Állami Felsőbb Leányiskola, Besztercebánya, 1892
A nevek mellé írott évszámok világosan jelzik, hogy az első évtized mesgyéjén a régiek , alapítók és úttörők közül már csak az egy izr. hitoktató, Rechnitz Adolf úr működik intézetünknél. Legközelebb állanak aztán hozzá a mai létszámból 9 évvel Stauffer Elma k. a. és Trompler Ágost ev. vallástanár úr. Erős, szakavatott kézre vall úgy a felsőbb, mint a közvetlen vezetésben, hogy maga az ügy legkevésbbé sem vallotta kárát a személycserének, s miként egy maradt a czél : elvek, szellem és eljárás egysége és egyöntetűsége tanításban és nevelésben már eleve megkönnyiték és biztositák a kitűzött czél elérhetését. Nem ismerek magasb becsvágyat annál, vajha a második deczennium mindenben méltó folytatása lehessen és legyen a sikerdús megelőzőnek. A régi jelszó : „Gyakorlati tanítás, női erény, szeplőtlen hazafiság“ átköltözik az új palotába, ott fog ragyogni ennek az Urpin ormával vetekedő kevély homlokzatán is. S ha a Mindenható áldása, s régi és uj tényezők teljes jóindulata és nélkülözhetlen segítsége szintén átkisér oda, a beszterczebányai felsőbb leányiskolából kikerülő minden újabb nemzedék fokozódva lesz öröme és gyönyöre mindeneknek, mert újabb ékességet, támaszt, zálogot fog nyerni bennök várossal és megyével az egész haza jövendője. Úgy legyen . . . ! Hermann Róza, igazgató.