Biológia 26. (1978)

1978 / 1. szám - Újhelyi M.: Adalékok az evolúcióelmélet továbbfejlesztéséhez

­ Biológia, 26, 1978, 3—23. ADALÉKOK AZ EVOLÚCIÓELMÉLET TOVÁBBFEJLESZTÉSÉHEZ* ÚJHELYI MÁRIA Semmelweis Orvostudományi Egyetem Marxizmus—Leninizmus Intézete, Budapest Beérkezett: 1978. február 10. Kulcsszavak: evolúció, mutáció, szelekció, környezet, komplexitás Bevezetés Az utóbbi években a biológia különböző kutatási területein számos olyan eredmény született, amely közvetve vagy közvetlenül kapcsolatba hozható az élővilág fejlődéséről alkotott képpel. Megemlíthetők — többek között — az örökítő anyag struktúrájára vonatkozó újabb adatok, a mutációs mechaniz­musok feltárására irányuló kutatások, vagy más oldalról kiindulva a rokon­sági és csoportszelekció mechanizmusainak vizsgálata. Új technikai eljárások alkalmazásával pontosítható a kronológia vagy a fajok leszármazási rendje stb. Egyes vélemények szerint, annak ellenére, hogy a molekuláris biológiai kutatások eddigi eredményei hozzájárultak a leszármazási elmélet újabb oldal­ról történő alátámasztásához azzal, hogy feltárták a legkülönbözőbb élő formá­kat alkotó „alapanyag” azonosságát az élővilágban, az organikus világ fejlő­désének elméletére semmilyen hatást nem gyakoroltak [pl. 26]. Ez a megállapítás arra céloz, hogy az a szemléleti keret, mely a tények rendezésének, értelmezésének alapját képezi, Darwin óta szinte semmit nem változott, azaz lényegében az a jellemzés tekinthető általánosnak ma is, misze­rint a véletlenül megjelenő (mutációk által előidézett) variációk közötti ter­mészetes szelekció a fejlődés fő hajtóereje, amely megszabja annak irányát. Úgy tűnik azonban, hogy a fenti megállapítás némi módosításra szorul. Azt kellene inkább mondani, hogy a felhalmozódó eredmények kezdik szét­feszíteni az adott szemléleti keretet. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a különböző kutatási területeken feltárt tények esetenként ellentmondanak egymásnak, vagy legalábbis nehezen egyeztethetők össze egymással, ami abból adódik, hogy e szemléletmód alapján értelmezzük őket. Lehetőség lenne és szükség lenne bizonyos kategóriák újragondolására, használatuk egyértel­műbbé, pontosabbá tételére. Elsősorban az evolúció két alaptényezőjének — a mutációnak és a szelekciónak — értelmezéséről, s ezek egymáshoz való viszo­nyáról van szó, arról, hogy mennyiben lehet a mutációkat az evolúció puszta „alapanyagának”, míg a szelekciót „irányt adó” tényezőnek tekinteni. A fejlődést, más változásokkal szemben, legáltalánosabban úgy szoktuk meghatározni, mint valamely iránnyal bíró folyamatot, így a fejlődés krité­ . A BIOLÓGIA szerkesztősége a cikket vitaindítónak is szánja. Várjuk a problémakör­rel kapcsolatos hozzászólásokat. 3

Next