Katolikus gimnázium, Besztercebánya, 1881
2 dűlő ifjút minden ballépéstől, mert a talizmán megvolt s abból örökké fülébe csenget a haldokló atyának ezen intő szava: „Fiatal esztendőidben fonyad jövendő férfikorodnak és szerencsés öregségednek koszorúját!“ Hogy megfelelt a boldogult haldokló atya óhajának, hogy megtartotta intő szavát, azt munkás életével eléggé megbizonyította. A 0 éves korában árvaságra jutott gyermek egész neveltetését anyai nagyatyja Kremniczky József vállalta magára s őt a kellő előkészületek után S.-A.Ujhelyre vitte a piaristák gymnasiumába, hol ez a négy alsóbb osztályokat nagyatyja örömére elvégezte. Innen a humaniórák befejezése végett Ungvárra került. A bölcseleti tanfolyamnak Kassán történt elvégzése után elérte azon kort, ahol mindenki pályát és életnemet törekszik választani, de Balugyánszky nem habozott, nem keresett a pályák között, mert a „paraenesis“, melyet örökül leírt határozottan kijelölte azt, midőn így szólt: „Ha az árvák közönséges atya az oskolákat kijárnod engedi, egyenes kívánsága az Szüleidnek, hogy a Semináriumba bevetetődni igyekezzél!“ , tehát az atya óhajának megfelelendő egyrészt, másrészt maga is csendes természeténél fogva, érezvén rendeltetését, a munkácsegyházmegyei növendék papok közé lépett s mint ilyen 1842. évben az esztergom-főmegyei primatialis nagyszombati papnevelő intézetbe került theologiai és egyházi kiképeztetése végett. 1840. befejezvén pályájához szükséges tanulmányait, 1847. márc. l-jével az ungvári kir. nagyobb gymnasium VI. osztály tanszékén látjuk, mely minőségben 1 és '/2 évet töltött, meghagyatván ott a nevezett gymnasiumnak 1850-ban nyolc osztályúvá történt szervezése után is. 1854-ben mielőbb misés pappá szenteltette volna magát, Újhelyi Jakab szécskeresztúri görög kath. plébános és kanonok leányával Máriával kelt egybe, mely boldog házasságából öt gyermeke maradt. 1857/s tanév kezdetével, miután belátta, mikép a sors nemcsak pappá, de tanítóvá is rendelte, magasabb kiképzését előmozdítandó Bécsbe ment a cs. kir. egyetembe az ó-class. philologia tanulmányozása végett. Ismeretekkel megrakodtan tért haza s ISO 1-ben ott látjuk ismét az általa annyira kedvelt, tanítói széken a lőcsei főgymnasiumban, előbb ugyan még helyettes minőségben, de a tanári vizsgálatnak 1803-ban történt letétele után mindjárt mint rendes tanárt. 21 évet töltött ez intézetnél mint tanár s 1870. évben az igazgatói állomás megüresedése következtében egy évig mint helyettes igazgató is, annak díszére, hazájának és tanítványainak hasznára. 1872. tanév április havában miniszteri áthelyezés alapján a besztercebányai főgymnasiumhoz jött, hogy a tanítás terén szerzett érdemeit ezen intézetnél is szaporítsa, hogy tanártársainak osztatlan szeretetét itt is kinyerje. 15 évet töltött itt mindenkitől tisztelve és közszeretetben, midőn ez év április 2-án hosszabb betegség után elhunyt.