Beton, 1996 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
4 IV. évf. 1. szám BETON az alaktérben egymáshoz közel esnek, közös halmazt (cluster) alkotnak. A halmazképződés kétdimenziós alaktérben szabad szemmel is könnyen felismerhető, bonyolultabb rendszerekben azonban matematikai módszerek szükségesek a halmazképződés felismeréséhez. Az alakfelismerésnek két alapvetően különböző módszere van: az ellenőrzött és ellenőrzetlen osztályozás (supervised learning, unsupervised learning). Az első esetben ismertek azok az osztályok, ahova az ismeretlen alak tartozik, az utóbbi esetben ismeretlenek. Esetünkben elegendő volna az ellenőrzött osztályozás, hiszen tudjuk, hogy mely gyárakból származhat a vizsgált cementminta; ennek ellenére a későbbiekben leírásra kerülő vizsgálatokat az ellenőrzetlen osztályozás módszerével is feldolgoztuk, mert ez értékesebb, nagyobb kifejező erejű eredményeket ad. Az ellenőrzetlen osztályozás során rendszerint dendrogramot szerkesztünk. A szerkesztés lényegét igen egyszerű példán mutatom be. Öt pont (üres o-val jelölve) látható a 2. ábrán a kétdimenziós alaktérben. Milyen mértékű ezek közt a hasonlatosság? Úgy járunk el, hogy kiválasztjuk a két, egymástól legkisebb távolságban lévő pontot (ezek az 1 és 2 jelű pontok a 2(1) ábrán), majd ezeket egy új ponttal helyettesítjük, mely a két előbbi pont közt fele távolságban van (jelölése •). Ezt az eljárást ismételjük meg mindaddig (2. ábra (ii), (iii) és (iv) része), míg valamennyi pontot össze nem kötöttük. Az ábrán látható esetben ez négy lépést igényel. Az egymást követő lépések dendrogram segítségével jól szemléltethetők (3. ábra). A dendrogram abszcisszáján a minta számát, az ordinátán a hasonlóságot (similarity, S-) tüntetjük fel Sy = Tdjj/dmax d- jelenti a távolságot az i és a j pontok közt, dmax pedig a maximális távolságot bármely két pont közt. Értelemszerűen az S- hasonlóság 1-től (egybeeső pontok) 0-ig (a két legtávolabbi pont) változhat. A kémiai vizsgáló módszer Mivel kismennyiségű anyagok meghatározásáról van szó, ugyanakkor nagy számú adatra lenne szükség, csak gyors, pontos és automatizálható kémiai eljárásról lehet szó. A legmegfelelőbbnek az ICP-ES eljárás (Inductively Coupled Plasma Emission Spectroscopy) mutatkozik; ennek során a megfelelően előkészített mintaoldatot argonplazmába porlasztjuk. A plazma hőmérséklete a kisülési térben eléri a 8000 К-t is. Az ide juttatott aeroszolrészecskék teljesen elpárolognak, disszociálódnak és gerjesztődnek. Az emittált sugárzást rácsos monokromátor bontja fel és fényelektromos detektor érzékeli. Az érzékelt adatokat (hullámhossz, intenzitás) számítógép értéken és tetszőleges formában kinyomtatja. A kimutatási határ függ a vizsgált elem töltésétől és más tulajdonságaitól; a számunkra fontos elemek esetében ez mindig jobb, mint 1 ppm. A nyomjelző elemek kiválasztása A biztonságos nyomjelzés érdekében a kémiai elem kiválasztása nagy gondot igényel, mert