Bolond Istók, 1881. (4. évfolyam, 1-51. szám)

1881-01-02 / 1. szám

BOLOND ISTÓK. — Akadémiai vitatkozás. — Ama bizonyos Pál. Ké­rem csak egy­ szóra ! Kossuth kicsi, én nagy vagyok, ön középszerű. A nagy nagyobb a középszerűnél, a középsze­rű kisebb a kicsinél. Kossuth csak politikus, de nem aka­démikus. Én politikus, is va­gyok, akadémikus is. Én va­gyok politikus, akadémikus, kritikus, , szatirikus, klasszikus, poetikus, dramatikus, filikus. Én vagyok Kisfaludista, stilista, koneipista, tiszista, görgeista, romhányista, kálvinista. Én vagyok, professor, composzeszor. Én vagyok Puskinsiin, Anyegin, Lam­ontoff, Báj­rom, Petőfi, Talmiarany János, Feketemarczi Mihály, Huhogó Viktor! Kossuth csak Kossuth, de én vagyok Gyulai Pál, a­ki mindenkit lepipál! Emn vagyok az a . . . Polszky. Sajnálom, de nem tehetek róla. Ama bizonyos Pál. Kérem még csak egy szóra! (­Polszky visszafordul.) Jaj, de nagy az orra! Polszky. Szervusz Pali. Tehát elismered, hogy va­lami nagy mégis van bennem. Engedd, hogy leüljek a földre, hogy egy nívón álljak veled. Gyulai. Ha a fejed tetejére állsz se érsz a bokámig. Polszky. Akkor az orromra állok, hogy felül­múljalak, szed, épen jó lesz helyedbe választani Kossuthot akadé­mikusnak. Csupa középszerűségek ülünk benne. Gyulai. Mit­ azt hiszed, Kossuth betöltheti úgy az helyemet, mint a tiédet? Te csekélység vagy, de én nagyság vagyok. Nagyságos nagyság. Aztán mert nem ajánlottad te magad a 40-es években. Te vagy felelős. Pulszky. Mert akkor közös ügyes voltam. D­e most anti-tiszista vagyok. Gyulai. Én akkor voltam Anti-tiszista, de most Tiszista vagyok. Anti-jókaista is voltam. Te köpenyeg­­forgató vagy. Igazság, Jókai! Jókai rész regényeket irt, de jó politikus. Jókai nem komédiás. Te középszerű vagy. Te középszerű vagy. Polszky. Nem! Ha Kossuthot kicsinek nevezed, nevezz engem is kicsinek. É­n nem vagyok több, mint Kossuth. Gyulai. Mért akarod hát beválasztani Kossuthot, te Kossuth, te! Polszki. Mert tönkre kell tenni a népszerűségét! Gyulai. Tönkretenné ő az akadémiáét. Tönkretette volna Petőfi is. Hírbe hoznák a világ előtt! Gör­­geit válasszuk meg, ő úgyis „halhatatlan,“ — mert megéneklom Romhányimban! Öli Görgői­­­e drága néven A muszka költő lelkesül, Tíz sort sütök ki minden évben, Míg száz év múlva nyersre sül. Csak addig éljek én, mig versem Megszületik, sülve vagy nyersen ! S ha élsz, mig megír Gyulai, Halkatlan lesz, oh Görgai ! Polszki. Szidj, csak ne énekelj! Gyulai: Te ocsmány, te kiállhatatlan, te nyomo­rult, — megénekellek ! Oh Polszky ! lenne bár oly hosszú hited, mint arczodon az orr : Kinyírja a költői bosszú, Kimk­mdalom orrodra forr! Meg kell halom hallgatnod, Polszky, Halálnak halálával múlsz ki! Bár csatalóként nyíra fúsz : Ettől beléd szorul a szász !... Polszky: Nem hallgatsz? Felnyársallak tehát! Gyulai: Akkor meg én, te vén csataló, megnyer­­gelem az orradat. Polszki. Csak vigyázz, bele ne ess ! Gyulai. Megpukkkkadok! Polszky. Ila megpukkadsz, igen okosan cselek-Gyulai. Kérlek csak még egy szóra ! JAN. 1 1881.

Next