Bihari Napló, 1976
1976-02-01
A fedőlapon közölt felvételeket VILIDOR ISTVÁN készítette. • BIHARI NAPLÓ. Melléklet. Kiadja a FÁKLYA, a Román Kommunista Párt Bihar megyei bizottsága és a megyei néptanács lapja. Megjelent 1976. februárjában. Szerkesztette: ILLÉS FERENC. Grafikai szerkesztés és műszaki kivitelezés: SÓLYOM LAJOS, SÜTŐ JÁNOS. A mellékletben közölt felvételek a VII.IDÁK ISTVÁN munkái. A TARTALOMRÓL: Fodor Sándor: Sokoldalúan fejlett szocialista társadalom — sokoldalúan képzett, új típusú ember © Szegő Júlia: Bartók Béla a nagyváradi iskolában • Dr. Indig Ottó: Juhász tanár úr ̇ Ana Sandulescu: Jelen és jövő a bihari oktatásban Ф Aurelia Manciu: A holnap kommunistáit nevelve ̇ Aurel Barrio?: A KISZ és az iskola © Szalai Irén, Kiss Sándor, Kovács Lajos: Találkozás a mesterséggel • Tőke Csaba: Szalárd, 730 • Fábián Imre: A nagykakucsi iskolacsengő szavára • Bölöni Sándor: Tanított Váradon 9 Teodor Pavel: A bihari román oktatás és az 1848-as forradalom • Implon Irén: Nő a katedrán 9 Péli Elemér: Az Alma Mater erejéből • Gy. Szabó Gyula: Komolyság és játék • Szegő Katalin: Morfondírozások a műveltségről • Illés Ferenc: A nevelői munka sajátos formáiról 9 Dánielisz Endre: Csittváradi krónika • Köteles Pál: Szeptemberi emlék • Bajor Andor: Ha papagáj volnál... • Balázs László: Egy kis kerülővel 9 Aradi József: Pedagógiai olvasónapló • f^^Md^LászlóTj Gondolatok a nevelésről 9 Al. Andritoiu, Fábián Sándor, Ady Endre, József Attila versei • Gyermekrajzok, Diákszáj, Rejtvénypályázat • A FÁKLYA szerkesztősége és kiadóhivatala: Nagyvárad, Romana utca 3. Tájékoztató szolgálatunk telefonszáma: 2-31-26. Redactia si administratia ziarului FÁKLYA: Oradea, str. Romana nr. 3. Telefon: 249-70. • Nyomda: Intreprinderea Poligrafica „Crisana“, Oradea, str. Moscovei nr. 5—8. Számok tükrében Az oktatás fejlődését és tökéletesítését célzó párthatározatok nyomán, mint országszerte, megyénkben is kitűnő feltételek születtek meg az oktató-nevelő tevékenység számára. Ezekről az elért eredményekről, arról a szintről, amelyre vidékünk oktatása eljutott, meggyőzően beszélnek a számok. Az 1975—76-os tanévben a megyénkben működő 203 óvodát közel 26 000 gyermek látogatja. Az ötéves gyermekek közül 11 200 jár óvodába (96 százalék), ami gyakorlatilag általánosítottnak tekinthető. Ezen a téren Bihar egyike azoknak a megyéknek, amelyek a legjobb eredményt érték el. Az elemi oktatást 180 iskolai egység biztosítja. Ezekben 44 000 kisiskolás tanul. Az I—IV osztályban a tanítók odaadó munkája révén gyakorlatilag felszámolták a bukást. A gimnáziumi oktatást (V— VIII. osztály) 255 egység látja el, és ezt a ciklust közel 35 000 tanuló látogatja. Jelentősen bővült a líceumi oktatás hálózata. Jelenleg 31 líceumban 17 700 diák tanul. A líceumi oktatás első fokozatának kötelező jellege ebben a tanévben általánossá vált. A 8 osztályos gimnáziumot végzett növendékek mondhatni teljes létszámban beiratkoztak a líceum első évfolyamára. A líceumi iskolahálózat egyre jobban szaporodott az utóbbi években. 14 reál-humán tagozatú líceumban mintegy 6700 diák tanul; 11 ipari líceumban több mint 8000 diák, két mezőgazdasági-ipari líceumban 2138 diák, a közgazdasági, egészségügyi, pedagógiai és művészeti líceumban pedig összesen 1730 diák. A megyében 16 szakiskola működik, ezekben több mint 4200 ifjú tanul különböző mesterséget. A 4 mesterképző iskolában közel 400 fiatal gyarapítja tudását. Mintegy 560 ifjú tanul a líceum utáni képesítést biztosító iskolában. A nagyváradi főiskola 5 szakkal működik és ezeket több mint 600 hallgató látogatja. Bővült a különleges iskolák hálózata, 3 kisegítő iskolánk van, ezekben több mint 600 gyermeket oktatnak. A két gyermekházban 735 árva gyermek tanul. A 4 sporttagozatú iskolában mintegy 1400 tanuló, a népművészeti iskolában pedig több mint 400 tanuló képezi magát. A sok ezer seregnyi tanulóifjúságot, mondhatni kivétel nélkül, szakképesített pedagógus-kar neveli, oktatja. Megyénkben 6714 tanerő fejti ki tevékenységét: 1184 óvónő, 1709 tanító és 3731 tanár. Az oktatás egyre szorosabban kapcsolódik a gyakorlathoz. A tantervek megfelelő technikai-termelő tevékenységet biztosítanak. Az iskolák keretében 484 tanműhely működik, ezek közül 86 lakatos munkát, 93 asztalos munkát, 54 szabás-varrást oktató tanműhely. Három középiskolában (az Emanuil Gojdu, az Alexandru Moghioros és a margittai líceumban) kisüzem működik dicséretre méltó eredményekkel. A falusi iskolák mellett 248 didaktikai farm, kísérleti telep és mikrotermelőszövetkezet biztosítja a tanulók mezőgazdasági jellegű korszerű képzését. Hazánkban az oktatás minden fokozaton ingyenes. A nappali tagozatot látogató tanulók ingyenes tankönyveket kapnak. Az idén erre a célra több mint 4 870 000 lejt költöttünk. Szocialista államunk ösztöndíjjal segíti a tanulóifjúságot. Csak ebben a tanévben 9 716 000 lejt fordítottunk ösztöndíjra megyénkben. Bővült a bentlakások befogadóképessége, jelenleg 36 internátusban mintegy 9000 diák lelt otthonra. Évről-évre nő a laboratóriumok, szaktantermek, tornatermek száma és gazdagszik ezek felszerelése. 1975-ben több mint 6 000 000 lejt költöttünk szemléltetési eszközökre, bútorzatra, készülékekre az oktatás korszerűsítésére. Bővül az esti és látogatás nélküli tagozatok hálózata. Az esti tagozatú gimnáziumot 310 ifjú látogatja, az esti líceumot több mint 260Э ifjú. A látogatás nélküli gimnáziumi oktatást 12 egység biztosítja, ezekre közel 6000 hallgató iratkozott be. A látogatás nélküli líceumi oktatás 6 egységben 1300 tanulni vágyó ifjúnak és felnőttnek nyújt továbbképzési lehetőséget. A fenti adatok magukról beszélnek. Tükrözik azt a gondoskodást, amit az RKP tanúsít az ifjúság iránt a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom és majdan a kommunista társadalom aktív építői iránt szeretett hazánkban, a szocialista Romániában. SZIKSZAI TIBOR főtanfelügyelő Kilépés az analfabetizmus korából Noha Biharban több mint hatszáz évvel ezelőtt már írásos bizonyíték szól az iskolázás megléte mellett, s bár a középkortól kezdve Várad magasabb fokú iskolázás színhelye volt (a tizennyolcadik század végétől kezdve Jogakadémia is működött itt), a polgári fordulat előtti korszak mégis az általános analfabetizmus kora. Száz évvel ezelőtt, az 1870-es népszámlálás idején a vidék lakosságának még csak egynegyede tudott írni és olvasni, s ez az arány már lépést jelentett előre. Valamikor a századforduló körül válik a lakosság nagyobbik része írástudóvá, az 1930- as népszámlálás pedig az akkori megye négy tized részét találja analfabétának. 1948-ra az arány tovább javul, már csak a vidék egynegyede analfabéta, 1956-ban pedig az akkori tartomány kevesebb mint egy tizede. Voltak vidékek, amelyek a fejlődésben elöl haladtak, s voltak, amelyek lemaradtak. Az egykori székelyhídi járásban például már 1910-ben a lakosság kétharmada írástudó volt, s az arány 1930-ra már nyolcvanöt százalékosra emelkedett. Legelőnyösebb azonban a városi helyzet alakulása volt: Váradon már 1870-ben a polgárok ötvenegy százaléka írástudó, 1930-ban pedig közel kilenc tized része. Az iskola feladata az olvasásra-írásra tanítás: elemi fokon a betűkére, magasabb fokon művek olvasására (vagy éppen írására). A neveléstörténet tehát elsősorban az írás-olvasásra való nevelés eredményességének számbavételét kellene jelentse. Egy ilyen szellemű neveléstörténet számára a régmúlt az analfabetizmus kora, mert hiszen a két kultúra közül csak a kiváltságosak kultúrája élt és élhetett az írásbeliséggel. Egy ilyen szellemű neveléstörténet számára kevés fontosabb tény van mint az írástudás általánossá válása az utóbbi harminc év folyamán. D. A. A váradi iskola múltjából A váradi iskola első adatai egyidősek a reformáció Helyi térhódításával. I. Ferdinánd halála után az új vallás híve, a Lengyelországból hazatérő Izabella seregei előtt hódolnak be a vár védői, és ő 1553- ban fővárosává is teszi Véradót. Várad kiváltságos város lett, s ez megmutatkozott a szellemi életben is. Szuperintendense, Méliusz Juhász Péter — az egyházi irodalom kiválósága —, főbírája és íródeákja ,Veres Balázs, Werbőczy híres hármaskönyvének magyar nyelvű fordítója is Váradon fejti ki tevékenységét. Városunk első iskolája ilyen idők szülötte; 1565-ben fogadja tanulni vágyó ifjait, kiknek segítségére a „szegény tanulók tápintézet“-ét is megteremtik a hatóságok! Hogy nem állott fent sokáig, azért e kor viharos történelmi eseményei a felelősek. 1598 szeptemberében Oszmán pasa 48 ezres seregének még ellenáll a város, de csak a vár marad épen. Az iskola, a lakóházak áldozatul estek a pusztításnak. A váradi Alma Mater újjászületésére pedig közel száz esztendőt kellett várni. 1699- ban Benkovits Ágoston „a gymnasium alapját 0 000 forintall“ vetette meg. Rövidesen „normális“ iskola is megnyitja kapuit. Elfogadhatók az 1714-es összeírás adatai: Várad 162 háza mellett már három iskola működött. A növekvő lakosság szükségleteit igyekszik kielégíteni a „magistratus“, a „régi serház egy részét“, engedik át egy újabb iskolának és építenek egy új serházat, de nem iskolát! Várad e negyedik tanuló intézete 1781-ig ad otthont az oktatásnak, ekkor már kicsinek bizonyul: régi Nagy-Teleki utcai épületét megnagyobbítják, a régi normális iskolát az akkori városháza Teleki utcai épületébe költöztetik (melyet Újváros és Olasz közösen használt, s ugyanott „muzsika iskolát“ is felállítanak! Erdély egyik legrégibb művészeti oktató intézménye ez, bizonyítéka, hogy „a múzsa oltárának“ adni akaró „város elöljárói“ nem riadtak vissza az anyagi áldozatoktól. A városi polgárság igényének tesznek eleget 1780. november 14-én a Jogakadémia megalapításával is. A megyei hatalmasságok közül gróf Károlyi nevét jegyezte fel az egykori történetíró: „A tanári kar személyzet szaporodása folytán azok fizetéséhez évi 100 forintnyi segélyösszeget ajánlott fel“. De más iskola is lehetett már ekkor. Várad okmányai közt (a kiadások rovatában) 1783-ban írják: ,,Az unitus iskolát kijavították“. Erről az intézményről közelebbi és egyéb adatok nem maradtak fenn. A városi „Consiliarum“ által fenntartott normális iskola 1788-ban a „nemzeti iskolák“ József császári esztendejében „National“ iskola elnevezést kap az iratokban, és „magas királyi kegyként őfelsége az oskola részére a machinák conservatiojára egy thecát készíttetett“, a városi könyvtárunk ősét, elődjét. E „nemzeti iskola“pingáló professzora (rajztanára) azonban 1807- ben hiába igényelt szolgálati lakása festéséhez anyagiakat — a takarékos várostól nem kapott... És hogy mindig akadtak az iskolával hadilábon álló nebulók, arra „Langh director“ 1879 évi panasza a bizonyíték, a polgárok nem nagyon küldték gyermekeiket iskolába. Újabb jelentős lépés a városi oktatás történetében 1798- ban történik: a mesterlegények iskoláztatását rendelik el! Ekkor, a meglévő iskolák javítására „36 rdénes forintokkal“ járult hozzá a város, de ezen összeg kiutalását is „egy szenátor alapos szemléje előzte meg“. 1803-as adat alapján tudunk Várad református iskolájának korábbi megalakulásáról. Ekkor veszik be „koncivisnek“ Nagy Józsefet, a református eklézsia tanítóját. Másik korábbi iskolára 1804-es adatok hívják fel a figyelmet: április 11-én Csokonai „a nagyváradi izraelita orthodox hitközség iskolájában szállt meg– emlékezik Várad történetírója, Lakos Lajos. Ezen iskola alapítására támpontot , de nem bizonyítékot az 1784-es évad. Ekkor telepedtek le az első zsidó családok váralján. 1310-ben súlyos veszteség éri a váradi oktatást. Szkuszinszky Mátyás professzor elhunytéval azt a pedagógust veszítik el, aki huszonkét évig állott katedrán. 1817-ben Leskóczy Király László, városunk első monográfiájában rögzíti az oktatási viszonyokat. Tőle tudjuk, hogy a „királyi académia“ házában, mely azelőtt püspöki lakhely volt „tágas és egy emeletre épült“ helyet kapott „az olcsóbb Deák - oskola is, vagyis Feó Gymnasium“. Tőle tudjuk, hogy „Mind a Görög Egyesült, mind a görög nem egyesült szertartáson lévőknek vagyon nemzeti román és görög alsóbb rendű iskolájuk“. Továbbra is a nemzeti iskola azonban a legnagyobb. 1837-től Cservenitz igazgató kezdeményezésére a moderregények kiképzését is ők végzik. Igaz, sokszor panazkodnak „az órák mulasztása miatt“, ám ezen nincs mit csodálkozni: az akkori 10—12 órás munkanap ismeretében elképzelhető, hogy nem volt kedvük a délutáni és esti tanuláshoz. 1853-ban (már Nagyvárad nevének felvétele után) Krausz László, volt elemi iskola igazgató, lesz Bihar megye első tanfelügyelője. A többi tiszteletbeli „iskolafelügyelői“ állásokat Várad hat elemijében tapasztalt oktatókra (Czabán József, Farkas János, Skutari György, Knorr Mihály, Ellik Mihály, Somlyai Mihály) bízták. 1850-ben kapott működési engedélyt Várad első óvodája is. Ezt a következő két évben újabbak követték, majd 1900 és 1903 között kilenc óvodát építtetett a város. A képviselő testületi gyűlés 1858-ban hétosztályú reáliskola felállítását határozta el, mert „városunk túlnyomólag kereskedelmi és iparváros“. Ugyancsak ők foglalkoztak ekkor, majd 1860-ban is, з tanítói fizetések emelésével. A XIX. század végét a nagyváradi iskolák gyors fejlődése jellemzi. 1895—1896-ban kétemeletes polgári iskola épül 488 ezer koronás költséggel. 1899—1903 között kezdenek oktatni a mai külvárosok „községi elemi“ iskoláiban, az Ör utcai, Pece utcai, csillagvárosi iskolákban. A századfordulón már Nagyvárad 33 felekezeti és állami iskolájában tanul a jövő nemzedéke. Ekkor 133 447 koronás költségvetést javasolt oktatási célra a városatyafisághoz tartozó iskolaszéki bizottság. Ez az iskolahálózat a továbbiakban a gyors kapitalista fejlődés útjára lépő félszázezres várossal együtt bővül, gazdagodik, a korszakhatárt jelző világháborús évekig. 1914— 1919 között fegyverek szava nyomja el a klasszikusokét, s a tantermekben sebesülteket ápolnak ... A következő békeévek története már napjaink felé vezető kortárs történelemként korszerű oktatásügyünk közvetlen előzménye — más fejezetbe tartozik. Dr. INDIG OTTO BIHARI NAPLÓ 2. OLDAL