Beton, 2001 (9. évfolyam, 1-12. szám)

2001-01-01 / 1. szám

IX. évf. 1. számBETON 2001.január Beton ja­vítás Vasbetonok javításának története és problémái Szerző: Dr. Kovács Károly A beton és vasbeton szerkezetek alkalmazásuk során gyakran sérülnek, a fokozott környezeti terhelések miatt anyagaik átalakulnak, megbomlanak, ezért fokozódik a javításukkal kapcsolatos igény. Sokáig úgynevezett kő­műves-műköves módszerekkel javították a sérült elemeket. A modern javítási elvek igénylik, hogy a javított rész is részt vegyen az erőjátékban. Ez pontos diagnosztikát, jó felületelőkészítést, megfelelő tapadásnövelési és ja­vítási módszereket igényel. E feltételeket tudományos igényességgel napjainkra dolgozták ki és felhasználják a modern anyagtudományok, a műanyagipar, a műszálipar vívmányait. Kulcsszavak: meghibásodások okai, betonjavítás, javítóanyagok 1. Bevezetés A beton és vasbeton (továbbiakban az egyszerűség kedvéért a bonyolultabb problematikájú vasbeton megjelölést alkalmazom) szerkezetek mesterséges kö­vek. Ezek a természetes köveknél többek között azért nyújtanak nagyobb lehetőséget a szerkezetek kialakítá­sában, mert alakításuk módszere a zsaluzatba tömörí­téssel, illetve az erősítő armatúra alkalmazásával rendkívül toleráns és így kiszolgálja a modern kor ipa­rának praktikusan formagazdag, illetve a fokozott sta­tikai, dinamikai igényeknek megfelelő tervezői elképzeléseket. Ezen előnyök azonban fokozzák a szerkezetek anyagtani labilitását is a következők miatt: • Az anyag formázhatósága miatt olyan anyagstruktúra keletkezik, amely a környezettel erős interaktív kap­csolatot alakít ki (folyadék és gázcsere). • A bonyolult alaki és erőtani kialakítások miatt a szerkezetek működésében zavarok állhatnak be, amik a folytonosság megbomlásához vezethetnek (repedések). • Az egyre intenzívebb terhelések maximumai csak nehezen ítélhetők meg, ezért egyre gyakoribbak a túlterhelések, a haváriákhoz kapcsolódó tönkreme­netelek. • A vasbetont, mint anyagot abban a korban találták fel, amikor a környezetszennyeződés mértéke még csekély volt. A jelenlegi viszonyok alapvetően meg­változtatták a helyzetet, a meghibásodások jelentős mértékben ilyen okokra vezethetők vissza, ezért szükséges e szerkezetek jelentős védelme, illetve anyagstruktúrájuk jelentős általakítása, a régi szerke­zetek javítása. Ilyen okok miatt a vasbeton javításának egyre na­gyobb szerepe van a szerkezetek élettartamának meg­hosszabbításában. A cikk elsősorban anyagtani vonat­kozású, nem tárgyalja a megerősítési eljárásokat, pusztán csak a szerkezetek eredeti állapotának helyre­­állításához szükséges ismeretek kialakulásának hozzá­vetőleges történetével foglalkozik. 2. A vasbeton szerkezetek meghibásodási okai és megjelenésük Brux (1978) a vasbeton meghibásodásának okait a következőkben foglalta össze (a hibaokokhoz hozzáil­lesztem a várható megjelenési formát is): • Karbonátosodásnál a levegő széndioxidja a cementkő meszét és szilikátjait átalakítja, a pH érték csökken, a betonacél rozsdásodik. Következménye: repedések és táskásodások a felületen, az acél keresztmetszete csökken. • Agresszív anyagok behatolása (szulfátok, kloridok, sók /savak, olajok stb.), következménye: a cementkő és/vagy betonacél korróziója, keresztmetszet csök­kenése. • Mechanikai kopás (használati, illetve természeti eró­zió), következménye: egyenetlen felület, a betonfe­dés csökkenése. • Időjárási károk (szétfagyás, hőfokk —, hirtelen hő­fokváltozás, viharkárok), következménye: hámlás, táskásodás, repedések. • Hőfeszültség, kúszás, zsugorodás stb., következmé­nye: repedésképződés. • Túlterhelések (teher átrendeződés), következménye: repedésképződés, törés. • Ütő és ütközési károsodások (járművek, robbanás stb.), következménye: repedés, törés, szétmorzsoló­­dás, acélbetét szakadás. • Tűzkárok, következménye: felületi hámlás, cement­kő tönkremenetel, repedések, acélbetét megnyúlása és gyengülése, széndioxid hatás, PVC jelenlétében klórgáz, majd sósav képződés. • Betonozási hibák, következménye: fészkes, tömörí­tetlen beton, elégtelen betonfedés, zsaluzási hibák, korai kizsaluzás, utókezelési hiányosságból gyenge cementkő, repedések, törések. Mindezen hibák helyi megjelenési formáit a követ­kezőképpen csoportosíthatjuk: • működő és holt-repedések, • takarási elégtelenségek és az ebből következő műkö­dő repedések, • él- és sarokkitörések, • kavicsfészkek és durva pórusok, zárványos felület, • rozsdakifolyások, • mészkimosódások és cseppkövek, • egyéb elszíneződések, • acélbetét szakadások, illetve az acélbetét túlzott de­formációjából származó szerkezettorzulások, a töré­sekből származó kedvezőtlen erőjáték. 3

Next