Bolond Istók, 1918. (41. évfolyam, 1-51. szám)

1918-01-06 / 1. szám

Gyógyszertárban. Bemegy a patikába egy falusi úr és valami has­hajtót kér gyerek számára. A gyakornok előhozza a Syrupus mannatust és mutatja a segédnek, mondván: — Már fermentál! — Micsoda? — mondja az úr, — már ennek is fel­ment az ára? Ez mégis szörnyűség! BOLOND ISTÓK, JANTJÁR 6. Matiné a Lipótvárosban. (A­hol mint műkedvelők csak politikusok szerepelhetnek a Vöröskereszt javára.) Műsor. Ugrón, így mulatok, úgy mulatok................. M­ezőssy. Akármilyen jeges eső esik................ Grecsák. Borban, borban az igazság................. Serényi. Megy a gőzös, megy a gőzös............ Szurmay. Zsindelyezik a kaszárnya tetejét....... Apponyi. Jaj de magas, jaj de magas............ Bokányi. A virágnak megtiltani nem lehet....... Tisza. A­ki a Tisza vizét issza.................... Wekerle. Söpörtem eleget.................................. .V­eiss Manfréd. Szegény embernek szegény a sora Károlyi. Mégis hunczut a német..................... Popovics. Pénzem az nincsen nékem................ Lukács. De van egy panamám........................ Andrássy. A­kiknek a szivük fáj...__....... Hadik. Ritka tinza, ritka árpa........................ Fényes L. Mikor az Est mesélni kezd................ Műsor változás betartva. A dtiplomáczia őszintesége. London. Népek szabadságáról dikeziózni,­­ és mégis Lovcsent­­ követelni. Galicziát, Posent pedig oda nem adni: ez nem őszinte békeajánlat! (De Csehország függetlenségét követelni Ausztria rová­sára, a magyar nemzettel pedig nem törődni: a békeaján­latnak alkalmas volna.)★ Páris: Masaryk lett a cseh­ hadosztály parancsnoka, mely a németek ellen újra harczba indul. (Ma harczba indul, de már holnap hol lesz Masaryk.) ♦ Roma. A francziák első megjelenése egyszerre visszaverte az osztrákokat a velenczei síkságról. (Szomorú dicsekvés az, mikor a más érdemével taka­­­ ródzunk.)fcw­-aStíXi- I Bika Bölömbér Danó csikóbőrös dalármista. — Mostanában télen — nem úgy, mint régen, — szárazon megy a dal, — kevés az ital. Már oda — a tea. Héj ! — járja már csak almahéj, — és kamilla, — a mitől a bicska nyílna. Nem látsz konyakot, — se rumot, — megmered a nyakad — és kapsz hurutot. Se grog, se puncs,­— csak panel, s igy minden tüzes ital l­uccs! — A tea ma oly teátlan koty­­valék, — melyben se rum, se ezukor nincsen elég. S ezukor híján — krampampulit se ivám. — Ma már nem melegszik a kályha­, a vas, —­ sem a has, nincs hasmelegitő ital, csak egy : a bor. — Ebből is a lőre oly drága, mint volt a bakator. — S a borlevesnek — ime hire sincs. — Mit annak nevez­nek, — igya meg a pines, — bár drága, mint a ki — Azelőtt hamarabb telt meg a gyomrod, — mi tárczád kifogyott volna. Ma még nem is nedves a­­ kod, — s üres tárczád dobhatod a porba. Se pénz, se posztó, — le kell szokni a kosztra!’ — S a sors már az italtól is megfosztó. — Uram, szabadíts meg a gonosztó’ ! — Lassan szól a subás ezé meg a diszkant, — csak úgy morogó. — Nem öltünk a télen csak egy diszkant, — üresen kong a Csicsogó, Torok, gyomor korogó! Bús a sorsnak akaratja, — kréta rajta, kréta rajta !

Next