Bihari Napló, 1980

1980-12-01

CSEKE GÁBOR BEHÚZOTT NYAKKAL JÓLNEVELTEN 1 hajóston­ta bakancsban munkaruhában védő­sisakkal meg minden egyéb előírt kellékkel fölszerelten leereszkedtem önmagamba 2 nesztesen siklik a szállitókas az akna falán a tegnapi megalkuvások nyálkás homálya ködüli süllyedőben hahó mily egyedül vagyok még a lélegzetem is eláll a mélységiszonytól rr !A­hányszor fogadtam csak kerüljek ki élve e mindennapi eltemetkezésből többé erre felé se nézek hát mit vétettem hogy újra meg újra családi helyzetemre egészségemre és való tekintet nélkül száműzzem magam a lélek feldúcolt unalomig ismert tárnáiba , picit zökkenve célhoz érünk hunyorgó lámpám fényének irányát szokás szerint bemérem néhány lépés csupán és már nem is tudom hányadika van odafönt és mit reggelizett a család mily nóta járja mintha örökké idelent és a tegnapi hazatántorgást csupán álmodtam volna , ahogy nézem jópár évig legalább még kitart a készlet ha be nem omlik közben valahol a vajat ha el nem süllyed ez az egész istenverése mint mélybezuhand ajkán a jajkiáltás nosza dúcoljuk csak alá a recsegés ropogás útba igazít lássuk ma hogy hasad a rejtezkedve élő öntudat­ú kutya egy dolog e szüntelen jövesztés még egy csákányütés még egy és még és még és még de meddig hisz merő lucsok a hátam s nem mondja senki sem hogy elég már bolondja mit hajszolod magad ki tudja mennyi ebből odafent a meddő s mennyi a tiszta haszon ?­kábán behúzott nyakkal jólnevelten helyükre állítom az elnyúzott szerszámokat míg szusszanni egy csillére telepszem ostobán vigyorogva amiért ma sem temetett be a tárnok mellől könnyen kipergő szitáló közöny 8 hiába minden a hajnal kitaposott bakancsba bújom holnap is mordul beköszön V------------------------------------- szándékomra A­mennyiben az országos hírű Szerszámgépipari Vállalatnál minden vonatkozásban betartják a mun­kaközösség tagjainak anyagi ösztönzésére vonatkozó törvényes rendelkezéseket, úgy igencsak izgalmas „olvasmánynak“ ígérkezik a személyzeti-tanügyi­­javadalmazási irodában rendelkezésemre bocsá­tott vaskos aktacsomó. Olyan tettek írott nyo­mait feltételezhetem a dossziéban, amelyek alapvető módon határozzák meg egy-egy brigád, termelőrész­leg eredményeit — vagy éppen az egész vállala­tét —, amelyek általában tiszteletet ébresztenek a munkatársak körében. Prémiumról van­ szó, ilyet nem mindenkinek adnak. És főleg nem minden füttyentésre. A vállalat gazdasági eredményei egyébként ebben az esztendőben is kedvezően ala­kultak, ötven milliós többlet az ipari termelésnél, a legmagasabb műszaki jellemzőjű gépek egész (VILIDAR ISTVÁN felvétele) sora a választéklistán, tetemes megtakarítások az anyagfogyasztások terén, fokozódó gépkihasználás__ Törvény írja elő, hogy a rendkívüli teljesítmé­nyek anyagi ösztönzésére minden vállalatnál kü­lön alapot hoznak létre. Az év folyamán ebből jut­tatott prémiumok összege vállalati vonatkozásban eléri a javadalmazási alap 1 százalékát. Egy ak­kora gazdasági egységnél, mint az Infratirea, ez az összeg már millióra rúg. Hogy kiemelkedő érde­meiért ebből ki mennyit kap, a vállalat igazgató­sága dönti el, mégpedig minden egyes eset aprólé­kos mérlegelése nyomán. A szándék legalábbis ez! Év közben egyébként meglehetősen szűkmarkúan bánnak az összeggel, alig 6-7 százalékát használ­ják fel, hogy év végén minél fajsúlyosabb legyen a jó munka jutalma. Ilyenkor a részlegek vala­mennyi dolgozójának egész évi tevékenysége mér­legre kerül. Aki igazolatlanul hiányzott, selejtet gyártott, eleresztette füle mellett a mester utasítá­sait — általában lemarad a listáról. Hasonlóan azokhoz, akik nem értik meg az esetenkénti „rá­­húzás“ elkerülhetetlen voltát, elszigetelik magukat a vállalatra háruló különböző teendőktől, akik a gyárhoz való viszonyulásukat szigorúan kötik az óra mutatójához. Nyilvánvaló: a prémiumalapot nem az ilyen emberek számára találták ki. ★ Mi is számít valójában az eredményekhez való rendkívüli hozzájárulásnak? Van-e biztosíték, hogy a tettek elbírálásában a méltányosság érvényesül, hol a határvonal a szolgálati kötelezettségek és a többlet között; s ha létezik ilyen, eléggé látható-e ahhoz, hogy jutalmazása a munkatársak igazságér­zetét is kielégítse? ... Kedves László vulkanizálónak szolgálati teen­dője: karbantartani az öntödei szállítószalagot. Feb­ruár 17-én — vasárnapra esett — bent volt a gyár­ban. Elvégezte munkáját becsülettel. Hanem a kö­vetkező napon a gumiszalag nem bírta ki a terhe­lést, szakadt egyre-másra. A vulkanizáló munka­napja február 18-án 20 órán át tartott... Mihai Lucaci az autódaruval dolgozik. Olyan masina az övé, amihez a polcokon nem sorakoznak csereal­katrészek, s ha hiba adódik nagyon nehéz a javí­tás. A kiesés viszont elakasztja egy egész alaku­lat munkáját. Lucaci gondoskodott róla, hogy ilyesmire ne kerüljön sor... A belényesi gépgyár négy szakmunkása elhatározta: a máshonnan ka­pott selejtes villanymotorokat, transzformátorokat, kapcsolótáblákat üzemképessé teszik. Néhány alka­lommal ottmaradtak munkaidő után, s az újjávará­zsolt kellékekkel különösen jó szolgálatot tettek ... Vasile Santa az első fél év során átlagosan 112,7 százalékos normateljesítményt ért el. Ezért még egymagában nem járna prémium. A szakmai olim­­piászon kiérdemelt második hely már annál inkább feljogosította. Antalfi László maros ugyanezen a ve­télkedőn a dobogó legfelső fokára lépett. A gyár színeiben szerzett érdemeket. Méltán jutalmazták. A nyugdíjba vonulók rendszerint felkerülnek a listára. A közvetlen felettes minden esetben ki­hangsúlyozza az évek során tanúsított lelkiismere­tet, szorgalmat, odaadást. Az igazgatóságnál e ja­vaslatokat mindig jóváhagyják. De az összeget kis­sé megvékonyítják. Az évek során kifejtett mun­káért — érvelnek — mindenki időben megkapta járandóságát A távozók soha nem keveslik a ju­talmat. A szakszervezeti elnök minden prémiumlistát aláír. Így rendeli a törvény. Végvári Zoltán nem emlékszik, hogy valaki is kifogásolta volna eddig a jutalmazás megszokott eljárásait. Aki lemarad a névsorról, rendszerint tudja az okát. Aki felter­jeszti, az igazgatóság előtt megindokolja javasla­tait. A részlegek szakszervezeti bizottságainak el­nökeit megkérdezik az ügyben. Mindig? Az öntödében Gheorghe Lazareanu szakszerve­zeti elnök úgy tudja, innen az év eleje óta nem kapott prémiumot senki. A vállalat vezetősége ál­talában kevesli a vasöntök eredményeit, pedig itt nagyon keményen kell dolgozni. Az év végi jutalom is alacsonyabb az elvártnál. Az új gépteremben Szalai István szakszervezeti elnök is csak a tava­lyi év végére emlékszik. Akkor a létszám 80 száza­lékát jutalmazták. Idén?... lehet, hogy kapott va­laki. A szerszámműhelyben Gavril Tocai minden javaslatra emlékszik. Munkatársai egyébként rend­kívül komoly dolgokat oldanak meg. Most éppen a Coromant típusú marótárcsák előállítása szere­pel programjukban. Hogy ez mennyire fontos? Ha külföldről hoznák — egyébként rendkívül nehéz a beszerzése — darabja 40 000 lejbe kerülne. Valu­tában. Márpedig e szerszámok nélkül nem dolgo­zik kellő teljesítménnyel a milliókat érő portálmaró gép. Az itt készülő marófejek minőségileg bizonyí­tottan jobbak a külföldieknél. Az egyik állványon finoman köszörült vonóorsók függnek. A menetekbe acélgolyókat illesztenek, rendkívüli érzékenységet, pontosságot biztosít a gép működésében. Régebben ezt is importból hozták. Kemény valutáért. Vekerdi Ferenc, Szűcs Jenő, Szakács István, Pavel Cosma rátermettségét bizonyítják a helyben előállított da­rabok. A szakszervezeti elnök tudomása szerint idén még ezek az emberek sem kaptak jutalmat. ★ Akad ebben az aktakötegben egy-két „vasko­sabb“ névsor is. Minisztériumi utasításra — pél­dául — a vállalat néhány szakembere külön alapból kapott 1000 lejen felüli összegeket az ország kü­lönböző részében épülő új vállalatoknál végzett munkájukért. Másokat — mestereket, minőségi el­lenőröket, segédmunkásokat — azért premizáltak, mert „jelentősebb mértékben járultak hozzá a ter­melési feladatok teljesítéséhez“ (?) vagy „mindig eleget tettek szolgálati kötelezettségüknek“ (!). Akad olyan javaslat is, amit a részlegvezetők meg sem indokoltak írásban. A listákon azonban ott vannak az aláírások. Bi­zonyítékul, hogy az illetők rászolgáltak a juta­lomra. KISS SÁNDOR KI ÉRDEMEL PRÉMIUMOT? A képen látható golyós­orsókat korábban szabad devizáért vásárolták. A szerszámműhely szakembe­rei bebizonyították: ugyanilyet maguk is képesek előállítani. Évszázadok műhelyeiben 1 .,A munkaeszközök — mondotta K. Marx — nem­csak az emberi munkaerő fejlettségének fokmérői, ha­nem azoknak a társadalmi viszonyoknak a mutatói is, amelyek között az emberek dolgoznak.“ Más szóval: a munkaeszközök fejlődését követve hű képet ka­punk egy adott tájegység társadalmi-gazdasági fejlő­déséről. Sorozatunkban Bihar megyei leletek, írott dokumentumok alapján kíséreljük meg nyomon kö­vetni a szerszámok, gépek, műhelyek formálódását az utóbbi két évezred során. Az i.e. II. és I. évszázadbeli dák társadalom fej­lettségének alapja a vas használatának általánossá vá­lása. Hazánk területén, főként Erdélyben, a vasérc feldolgozásának számos dák kori nyoma van. Vasérc­olvasztó kemencéket tártak fel, mind a Kárpátok vo­nulatán belüli, mind az azon kívüli részekről, főként a vasércben bővelkedő körzetekben (Csík, Mehedinti). Az ércégető és -olvasztó kemencékben csak a techno­lógiai folyamat első fázisa ment végbe; ovális vagy kerek vasbugákat állítottak elő, majd ezeket a ko­­vácsműhelyben dolgozták tovább meleg kovácsolással távolítva el az olvasztásnál visszamaradt szennyező­dést és a salakmaradványokat. Ugyanezzel a módszer­rel távolították el a légbuborékokat, s a fémet egy­séges szerkezetű önteccsé alakították át. A dákok a fent jelzett korban már használták a vasból készült ekevasat, kapát, kaszát, sarlót, gyom­irtó kapát, a ráverő kalapácsot (pörölyt). Képünk a Körösök vidékén végzett ásatások nyo­mán felszínre került, az i.e. II. évszázadból származó dák vasszerszámokat ábrázol. Jól kivehető — többek között — a kovácsfogó, ásó, balta, kaszapenge, a kü­lönböző rendeltetésű szögek. BIHARI NAPLÓ 4. OLDAL

Next