a Duna-parti korzózás hagyományának kialakult rendjét, amelyet aztán nemcsak Szép Ernő, de szinte minden jeles és kevésbé jeles írástudónk legalább egyszer fölemlít, megénekel valamelyik kedves szavú munkájában. Szól a zene, este vagy reggel, ünnep vagy hétköznap, hömpölyög a nép. Gyönyörködik a világban, a folyóban, a túlpartban, a fényekben s a társaságban. Leül és pihen, hűs szellő simogatja az arcát, jólesik élni. Leül a Buchwald-székekbe, jegyet vált persze előbb. Ennyi maradt a régi bérletrendszerből: a főváros az 1890-es évek második felében köt először szerződést Buchwald Sándor a vasbútorgyárossal. A jogért fizet, hogy székeket helyezhessen el a sétányon, neki meg azért fizetnek, hogy ráülhessenek a sétálók megpihenni. Nehéz vasalkalmatosságok, ellopni nehéz volna őket, meg egyébként is, egymáshoz lakatolják éjszakára a méretes darabokat. A nénikék ingyen ülnek egyikben-másikban, amolyan nyugdíjas teremőrök, s figyelik, ki nem váltotta meg a jegyét. Élő parkolóórák. És olcsó a munkáltatásuk a tulajdonosnak. Igaz, ifjabb pénztelenek könnyen kijátsszák őket. „...olyan szokásunk volt - írja már idézett tárcájában Szép Ernő -, leültünk a karosszékbe, s ha jött a Buchwald nénike a jeggyel, eliszkoltunk. Azután megint leültünk, és megint megléptünk... Az azután mindig lesett minket, mennyit kellett szegénynek mérgelődnie." Buchwald Sándor jeles vállalkozó volt. A nagy Párizsi Világkiállításon kerti vasbútoraival aranyérmet nyert például magának és Magyarországnak. Cége még 1941-ben is működik. Magyarország gyáriparának címtára szerint központi irodája az Andrássy út 4. szám alatti palotában fogadja az akkor már rézárura és csőárura is vételi szándékkal bejelentkező vevőket. Már a húszas évek végén merült föl - bár 1927-ben a villamospályát jelentős ráfordítással teljesen felújították -, hogy el kell ezt a kilátást elzáró építményt innen sürgősen, s a korzó jövője érdekében bontani. Terv is született erre az operációra, 1937- ben. A Városi Szemle adja közre Cserba Dezső tanulmányát, amely részletes leírását adja Budapest legújabb elképzelésének. Leglényegesebb eleme, hogy a villamos pályáját az alsó rakpart szintje alá viszik, de persze fallal zárják el a víz felől. Tulajdonképpen alagútban futhat majd, felette pedig néhány méterrel kibővül a korzó. De a háború közbejött. S a tervből nem lett semmi. Akkor pedig, amikor a hetvenesnyolcvanas évektől újra hozzáfogtak a pesti korzó rendbetételéhez, közmunkatanácsi arcvonásai rehabilitálásának, nem jutott eszébe senkinek, hogy ezzel az ötlettel kísérletezzen. Most, hogy a végére értem a folyót kísérő sétány kultúrhistóriájának Pest városában, Budára is szánnunk kell néhány sort, elvégre ott is van (volt) korzó. Rövid szakasza ez a partnak, a Clark Ádám tértől a Várkert kioszkig terjed, tulajdonképpen csak a szorosan vett váralja, ahová a király kertje fut le a palota alatt. 73