Bihari Napló, 1980
1980-12-01
CSEKE GÁBOR BEHÚZOTT NYAKKAL JÓLNEVELTEN 1 hajóstonta bakancsban munkaruhában védősisakkal meg minden egyéb előírt kellékkel fölszerelten leereszkedtem önmagamba 2 nesztesen siklik a szállitókas az akna falán a tegnapi megalkuvások nyálkás homálya ködüli süllyedőben hahó mily egyedül vagyok még a lélegzetem is eláll a mélységiszonytól rr !Ahányszor fogadtam csak kerüljek ki élve e mindennapi eltemetkezésből többé erre felé se nézek hát mit vétettem hogy újra meg újra családi helyzetemre egészségemre és való tekintet nélkül száműzzem magam a lélek feldúcolt unalomig ismert tárnáiba , picit zökkenve célhoz érünk hunyorgó lámpám fényének irányát szokás szerint bemérem néhány lépés csupán és már nem is tudom hányadika van odafönt és mit reggelizett a család mily nóta járja mintha örökké idelent és a tegnapi hazatántorgást csupán álmodtam volna , ahogy nézem jópár évig legalább még kitart a készlet ha be nem omlik közben valahol a vajat ha el nem süllyed ez az egész istenverése mint mélybezuhand ajkán a jajkiáltás nosza dúcoljuk csak alá a recsegés ropogás útba igazít lássuk ma hogy hasad a rejtezkedve élő öntudatú kutya egy dolog e szüntelen jövesztés még egy csákányütés még egy és még és még és még de meddig hisz merő lucsok a hátam s nem mondja senki sem hogy elég már bolondja mit hajszolod magad ki tudja mennyi ebből odafent a meddő s mennyi a tiszta haszon ?kábán behúzott nyakkal jólnevelten helyükre állítom az elnyúzott szerszámokat míg szusszanni egy csillére telepszem ostobán vigyorogva amiért ma sem temetett be a tárnok mellől könnyen kipergő szitáló közöny 8 hiába minden a hajnal kitaposott bakancsba bújom holnap is mordul beköszön V------------------------------------- szándékomra Amennyiben az országos hírű Szerszámgépipari Vállalatnál minden vonatkozásban betartják a munkaközösség tagjainak anyagi ösztönzésére vonatkozó törvényes rendelkezéseket, úgy igencsak izgalmas „olvasmánynak“ ígérkezik a személyzeti-tanügyijavadalmazási irodában rendelkezésemre bocsátott vaskos aktacsomó. Olyan tettek írott nyomait feltételezhetem a dossziéban, amelyek alapvető módon határozzák meg egy-egy brigád, termelőrészleg eredményeit — vagy éppen az egész vállalatét —, amelyek általában tiszteletet ébresztenek a munkatársak körében. Prémiumról van szó, ilyet nem mindenkinek adnak. És főleg nem minden füttyentésre. A vállalat gazdasági eredményei egyébként ebben az esztendőben is kedvezően alakultak, ötven milliós többlet az ipari termelésnél, a legmagasabb műszaki jellemzőjű gépek egész (VILIDAR ISTVÁN felvétele) sora a választéklistán, tetemes megtakarítások az anyagfogyasztások terén, fokozódó gépkihasználás__ Törvény írja elő, hogy a rendkívüli teljesítmények anyagi ösztönzésére minden vállalatnál külön alapot hoznak létre. Az év folyamán ebből juttatott prémiumok összege vállalati vonatkozásban eléri a javadalmazási alap 1 százalékát. Egy akkora gazdasági egységnél, mint az Infratirea, ez az összeg már millióra rúg. Hogy kiemelkedő érdemeiért ebből ki mennyit kap, a vállalat igazgatósága dönti el, mégpedig minden egyes eset aprólékos mérlegelése nyomán. A szándék legalábbis ez! Év közben egyébként meglehetősen szűkmarkúan bánnak az összeggel, alig 6-7 százalékát használják fel, hogy év végén minél fajsúlyosabb legyen a jó munka jutalma. Ilyenkor a részlegek valamennyi dolgozójának egész évi tevékenysége mérlegre kerül. Aki igazolatlanul hiányzott, selejtet gyártott, eleresztette füle mellett a mester utasításait — általában lemarad a listáról. Hasonlóan azokhoz, akik nem értik meg az esetenkénti „ráhúzás“ elkerülhetetlen voltát, elszigetelik magukat a vállalatra háruló különböző teendőktől, akik a gyárhoz való viszonyulásukat szigorúan kötik az óra mutatójához. Nyilvánvaló: a prémiumalapot nem az ilyen emberek számára találták ki. ★ Mi is számít valójában az eredményekhez való rendkívüli hozzájárulásnak? Van-e biztosíték, hogy a tettek elbírálásában a méltányosság érvényesül, hol a határvonal a szolgálati kötelezettségek és a többlet között; s ha létezik ilyen, eléggé látható-e ahhoz, hogy jutalmazása a munkatársak igazságérzetét is kielégítse? ... Kedves László vulkanizálónak szolgálati teendője: karbantartani az öntödei szállítószalagot. Február 17-én — vasárnapra esett — bent volt a gyárban. Elvégezte munkáját becsülettel. Hanem a következő napon a gumiszalag nem bírta ki a terhelést, szakadt egyre-másra. A vulkanizáló munkanapja február 18-án 20 órán át tartott... Mihai Lucaci az autódaruval dolgozik. Olyan masina az övé, amihez a polcokon nem sorakoznak cserealkatrészek, s ha hiba adódik nagyon nehéz a javítás. A kiesés viszont elakasztja egy egész alakulat munkáját. Lucaci gondoskodott róla, hogy ilyesmire ne kerüljön sor... A belényesi gépgyár négy szakmunkása elhatározta: a máshonnan kapott selejtes villanymotorokat, transzformátorokat, kapcsolótáblákat üzemképessé teszik. Néhány alkalommal ottmaradtak munkaidő után, s az újjávarázsolt kellékekkel különösen jó szolgálatot tettek ... Vasile Santa az első fél év során átlagosan 112,7 százalékos normateljesítményt ért el. Ezért még egymagában nem járna prémium. A szakmai olimpiászon kiérdemelt második hely már annál inkább feljogosította. Antalfi László maros ugyanezen a vetélkedőn a dobogó legfelső fokára lépett. A gyár színeiben szerzett érdemeket. Méltán jutalmazták. A nyugdíjba vonulók rendszerint felkerülnek a listára. A közvetlen felettes minden esetben kihangsúlyozza az évek során tanúsított lelkiismeretet, szorgalmat, odaadást. Az igazgatóságnál e javaslatokat mindig jóváhagyják. De az összeget kissé megvékonyítják. Az évek során kifejtett munkáért — érvelnek — mindenki időben megkapta járandóságát A távozók soha nem keveslik a jutalmat. A szakszervezeti elnök minden prémiumlistát aláír. Így rendeli a törvény. Végvári Zoltán nem emlékszik, hogy valaki is kifogásolta volna eddig a jutalmazás megszokott eljárásait. Aki lemarad a névsorról, rendszerint tudja az okát. Aki felterjeszti, az igazgatóság előtt megindokolja javaslatait. A részlegek szakszervezeti bizottságainak elnökeit megkérdezik az ügyben. Mindig? Az öntödében Gheorghe Lazareanu szakszervezeti elnök úgy tudja, innen az év eleje óta nem kapott prémiumot senki. A vállalat vezetősége általában kevesli a vasöntök eredményeit, pedig itt nagyon keményen kell dolgozni. Az év végi jutalom is alacsonyabb az elvártnál. Az új gépteremben Szalai István szakszervezeti elnök is csak a tavalyi év végére emlékszik. Akkor a létszám 80 százalékát jutalmazták. Idén?... lehet, hogy kapott valaki. A szerszámműhelyben Gavril Tocai minden javaslatra emlékszik. Munkatársai egyébként rendkívül komoly dolgokat oldanak meg. Most éppen a Coromant típusú marótárcsák előállítása szerepel programjukban. Hogy ez mennyire fontos? Ha külföldről hoznák — egyébként rendkívül nehéz a beszerzése — darabja 40 000 lejbe kerülne. Valutában. Márpedig e szerszámok nélkül nem dolgozik kellő teljesítménnyel a milliókat érő portálmaró gép. Az itt készülő marófejek minőségileg bizonyítottan jobbak a külföldieknél. Az egyik állványon finoman köszörült vonóorsók függnek. A menetekbe acélgolyókat illesztenek, rendkívüli érzékenységet, pontosságot biztosít a gép működésében. Régebben ezt is importból hozták. Kemény valutáért. Vekerdi Ferenc, Szűcs Jenő, Szakács István, Pavel Cosma rátermettségét bizonyítják a helyben előállított darabok. A szakszervezeti elnök tudomása szerint idén még ezek az emberek sem kaptak jutalmat. ★ Akad ebben az aktakötegben egy-két „vaskosabb“ névsor is. Minisztériumi utasításra — például — a vállalat néhány szakembere külön alapból kapott 1000 lejen felüli összegeket az ország különböző részében épülő új vállalatoknál végzett munkájukért. Másokat — mestereket, minőségi ellenőröket, segédmunkásokat — azért premizáltak, mert „jelentősebb mértékben járultak hozzá a termelési feladatok teljesítéséhez“ (?) vagy „mindig eleget tettek szolgálati kötelezettségüknek“ (!). Akad olyan javaslat is, amit a részlegvezetők meg sem indokoltak írásban. A listákon azonban ott vannak az aláírások. Bizonyítékul, hogy az illetők rászolgáltak a jutalomra. KISS SÁNDOR KI ÉRDEMEL PRÉMIUMOT? A képen látható golyósorsókat korábban szabad devizáért vásárolták. A szerszámműhely szakemberei bebizonyították: ugyanilyet maguk is képesek előállítani. Évszázadok műhelyeiben 1 .,A munkaeszközök — mondotta K. Marx — nemcsak az emberi munkaerő fejlettségének fokmérői, hanem azoknak a társadalmi viszonyoknak a mutatói is, amelyek között az emberek dolgoznak.“ Más szóval: a munkaeszközök fejlődését követve hű képet kapunk egy adott tájegység társadalmi-gazdasági fejlődéséről. Sorozatunkban Bihar megyei leletek, írott dokumentumok alapján kíséreljük meg nyomon követni a szerszámok, gépek, műhelyek formálódását az utóbbi két évezred során. Az i.e. II. és I. évszázadbeli dák társadalom fejlettségének alapja a vas használatának általánossá válása. Hazánk területén, főként Erdélyben, a vasérc feldolgozásának számos dák kori nyoma van. Vasércolvasztó kemencéket tártak fel, mind a Kárpátok vonulatán belüli, mind az azon kívüli részekről, főként a vasércben bővelkedő körzetekben (Csík, Mehedinti). Az ércégető és -olvasztó kemencékben csak a technológiai folyamat első fázisa ment végbe; ovális vagy kerek vasbugákat állítottak elő, majd ezeket a kovácsműhelyben dolgozták tovább meleg kovácsolással távolítva el az olvasztásnál visszamaradt szennyeződést és a salakmaradványokat. Ugyanezzel a módszerrel távolították el a légbuborékokat, s a fémet egységes szerkezetű önteccsé alakították át. A dákok a fent jelzett korban már használták a vasból készült ekevasat, kapát, kaszát, sarlót, gyomirtó kapát, a ráverő kalapácsot (pörölyt). Képünk a Körösök vidékén végzett ásatások nyomán felszínre került, az i.e. II. évszázadból származó dák vasszerszámokat ábrázol. Jól kivehető — többek között — a kovácsfogó, ásó, balta, kaszapenge, a különböző rendeltetésű szögek. BIHARI NAPLÓ 4. OLDAL