Bihari Napló, 1973
1973-07-01
BIHARI NAPLÓ 3. OLDAL Történelmünk nevezetes eseményeinek évfordulóin SZÁMVETÉS ÉS FOGADALOM A népek életében a történelmi múlt jelentős eseményeiről való ünnepélyes megemlékezés kortársi viszonylatban azt jelenti, hogy a nép tudatában mélyen gyökerezik a hazafiság, a harci hagyományok, az igazságért, a haladásért, az emberi életért hozott áldozatok példája. Ezek az ünnepi alkalmak feltárják a dolgok történelmi értelmét, hogy általa teljesebben megérthessük a jelent. Ilyen, kortársi történelmünkben is visszhangzó, nagy horderejű eseményeket idéztünk, amikor az 1848-as forradalom 125. és a termelőeszközök államosításának 25. évfordulóját ünnepeltük. Találkoztunk május 4-én a Iași - i Egyesülés terén; összegyűltünk újból május 17-én a balázsfalvi Szabadság Mezején; több mint 80 OCX ember sereglett össze június 16-án a Köztársaság téren, azon a helyen, amely a nép jelenlétének és a nagy eseményekben való részvételének történelmi hagyományát mintegy tartósítja. Emlékezzünk csak! 1848 júniusa, 1947 decembere, 1948 júniusa! Három olyan találkozás, amit emlékezetben őrizni, emlékezőn felidézni megtisztelő kötelességünk. Nicolae Ceausescu elvtárs, az RKP főtitkára, a nép szeretett fia, a kommunista, aki arra tanít: a történelmet naponként alkotjuk, vibráló, lendületes beszédével igazi történelmi aktussá avatta a Köztársaság-téri tömeggyűlést, azáltal is, ahogyan a 125 évvel ezelőtti forradalmi eseményeket értékelte, és nem kevésbé akkor, amikor a termelőeszközök államosításának jelentőségét elemezte. A két június 11 között száz év telt el. Mindkettőhöz szorosan kapcsolódik népünk társadalmi léte és fejlődése. Az 1848-as forradalmi harcokat, a román népnek az évszázadok során nemzeti léte megőrzéséért, függetlenségéért és a világ népeivel való jogegyenlőségéért vívott küzdelmét belső okok határozták meg, „mélyen gyökerezők a nép törődésének és szenvedésének tizennyolc századába — ahogy Balcescu írta —, az európai forradalom pedig . .. csupán alkalma és nem oka volt a román forradalomnak". A korabeli európai közvélemény csodálattal és tisztelettel kommentálta a román negyvennyolcasok áldozatkészségét, forradalmi elszántságát, és hangsúlyozta azt a tényt, hogy például Erdélyben a román forradalom egyike volt a legnehezebbeknek, leghosszabbaknak és legdrámaiabbaknak az 1848-as Európában. E megállapításokból azt a történelmi tanulságot vonhatjuk le, hogy amikor a nép egységes és cselekvésében határozott, haladását nem akadályozhatja semmiféle erő. Jellemző ténye az 1848-as forradalomnak, hogy a balázsfalvi Szabadság Mezején a román parasztok és munkások mellett magyar, szász és székely jobbágyok is részt vettek a népgyűlésen, a szabadság közös akarásával. Jelen voltak a moldvai és munténiai forradalmárok is: Alexandru Ioan Cuza, Vasile Alecsandri, Alecu Russo, Costache Negri és mások; alkalmuk volt meggyőződni arról, mit jelent a tömegek ereje, az egyedüli tényező, ami a forradalom győzelmét biztosíthatja. A Balázsfalván elfogadott forradalmi program fő pontja a jobbágyság intézményének megszüntetése és a parasztok kártérítés nélküli földhöz juttatása. Ez a program ugyanakkor más jogokat is követel, a nemesi kiváltságok megszüntetését, a „közterhek közös viselését", alkotmányozó gyűlés összehívását és hogy ez utóbbi forradalmi elvek alapján működjék. Rendkívül fontos volt a gyűlés határozata, amely világosan kimondja, hogy „a román nemzet független nemzetnek nyilvánítja magát" azonos jogúnak a többi nemzettel. A román népnek a szabadságért vívott küzdelméhez Erdély együttélő nemzetiségei is csatlakoztak. Ebben a vonatkozásban figyelemre méltó a székelyeknek az a gyűlése, amely lényegében polgári demokratikus követeléseket támasztott, többek között a jobbágyság megszüntetését és „a jogoknak és kötelességeknek egyenlő elosztását a társadalomban". A gyűlés felhívása „a román és szász együttlakó testvérekhez" szólt, és szövegében kifejezésre jutott a székely forradalmárok álláspontja: „Vágyunk az, hogy ebben az országban a béke és s hadság uralkodjék, s ennek édes gyümölcseit veletek együtt élvezhessük. Elismerjük — folytatódik a felhívás — nemzetiségeteket, nyelveteket és hiteteket, készek vagyunk ezt karddal védelmezni". Meg kell mondanunk azonban azt is, hogy a pozitív vonások mellett az erdélyi és a magyarországi forradalmi mozgalmakban megnyilvánult ezek vezetőinek bizonyos szűklátókörűsége is; a bécsi udvar raffinált módon kihasználta ezt, alkalmazva a régi elvet: „Oszd meg és uralkodj." Azáltal, hogy jóváhagyta Erdélynek Magyarországgal történő , erőszakolt egyesítését, a császár tudatosan hozzájárult a két nép forradalmi mozgalmának megosztásához. Ebben a vonatkozásban értékelnünk kell egyes haladó magyar körök magatartását, amelyek felfigyeltek és rámutattak a forradalmat veszélyeztető súlyos következményekre, abban az esetben, ha kitartanak ezekben a hibákban. A viharos események folyamán a forradalmárok tisztázták álláspontjaikat, megértették a császári diplomácia titkos mechanizmusát, ily módon arra a következtetésre jutottak, hogy a Habsburg-ellenes forradalmi egységfront megvalósítása abszolút szükséges. Amint ismeretes, 1849. július 14-én, Szegeden. Nicolae Balcescu közvetítésével egyezményt írtak alá a magyar forradalmi kormány és Avram lánca között, amely kimondja, hogy a román és magyar nemzet „már földrajzi helyzete, érdekeinek hasonlósága, de még inkább az őket fenyegető veszély miatt, arra hivatott, hogy kölcsönösen segítse egymást, s hogy egyazon zászló alatt harcoljon a szabadság megvédéséért”. De akkor már késő volt, hiszen a Habsburg és a cári birodalom hadseregeinek már nem tudtak ellenállni. Habár az 1818-as forradalmat a szövetkező külső- és belső ellenforradalmi erők leverték, alapvető célkitűzései — a néptömegek erőfeszítései révén — az elkövetkező évtizedekben részben megvalósultak. A harcot ugyanis folyamatosan ébrentartotta a tömegek öntudata és az érlelődő események egyaránt, egészen a szocialista forradalom győzelméig, amely igazi társadalmi és nemzeti szabadságot teremtett Románia földjén. Ahogy Nicolae Ceausescu elvtárs hangsúlyozta június 16- án a Köztársaság téren mondott beszédében: ,,Mélységesen jelentőségteljes történelmi egybeesése a dolgoknak az, hogy az 1948-as forradalmi kormány kikiáltásának napján, szintén június 11-én került sor száz esztendővel később, 1948-ban, arra a forradalmi aktusra, amelynek során kiragadtuk a kizsákmányoló osztályok kezéből a főbb termelőeszközöket és hozzáláttunk a szocialista társadalom építéséhez Romániában". A kettős ünnepen, amelyben egész népünk lelkesen részt vett, köztük Bihar megye román, magyar és más nemzetiségű lakossága, ünnepi gyűlések, előadások, szimpóziumok, kiállítások idézték a múlt nagyszerű eseményeit. , Az 1848-as esztendő és ugyanúgy az 1943-as is, mélyen gyökerezik e táj lakóinak tudatában. Kegyelettel és tisztelettel őrizzük a hagyományokat, akár tárgyi emlékeit, a kor dokumentumait a bihari múzeumokban, a Körös-vidéki Múzeumban, a Iosif Vulcan, az Ady Endre, az Arany János múzeumban. De az említett nagy események igazi eredményei azokban a gazdasági, politikai és társadalmi körülményekben körvonalazódnak, amelyek az itt lakó román, magyar és más nemzetiségű lakosság közös életét meghatározzák, teljes egyenlőséget biztosítva a tömegek harca által elért minden vívmányunkban. A harcos esztendők emlékezetes dátumai, 1848, 1918, 1944, 1947, 1948 sorában a radikális változást természetesen az 1944. augusztus 23-i nemzeti antifasiszta fegyveres felkelés hozta és a hatalom átvétele a munkásosztály által. A kommunista párt vezette román nép hatalmas teremtő munkája nyomán hazánk virágzó szocialista országgá vált, amit gyors ütemben korszerűsödő gazdaság és fejlett társadalmi rendszer jellemez. Az RKP X. kongresszusa hazánk előrehaladásának további nagyszabású programját jelölte ki a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében. Pártunk politikája szellemében az ország minden megyéje harmonikusan fejlődik, ennek megfelelően Bihar megye is jelentős gazdasági-társadalmi átalakuláson megy át. Elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy megyénk ma változatos profilú iparral rendelkezik, arányait tekintve is jelentős szerepet játszik az ország gazdasági életében. A jelenlegi ötéves terv során kezdte el a termelést az élesdi Építőanyagipari Kombinát, a nagyváradi Épületelemgyár, a múlt évben indult be a belusi Bútorgyár, tovább bővült a Hőerőmű, a járműszerelvényeket gyártó vállalat, a Miorija kötöttáru gyár, az esküllői Hőállótéglagyár és számos más iparvállalat, Összegezve az ötéves terv eddig eltelt időszakának eredményeit, húsz új termelőegységet és részleget sorolhatunk fel. Együtt jár ezzel a termelőerők arányosabb területi eloszása, továbbá a munkahelyek számának növekedése, esetünkben több mint tízezerrel. Még egy jellemző példa: 1970-hez viszonyítva az össztermelés jelenleg 1,8 milliárd lejjel nagyobb. Mezőgazdaságunk a folyamatos gépesítés, korszerűsítés útján halad. Eredményeiről vall a tavalyi megtisztelő kitüntetés, az országos első hely. Ez az elismerés az idén, így a szép termést ígérő kalászosok betakarításának döntő napjaiban is, még többre kötelez! Az oktatás, amelynek további fejlesztéséről és tökéletesítéséről éppen ezekben a napokban hozott nagy jelentőségű határozatot pártunk Központi Bizottsága, a közművelődés, a művészet, a tudomány és technika — kiváló lehetőségeket kínál a személyiség, a tehetség, az alkotóképesség érvényesülésére megyénk román, magyar és más nemzetiségű dolgozói számára. A hazai történelem nevezetes eseményeinek évfordulóját jellemezve, Nicolae Ceausescu elvtárs azt mondotta: „Most, amikor a munténiai polgári demokratikus forradalom 125. évfordulóján és az államosítás végrehajtásának negyedszázados évfordulóján Románia történelmének e két korszakalkotó eseményére emlékezünk, kegyelettel hajtunk fejet az elődök előtt, akik küzdöttek és életüket áldozták a nép szabadságáért, a társadalmi igazságosságért, a haza függetlenségéért, a szocializmus és a kommunizmus eszményeiért. Ebben az ünnepélyes pillanatban megfogadjuk: mindent megteszünk a X. pártkongresszuson kidolgozott programnak, annak a programnak a megvalósításáért, amely nagyszerű távlatokat tár fel a szocialista Románia virágzása és haladása számára". Ezek a szavak tulajdonképpen valamennyiünk gondolatait és törekvéseit fejezik ki. A Bihar megye gazdasági életében elért eredmények feljogosítanak arra, hogy határozottan vállaljuk, forradalmi kommunista kötelességtudattal megvalósítjuk az RKP múlt évi Országos Konferenciájának felhívását az ötéves terv határidő előtti teljesítésére, a gépek és berendezések alaposabb kihasználására, a fegyelem növelésére, a takarékos gazdálkodásra, a minőségi munkára. A nemzeti jövedelem, a jólét növelésének ez a legbiztosabb útja. Szocializmust építő munkánk immár csaknem három évtizedes tapasztalatai bizonyítják: Bihar megye dolgozói is - románok, magyarok és más nemzetiségűek - a közös otthon, a közös haza iránti hűséges szeretettel és állampolgári büszkeséggel teljesítik feladataikat. Sikereink a gazdagodó élet teljességében öltenek meggyőző, lelkesítő formát. írta: PETRE BLAJOVICI, az RKP ’ÍB Végrehajtó Bizottságának póttagja, a Bihar megyei pártbizottság első titkára, a megyei néptanács elnöke