Bolond Istók, 1879. (2. évfolyam, 2-52. szám)
1879-01-12 / 2. szám
JAN. 12. 1879. BOLOND ISTÓK. A s e re s e k. (Rémdráma húszezer levonásban.) Szemetélyek: Therephoropulos, miniszter és görög. Sigismondos, püspök. Sítpros, a miniszter kormos jobb keze. Történik Görögországban, nem is másutt. Első jelenet. Sigismondos. Barátom, pénz kell, elfogyott a krisztus, És krisztus nélkül nem szolgálok én A Krisztusnak se. Itt van Bespropolis, Szép hypotheka, kaphatok reá Vagy hatvanezer drachmát íziben. Terephoropulos. (a püspök zsebébe mélyesített kezekkel.) Üres ! Nem értem jól keresedett. Sigismondos. Kölcsön kell, vagy hatvanezernyi drachma . Szerezd meg a szükséges engedélyt. Terephoropulos. (a püspök nadrágzsebébe mélyesztett kezekkel.) Ez is üres ! Hogy mersz így pazarolni ? Sigismondos. Csobakon sok pénzt csobakoltam el. Azért akarnék kölcsön venni most. Terephoropulos. Nem értelek. Sigismondos. Kölcsönre engedély kell. Terephoropulos. Nem értelek. Sigismondos. Sok költségemre pénz kell. Therephoropulos. Nem értelek. Sigismondos. Ha felcsipem a pénzt, A konezon osztozunk. Terephoropulos. Most értelek. második jelenet. (Az athéni bank pénztára.) Sigismondos. Mindenféle vegyes szent czéljaimra kérek kölcsön hatvanezernyi drachmát. Hiában, sok a tátongó üreg, Melyet betölteni szent hivatásom. Azért kaptam rá magas engedélyt, Megszerző azt dicső Terephoropulos, Ki tudja jól, mily értékes a pénz, És méltányolja szent szándékomat. Pénztárnok: ám itt van hatvan izmos ezeres, Ezer drachmáról szól mindegyike. Csak kérem, felirom a sebest, Hogy rájöhessünk, ha véletlenül Egyik-másik rablók kezek közé kerülne, mert megeshetik az is. (Sigismondos bepakolja a pénzt és hegyen-völgyön lakadalmat csap.) Harmadik jelenet. (Megint az athéni bank pénztára.) Lápios. Therephoropulus ő excellentiája Letéteményül itt küld húszezer Drachmát, melyet sok izzadság között Szerzett, fáradván a haza javáért. Pénztárnok. Itt a nyugtatvány, csak a seriest kell még felírnom, ez nálunk szokás. (Elolvassa a bankjegyek seriesét, magában dörmöng.) Ördögben, ugyanaz a series, Melyet nem rég a besztepolcsi Püspök részére fizetett a bank. Még akkor említettem is neki. Miért jegyezzük fel a számokat ? Hogy rájöhessünk, ha véletlenül Egyik-másik rabló kezek közé kerülne. ám ez máshová jutott. (A függöny legördül.) (A Keletiánumban.) Morgenländer. Azt hallottam, hogy a közönség nagyon elvárja, hogy a Munkácsy Miltonját bemutassuk. Legalább tegyünk meg mindent, hogy ez eszközölhető legyen. Hanem mi talán nem járhatunk Munkácsy Miska után. Most is augsburgi üvegfestőnek, meg kremszi porczellán festőknek akarnak írni, hogy küldjenek be műveket, hadd legyen kiállításunk nemzetközi. De vájjon a lapok nem fognak-e nagy zajt ütni, ha mi az ilyen híres művet ignoráljuk és e helyett csak a magunkét állítjuk ki meg Knödelhuber és Bemzelmájer nemzetközi festész-társaink munkáival parádézunk ? Nem lesz-e ez végre feltűnő? Erre nézve óhajtanék megnyugtatást. Pulszki. Lári, fári. Lapok! ? (Kaczag.) A képet elviszik Angolországba s a lapok elfeledik, hogy valaha kedves barátunk Munkácsy Miska pingált-e valamit átaljában és Miltont különösen ? A lapok picturai híreit mi dirigáljuk. Arra valók vagyunk, hogy mi adjuk az irányt és az inspirációt. Morgenländer maga teljesen nyugodt lehet. (Telepy, Than, Székely, Maszák, Engel, Prém Jóska: Helyes, sehr natürlich.) (Két hónappal később.) Pulszki: Hát Bécsben nagy hűhóval kiállítják az én kedves Miska barátomnak, a világhírű nagy művésznek Miltonját. Nekünk is kötelességünk lépéseket tenni a kép megszerzésére. Hadd lásson a mi közönségünk is valami nagyszerűt. Ez nekünk kötelességünk. Morgenländer. Pártolom én is az indítványt. Prém bízassák meg, hogy a lapokba ilyen hír jusson: „A képzőm, társulat buzgó választmányának nagy köszönettel tartozik a közönség. Újabban avval tetézte érdemeit, hogy elhatározta, miszerint Munkácsy Miltonját a tavaszi kiállítás számára megszerzi.“ 1* 6