Bihari Napló, 1972
1972-05-01
A HELYSÉGRENDEZÉS BIHARI PERSPEKTÍVÁI A helységrendezés kérdései napjainkban mindenkit érdekelnek, s ez nem véletlen, lévén, hogy olyan kérdések ezek, amelyek tartalma nemcsak jelenünket, de jövőnket is jelentős mértékben érintik. És jelenünkből is, jövőnkből is annak a területnek az alakulására, formálására hat, ahol mindennapjainkat töltjük, ahol élünk. A Bihar megyei helységrendezés jelenlegi helyzetét röviden felvázolandó, Orbán Károly elvtárs, a Megyei Tervezőintézet főépítésze válaszol kérdéseinkre. — Kérjük Orbán elvtárs, jellemezze néhány szóban a megyei helységrendezés jelenlegi munkáját. Elsősorban is Nagyvárad municípium városrendezési terve elkészült, s ami mai munkánkból Váradot érinti, az már egy nagy átfogó elgondolás szerves része. Az elmúlt évek folyamán ugyancsak elkészült a megye valamennyi városának rendezési terve is, ezek egyikemásika azonban már átdolgozásra szorul, mert a tervelkészítés óta számos új szempont merült fel (például Szalonta és Margitta esetében), és ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ami a községek rendezési tervét illeti: ismeretes az, hogy a községi pártbizottságok titkárainak, a községi néptanácsok elnökeinek az elmúlt év decemberében lezajlott első országos konferenciája széleskörű programot fogadott el szocialista falvaink sokoldalú, minden tevékenységi területet érintő fejlesztése érdekében. Ezen átfogó program keretében dolgozunk mi is a megye községeinek rendezési tervén, s a munka gyors ütemben halad, az elmúlt években elkészült előtanulmány alapján. 1969-ben 2, 1970-ben 10, 1971-ben pedig már 26 község rendezési tervét készítettük el. Megyénk 87 községéből a hátralévő 49 rendezési tervét 1973-ig be kell fejeznünk. Érdekes, hogy községeink közül kiemeltünk 8-at, s ezekkel részletesebben foglalkozunk. S nem véletlenül, mert Mihályfalva, Székelyhíd, Tenke, Telegd, Popești, Berettyószéplak, Szalárd és Ceica községeknek polarizációs szerepet szánunk, máris átvesznek bizonyos funkciókat, S így a városok terhelésének csökkentését érjük el. Mihályfalva és Tenke községközpontjának részletes tervét is elkészítettük , s ez már évtizedekkel előremutat, olyan szerepkörök ellátására is gondol, amelyek csupán évtizedek múltán lesznek valósággá. A párt közelgő országos konferenciája újból foglalkozik majd ezzel, a falvaink jövőjének szempontjából rendkívül jelentős helységrendezési kérdéssel, és a konferencia dokumentumai további munkánkban irányadóak lesznek. — A helységrendezésben tehát a jelent s a jövőt lehetetlen külön választani, de gondolom, a tervezőintézet dolgozóit már most is új tervek, a város s a vidék arca új vonásainak kialakítása foglalkoztatják. — Természetesen. Már Váraddal kapcsolatban is megszülettek az új elképzelések, s mivel a városban már nincs több hely, s az építkezéseiéhez bontani kellene, kijjebb mozdulunk a városból. Váradi adottság, hogy a központhoz elég közel, a közművesítés, a távfűtés szempontjából tehát kedvező fekvésű szabad területek vannak — s itt akarunk kertnegyedeket kialakítani. Nem a szokásos értelemben vett villanegyedeket képzelünk el, hanem nagy zöldövezetekben elhelyezett magasépületekkel dolgozunk majd. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy bontás nélküli elképzelések ezek. Ezenkívül a hévíz észszerűbb kihasználása is foglalkoztat bennünket. Régóta mondjuk, hogy Várad fürdővárosi ideje lenne hát ezt a fogalmat konkrét tartalommal megtölteni. Jó példa ma már a Dacia szálló, télen gőzölgő medencéje már a helység fürdőjellegét hangsúlyozza. Ez tehát az az út, amelyet követni akarunk, kidomborítani azt, ami megkülönböztet a másiktól, a mástól. Itt említem meg azt is, hogy a Félix fürdő terve — bár csupán a közelmúltban készült el —, máris átgondolásra szorul, lévén, hogy új követelmények merültek fel. Ezt a munkát az idén elvégezzük. Röviden arról van szó, hogy a fürdőnek már nemcsak országos, hanem nemzetközi igényeket kell kielégítenie. Ami a vidéket illeti: kidolgoztuk a megye átfogó turisztikai tervét, s ennek alapján most e terv részletes kidolgozása vár reánk. Célunk: nagy turisztikai utak kiépítése Pádis, Biharfüred, a Lent és a Jád völgye felé. Ezenkívül Várad külterületeinek, a száldobágyi, a csatári erdők kiépítése is foglalkoztat, mert már a közeljövőben nemcsak a Félix fürdő lesz a váradi ember hétvégi pihenőhelye. Az említett övezeteket eddig elhanyagoltuk, pedig érdekes, kihasználásra váró területek ezek. — Mindabból, amit elmondott, Ön, mint építész, mit tart legérdekesebbnek? — Szerintem az a tény, hogy 87 községnek szabjuk meg az egységes fejlődési irányát, hogy az évszázadokig a szó szoros értelmében tespedő helységeket kimozdítjuk a városiasodás irányába — valami nagyszerű dolog. S azt, hogy mindennek konkrét haszna van, a községek is kezdik megérteni. Ez a munka — szerintem — megéri azt is, hogy az ember olykor az el nem ismerést is vállalja. Lejegyezte: NAGY BÉLA A KÖRÖS-VIDÉKI MÚZEUM A történelmi hagyományokban oly gazdag Bihar megye mindig megbecsülte kulturális kincseit, így nem meglepő, hogy megyénkben az elsők között szerveztek múzeumot. Idén száz éve hogy a Régészeti és Történeti Társaság kezdeményezésére megkezdődött az első múzeumi kollekció gyűjtése. Párt- és állami szerveink, amelyek nagyra becsülik értékes történelmi, régészeti, képzőművészeti, néprajzi és természettudományi jellegű gyűjteményeinket, lehetővé tették, hogy a múzeum a Barokk palota impozáns épületében állítsa a közönség elé kincseit. Múzeumunknak három állandó jellegű kiállítása van, amely a palota egy-egy szintjét tölti be. A földszinti, történelmi részleg a Hármas-Körös vidékének fejlődését fogja át, az emberi társadalom megjelenésétől napjainkig. A tudományos és muzeális értékű darabok túlnyomó részét először most mutatjuk be a nagyközönségnek. E darabok közül különösen figyelemre méltóak a bronzkori Ottományi kultúra agyagművességi termékei, az i.e. III. századból származó négyszemélyes dák sír, valamint ékszerek és kincsek, a hűbérrendszer idejéből származó képzőművészeti alkotások, a XVII. XVIII. századbeli román nyelvű kéziratok, Iosif Vulcan Karl Marxról szóló cikke 1871-ből, a XIX. században készült hangszerek, továbbá azok a fényképek és dokumentumok, amelyek a különböző nemzetiségű bihari dolgozók RKP vezette hősi harcairól tanúskodnak. Az első emeleti kiállítás termeiben, ahol az egyetemes művészet, a két világháború közötti hazai és a jelenkori képzőművészet, valamint a díszítőművészet szerepel, magas művészi értéket képvisel a belső díszítés — a monumentális barokk kályhák, az impozáns tölgyfaajtók s mozaik parkett. A különböző iskolák (francia, flamand, holland, olasz, magyar és osztrák) szerint csoportosított egyetemes képzőművészeti kincsek között olyan különleges értékű darabokat találhatunk, mint az ismeretlen flamand festőtől származó Madonna gyermekével, a XV. századbeli Lovag, vagy Benczúr Gyula Schlauch bíborosa. A porcelán és bútordarabok, valamint az ezüstholmik szintén nagy értéket képviselnek. A két világháború közötti hazai festők közül különösen Tonitza, Pallady, Iser, L. Grigorescu és Petrașcu művei vonják magukra a figyelmet. A jelenkori művészet mellett — hazánkban először — helyet kapott a díszítő művészet részlege is. A felső szinten a Hármas-Körös vidékének sokrétű és érdekes népművészeti arculatát csodálhatjuk meg. A múzeum e részlegének áttekintését megkönnyíti a népművészet egy-egy nagyobb egységének (fazekasság, fafaragás, népviselet és hímzések) bemutatása, ugyanakkor ezek keretében bemutatjuk egy-egy mikro-zóna (például Beinm vidékének, a Sebes- és a Fehér Körös völgyének) sajátosságait is. A fazekas hagyományokkal rendelkező központokban (Borsa, Lelenti, Leheceni, Körösrév) készült kerámiatárgyak formájának és díszítő elemeinek szépsége elütő, specifikus helyet biztosít megyénknek hazánk kerámia művészetében. A bihari háziszőtteseket kiállító teremben különösen a darabok változatos díszítési és elkészítési módja, valamint formájának sokfélesége gyönyörködtet. A pietroasai, piculai és fenesi falusi házak belső berendezésének hűséges tükrözése nemcsak a népművészeti tárgyak szépségéről tanúskodik, hanem gyakorlati felhasználásukról is fogalmat nyújt. A Körös vidéki Múzeum szépségét és értékét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ebben az évben már 80 000 látogatója volt. A múzeum közelgő centenáriuma alkalmából a negyedik, természetrajzi részleg is megnyílik, kiállítási annyagával a Körös vidéke állat és növényvilágát fogja át. (X) A BAROKK PALOTA A Körös-vidéki Múzeum méltó otthonra lelt az impozáns épületben BIHARI NAPLÓ Mit várunk műszaki értelmiségünktől Bihar megye mélyreható változásokon ment keresztül az utóbbi két és fél évtized alatt, lakosai — a kommunistákkal az élen — merész céljaikhoz illő ipart teremtettek, még dúsabb kincsesbányává tették a szántóföldet, fellendítették társadalmi-kulturális életünket. Ahhoz pedig kétség sem fér, hogy szorgalmuk és hozzáértésük lépjen-nyomon az újszerűség, az újító szellem ismérveit viseli, ami elválaszthatatlan a tudományos megalapozottságtól. E tájak maradandó értékei létrehozásának nélkülözhetetlen láncszeme a műszaki értelmiség. Az előzmények adottak: értékes műszaki értelmiségünk van, a szakemberek száma évről-évre nő, a tudomány és technika embere mindenütt elfoglalta az őt megillető helyet, s szava döntő súllyal esik latba. Bizonyság erre mindaz, amit alkottunk, s ennek kapcsán említsük meg talán csupán a gazdag hagyományokkal rendelkező, vagy a még viszonylag nem nagy múltra visszatekintő bihari szakmai iskolák nemzedékeit. Ugyanakkor létezik egy határozott célkitűzés, amely azoknak a lényeges irányvonalaknak nyomán körvonalazódott, melyek felé — perspektivikusan szemlélve a fejlődést — társadalmi és gazdasági életünk halad. Tudatában lévén ennek, mindenki számára nyilvánvaló, mit várunk műszaki értelmiségünktől, amely arra hivatott, hogy az újat felkarolja, erővel telítse és mindennapi tevékenységének alkotó részévé nemesítse. Jelenleg megyénkben mintegy 8000 főt számláló műszaki személyzet van; mérnökök technikusok, mesterek — ez olyan értelmiségi alap, amelyet objektív gazdasági célkitűzéseink, állampolgári feladataink folytán maradéktalanul hasznosítanunk kell. Hogyan is használjuk ki e felbecsülhetetlen erőtartalékot? Hogyan van összehangolva az alkotó munka összessége és milyen ennek hatékonysága? Íme egy nagy kérdőjel, amelyre a Crisana „Számottevő értelmiségi erőtartalékaink vannak. Hogyan aknázzuk ki ezt?“ című rovata igyekszik választ adni. Ezzel egyidőben javasoltuk: rendszeresen tartsák nyilván a mérnökök és technikusok foglalatosságait, a célból, hogy növeljék ezek hozzájárulását a termelési feladatokat illető kérdések megoldásához. Ugyanakkor létrejött egy, a célnak megfelelő szervezési kötelék is, a mérnökök és technikusok megyei bizottságának felhívása, amely jelentős feladatokat tűzött ki műszaki személyzetünk elé. E feladatok megvalósítása — meggyőződésünk — tartalmas megvalósításokban ölt majd testet. Annyi bizonyos, hogy a felhívás erőteljes visszhangra talált a műszaki értelmiség körében; a vállalatok mérnökeinek és technikusainak bizottságai jól átgondolt akciókba fogtak, tartalmas és a nemzetgazdaság számára hasznos terveket dolgoztak ki. A Timföld üzemben például több mint 60 tanulmány szorgalmazza a technológiai eljárások javítását, a felszerelések tökéletesítését, a nyersanyagkészletek ésszerűbb felhasználását, valamint a tudományos kutató munka fellendítését. E vállalatban minden szakember tanulmányoz egy adott műszaki kérdést, s az ezek hasznosítása nyomán nyert megtakarítás értéke előreláthatólag 4 millió lej körül lesz. Hasonló kezdeményezésről kaptunk hírt a Sinterából, az IEMB-ből, az Infratireaból és más vállalatokból is. Íme hát, hogyan küzdenek hatványozott törődéssel a termelés hatékonyabbá tételéért, vállváll mellett mérnökök, technikusok és mesterek. S az bizonyos, hogy a jövőben az új utak keresése még lázasabban folyik majd. A mérnökök és technikusok konferenciáján ismét nyomatékosan hangsúlyozták az alkotó tevékenység és az új eljárások gyakorlatban való felhasználásának szükségességét. Ami eddig felszínre került, mindannyiunk kincse. Ehhez nap mint nap újabbak sorakoznak, amelyek ismételten bizonyságot tesznek 8000 műszaki szakemberünk tehetségéről, alkotó erejéről és szorgalmáról. IOAN CRETE 4. OLDAL