Bolond Istók, 1902. (25. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-31 / 35. szám
Mosolygó és Somolygó Mihályok töprengései. Mosolygó. Debreczenben kidobolták, hogy a szatmári békét Debreczenben kötötték, s az voltaképen debreczeni béke legyen ! Mit szól hozzá, kedves komám ? Somolygó. Azt, hogy erre már Szatmármegye ugrik egyet örömében. Mosolygó. De nem csak addig van a’. Hanem a vastagnyakú Kóma még emléktáblát akar emelni a tiszteleteire ! Somolygó. Hagyják el a fekete retekbe ! De meg már azt el se hiszem, kedves komám, hogy annak a kemény alföldi városnak a vastagnyakán ilyen véknyan álljon a kurucz magyar virtus ! '›* * *Xéj5K‡* AUGUSZTUS 31. Áldozat. Lili. Igazán, kedves báró, nagy költségbe verte magát miattam. Az ékszer gyönyörű. Báró. Édes Lili! csak addig legyen hű hozzám, mig az utolsó részletet lefizettem ... a színházban. Személyi hir. Újházi Ede, koszorús mester, negyven fokos láza kánikulai-arénai tevékenységéből a szünidei szinésztelepről a Nemzeti Színházhoz téli pihenőre visszavitorlázott. ** * A m. kir. Operaház egy jeles primadonnája Bécsben vendégszerepelt. Ott a kritika — a fától nem látva az erdőt — a kiejtéstől nem hallotta a művésznő hangját s azt jegyezte meg rá, hogy magyarból transporálta a német szöveget. Dió! — nem is sejtik Bécsben, hogy Budapesten a primadonnáknak a magyar nyelv — Wurstio ! Csokonay-színház nem lesz Debreczenben. A nemes Tanács szerint nem illik oda ez az elnevezés, mert Csokonay Vitéz Mihály mindössze csak 5, azaz öt darabot irt. «Hej, Debreczen, — ha rád emlékezem !» — sóhajtá Szetőfi. Másrészt alapos aggodalommal attól félnek, hogy a színházi előadások nem lesznek méltók arra, hogy a színház a Csokonay nevet viselje. De ebből természetesen nem az következik, hogy az előadásokat tegyék méltókká a Csokonay — és Debreczen névhez. * A A A derék Makó direktor így messzebb van a Csokonay-színháztól, mint Makó Debreczentől. Operai kérdések: Megmarad Burkán ! Megmarad Vasquez ? Csak t'risztán megy ? Vagy utána megy Izolde is! Ha te úgy, én is úgy ! A bohózatira Valabrégue röstelli a mesterségét s lealacsonyitó munkának mondja. A magyar színházak pedig ha lefordítják s előadják az idegen cochoneriákat, «bohóságnak» nevezik. Mily szerénység! Az iparpártolók. Hajba, szöszbe, kóczba kaptak Győrffy és Szterényi. Hogy a székely fonógépnek vagyok a merényi. S oh, mi sül ki az egészből P . .. Szterényi erényi! CURIOS A. Egy képes lev. lap felirata: «Tarold» látkép M. Óvarról. | Ung. Altenburg Totalansicht.» A hatvani vasútállomáson: Portás — és ruha — tár. Kaposvárott olvasható felirat: Magyar kir. államvasutak nevelő és tápintézete.* * Hát már a vasút is nevelést és táplálást nyer ? ! ! || !