Bihari Napló, 1971
1971-12-01
BIHARI NAPLÓ 3. oldal Fábián Sándor és társadalom Vannak mondatok, melyek elolvasásuk után hosszú ideig konokul kísérik az embert. Az utóbbi hetek napisajtó-olvasmányaiból ilyen mondat számomra a következő: „Mi egyre jobban akarjuk becsülni költőinket, s ezért azt kérjük tőlük, műveikben beszéljenek minél többet rólunk, a dolgozó népről". (Nicolae Ceausescu elvtársnak az RKP Központi Bizottsága novemberi plenárisán elhangzott beszédéből.) Pártunk főtitkára a fenti sorokat egy Anatole France-idézet kapcsán fogalmazta meg. A nagy francia író annak idején így írt a költő és az olvasó viszonyáról: „Azt hiszitek, szeretnénk-e annyira költőinket, ha másról beszélnének, mint rólunk?“ Szocialista hazánk új szintre helyezett kulturális igényeinek szem előtt tartásával a költő és az olvasó viszonyáról szeretnék írni. Az új szintre emelt igények az eddiginél társadalmibb fogantatású műveket kérnek a művészektől. A szó tiszta értelmében a népről — a munkálkodó társadalomról — írás a céltalan fecsegést, az üresjáratú művészkedést, az újság- és könyvoldalakat hiába megtöltő szószaporítást szándékozik kiküszöbölni. Mert munkából élő társadalomban a nép, mint téma, magával az élettel azonos. Azzal az élettel, mely most a művészetektől kéri anyagi fejlődésével egyenrangú szellemi gyarapítását. A fentebb idézett megfogalmazás lélektanilag igen jól megalapozott. Lényege örök emberi igazság: azt becsüljük, aki minket is becsül. Az olvasók tábora csak akkor vallja sajátjának költőit, ha felfogja soraikból a felé áradó szeretetet. Azt írtam, felfogja; igen fontosnak tartom ugyanis, hogy a művet (a mi esetünkben a verset) meg is értsék mindazok, akikhez szól, akikről szól... Megjegyzem, hogy ezt — a tartalom félreértések nélküli befogadását — nem a költemények formai leegyszerűsítésével, elszegényesítésével, nem olcsóbb, hatásvadászó megmunkálásukkal, nem bizonyos belső finomságokról, elvontnak tűnő asszociációkról való lemondással érhetjük el, hanem a versértő közönség nevelésével is. Zenei példával élek: hiba lenne úgy rávezetni a klasszikus zene adta magasrendű élvezetre a zenét még nem értők táborát, hogy a zeneszerzőket mondjuk csak tánczenei melódiák megírására biztatnák. A szocializmust építő emberben egyre több a nemes vonás, ez a jellemző rá, de kétségtelenül léteznek még hibái is. Tehát, amint a novemberi plénum dokumentumai is rámutattak, nem lehet elhamarkodottan negatív hatású irodalmi alkotásnak, versnek számítani az olyat, amelyik — egy jó értelemben vett művészi hatás eléréséért — első benyomásra derűlátás nélkül ostorozza az új emberi kapcsolatok bizonyos területein fellelhető hibákat. Ennek a költői eszköznek haladó szellemű művész kezében jól meghatározott célja lehet: az olvasói átélést teszi mélyebbé, a hibák felszámolásához szükséges felháborodást növeli, s így valójában a fejlődés elősegítőjévé válik. Természetesen kizárt dolog, hogy egy költő most már csak ezzel a módszerrel éljen. Legyen ez is ott „fegyvertárában“, de olyan más lírai „harci eszközök“ társaságában, mint a sikerek nyomán keletkező s újabb sikerekre buzdító optimizmus, a szívből fakadó lelkesítés, az élet szépségei felett érzett öröm. Költő voltunk feltétele csak egy lehet: az olvasók felénk sugárzó megbecsülése. Ezért a megbecsülésért harcolnunk kell, szeretetünkkel, odaadásunkkal kell kiérdemelnünk. A tehetséges költő sorsában nincs, nem lehet benne a sikertelenségnek még csak a lehetősége sem, mihelyt az őszinteség jegyében alkot, mihelyt a társadalom előbbre vitelének tényét igazolni tudja. TOMPA MIHÁLY ipari táj írta: Victor Bolojan, a Román Kommunista Párt Bihar megyei bizottságának első titkára, a megyei néptanács végrehajtó bizottságának elnöke Mintha csak tegnap fontolgattuk volna: miként munkálkodunk, mit építünk az 1971-es esztendőben, s íme, e tervezgetések szinte teljes mértékben beteljesedtek. Az izzó, új munkasikereket érlelő tettek sodrában — hiszen annyira megszoktuk már őket hazánk új életének huszonegynéhány éve alatt — alig vettük észre, hogyan peregnek a napok, hónapok. Új ötéves tervünk első évének utolsó napjait éljük. És mi sem bizonyítja kétségtelenebből a párt által kidolgozott célkitűzések megfontoltságát, valamint az ezeket életre keltő munkásemberek serénységét és hozzáértését, mint az, hogy megyénkben is sok munkaközösség e napokban a tervnaptár utolsó lapját is letépte. Hazánk valamennyi dolgozójával együtt, Bihar megye román, magyar és más nemzetiségű lakosai is tanújelét adják hazafiságuknak; ez biztosíték arra, hogy a párt által előre vetített, felemelő és mozgósító erejű tervek, amelyek új köntösbe öltöztetik majd e vidéket, megvalósulnak. Talán úgy illenék, hogy pár szót ejtsünk az elmúlt év megvalósításairól, számba vegyük azokat a vállalatokat, amelyek ez évben a munkaversenyek élén jártak. Ez alkalommal azonban inkább az emberekről szólnék, azokról, akik hősiesen és hűséggel váltják valóra pártunk politikáját, mert tudatában vannak annak, hogy amit tesznek, magukért, egész népünk jólétéért teszik. A bihariak szorgalmas emberek. Akik három évtizeddel ezelőtt is jól ismerték e lankás-hegyes tájat, ma bizonyára nehezen tudják szavakba önteni csodálkozásukat a nagy átalakulások láttán. És minden dicsérő szó a dolgozó embereket illeti, a gépgyártókat, a vegyipariakat meg a többi iparágbelieket, a szövetkezeti parasztokat, az értelmiségieket, egyszóval mindazokat, akik a párt bölcsességgel és tudományos tisztánlátással kigondolt terveit valósággá érlelik. Biharban együtt élnek és dolgoznak románok, magyarok és más nemzetiségűek. Ezek a különböző ajkú emberek testvérekké váltak a társadalmi és nemzeti elnyomás ellen vívott harc tüzében. De ez a közös élet sohasem ötvöződhetett olyan harmóniába és olyan gondolat- és cselekvés-egységbe, mint napjainkban. Sok nehéz, váll-váll mellett vívott harcot hagyott maga mögött e vidékek lakossága addig, míg a Román Kommunista Párt az elnyomottak útmutatója és szervezője lett. Hajdan nem egyszer ütötte fel a fejét a megkülönböztetés, amely bármely részről is nyilvánult meg, mindig az egyszerű emberek ellen irányult, s a kizsákmányolók malmára hajtotta a vizet. A népnyúzók, ha más nyelvet beszéltek is, paktálni mindig készek voltak egymással. A Román Kommunista Párt már megalakulásának pillanatában harci zászlajára írta a nemzeti kérdés marxi-leniai megoldásának, az összes állampolgárok jogegyenlőségének eszméit. Pártunk igaz politikája elősegítette népünk erkölcsi-politikai egységének valóra váltását; hazánk dolgozói nemzetiségre való tekintet nélkül a párt köré tömörültek. Az imént a románok, magyarok és más nemzetiségűek virágzó Bihar megyéjéről szóltam. Ez az újjászületett vidék pártunk bölcs politikájának köszönheti új arculatát, annak a politikának, amely a termelőerőknek az öszszes megyékbe való méltányos elosztását egyik fő feladatának tekinti, így minden vidék harmonikusan fejlődik, az olyanok is, ahol a románok mellett az együttélő nemzetiségek fiai is élnek és dolgoznak. De nemcsak a munkához való jog nyert napjainkban anyagi fedezetet; a politikai, társadalmi és kulturális életben való teljes és egyenlő jogú részvétel is minden dolgozó számára biztosított, nemzetiségre való tekintet nélkül. Ezt mindennapi életünk egész valósága, az iskola, az irodalom, a művészet, a sajtó, a rádió- és televízió nap mint nap tanúsítja. És végső soron, a jogegyenlőség legékesebb bizonyítéka az összes dolgozók részvételi lehetőségének biztosítása — nemzetiségre való tekintet nélkül —, azon javak megteremtésében, amelyek a közös hazát, Románia Szocialista Köztársaságot hivatottak felvirágoztatni és a civilizáció újabb lépcsőfokaira emelni. A társadalmi élet tökéletesítését célzó politikájához hűen, pártunk kezdeményezte néhány éve a különböző nemzetiségekhez tartozó dolgozók tanácsainak megalakítását. Pártunk főtitkára, NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs, alapvető jelentőségű elméleti és egyben gyakorlati jellegű tézist fogalmazott meg a nemzet és az együttélő nemzetiségek történelmi-társadalmi szerepét illetően: „... szem előtt kell tartanunk, hogy a nemzet hosszú ideig, a kommunizmus építésének időszakát is beleértve, fontos történelmi-társadalmi kategória, a társadalom haladásának egyik alaptényezője marad ... Ebben az összefüggésben kell látnunk az együttlakó nemzetiségek kérdését is; abból a tényből, hogy a nemzetnek még hosszas perspektívája van, következik, hogy a nemzetiségek léte is hosszas perspektívájú. Az együttélő nemzetiségek fiainak jelenléte párt- és állami szerveinkben, a tömegszervezetekben, a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet összes ágaiban és szintjén a teljes jogegyenlőségnek és annak a megbonthatatlan testvériségnek a tanúbizonysága, amely a szocializmus építéséért, a közös munka nyomán megfogant anyagi és szellemi kincsek gyarapításáért dolgozó állampolgárok millióit egybekovácsolja. „Mindaz, amit Románia történetének e rövid, de gyümölcsöző korszakában alkottunk — mondotta Nicolae Ceaușescu elvtárs, pártunk félévszázados fennállásának megünneplése alkalmával — hősi helytállás, az egész nép lenyűgöző alkotóerejének, a városi és falusi dolgozók odaadó munkájának gyümölcse, azoké a román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozóké, akiknek a szocialista társadalom első ízben nyitotta meg a társadalmi beteljesülés, a haladás, a bőség, egy boldog, napfényes jövő kapuját“. Pártunk és kormányunk azon fáradozik, hogy ez a testvériség a közös haza megismeréséből és szeretetéből fakadó érzések nyomán még acélosabbá váljék. Néhány nap múlva átlépjük 1972 küszöbét és ezt az új évet dolgozóink ismét a szocialista társadalom építése új határkövének tekintik. Milliók lelkes részvételével friss, jól átgondolt tervek megvalósításába fogunk. Hazafiságunkat terveink és munkavállalásaink teljesítésével és azzal a lendülettel bizonyíthatjuk, amellyel minden erőnket és képességünket latba vetjük célkitűzéseink megvalósításáért! Nincs hazánknak olyan állampolgára, aki ne kísérte volna élénk figyelemmel a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága november 3—5-i plenárisának munkálatait, amely Nicolae Ceaușescu elvtárs előadói beszéde nyomán megvitatta pártunknak az ideológiai tevékenység megjavítása, a széles néptömegek általános műveltségi szintjének emelése és társadalmunk viszonyainak a szocialista és kommunista etika és méltányosság elveire való alapozása érdekében kidolgozott programját. Ez a program a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének egyik legszámottevőbb dokumentuma, amely mindannyiunkat mozgósítani fog, hiszen jól tudjuk, hogy kristálytiszta és mélyen emberi eszmei társadalmunk minden tagját, nemzetiségre való tekintet nélkül, még eltökéltebb harcra ösztönzik majd, s egyben megszilárdítják pártunknak a szocializmus és a kommunizmus építésében betöltött vezető szerepét. A FÁKLYA rendszeresen megjelenő politikai-társadalmi és művelődési kérdésekkel foglalkozó melléklete minden bizonnyal tovább gazdagítja Bihar megye magyar nyelvű publicisztikáját. Joggal várhatjuk tehát el a melléklet szerkesztőitől, munkatársaitól, hogy — a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága plenárisának határozatai szellemében — a kiadványt az ideológiai és politikai-nevelő célzatosság jellemezze. Ezzel szolgálhatják legeredményesebben a román, magyar és más nemzetiségű dolgozók megbonthatatlan testvériségének ügyét