Bolond Miska, 1865. (6. évfolyam, 1-53. szám)
1865-01-15 / 3. szám
Új előfizetés „BOLOND MISKÁRA“ Januártól jan. végéig vagyis félévre . 3 ft — Januártól marc. végéig vagyis évnegyedre 1 ft 50 Teljes számú példányokkal szolgálhat a kiadóhivatal. (Barátok tere, 7. sz.) Ha akkor lesz... Ha akkor lesz, mikor kéve, Tartsunk össze mint a kéve, Adjon magot, mint a kéve. Jobb termést, mint három éve. bolond Miska. Báli tudósítás. (Politikai lapok stíljében.) Tegnapi számunkban jeleztük, hogy a hoszszas konferentiáknak a vége átalános mozgalom lesz. Kombinátiónk nem csalt, az esemény megtörtént, s most feladatunk a tények constatálása. Alig küldettek szét a körlevelek az illető bizottságok, bárrendező comiték által, az illető felek azonnal hozzá fogtak hadikészülődéseikhez. A mely hadviselő félnek status cassája nem állott a legjobb lábon, ott kölcsönökhöz folyamodtak ; a lovak előre lefoglaltattak, t. i. a fiaker-lovak, hogy sárban ne kelljen a redoutig menni, s az illusiók alkalmazása épen úgy elkezdődött, mint bármely más hatalmak hadviselésében. A fegyvergyakorlatok némelyikének magam is szemtanúja valók. Tinike tükörből gyakorolta szemnyilait, Zsanette ajkacskáit hegyezgette mosolyra; Bella a „finom társalgó», bél“ tanulta be a viccekkel való filat vágást“ satb. Esti fél tízkor lehetett észrevenni az első csapatmozgalmakat; a redoute termének nagy síkságán hadállást foglaltak az ellenséges csapatok, a gyöngébb fél a garde-des-dames-ok több csatát kiállott tisztes csapatja által támogatva, mely csapat nehezen fogna úgy szólani, mint I. Napóleon veteránjai, hogy: „A gárda meghal, de meg nem adja magát! A lovagok serege nagy csapatokban flankirozott a térség közepén ; egyike másika már előre is erősítéshez folyamodott a credenzben, míg más bátorszívűbbek előőrsi csatározást kezdettek meg, távolról történő szemnyilazással, vagy egyes gyöngébb erődök ostromához is hozzá láttak, az udvarlás rakétáit pattogtatva fortifications rayonjuk körül. Végre megszólalt a harci jel, viadalt harsogtak a trombiták, busán bömböltek a brugók s haldokolva nyögdécseltek az ijjedt hegedűk. A csatára engageirozás megtörtént, a kihívás elfogadhatott, s mondhatom, hogy az átalános zűrzavarban a lovagok nagyobb horderővel birtak, azaz több lovagnak meglehetősen súlyos zsákmányt kellett magával cipelnie táncosnőjében. A harc többször megújult, de voltak a gyöngébbik fél részéről ülve maradt reservisták is, kiknek szemeiből lehetett a vágyat olvasni, hogy mily örömmel, bátor lélekkel rohannának ők is a csatába, ha lenne, aki őket abba bele vinné. A megújult harc egészen éjfél utánig tartott, de még mindig eldöntetlenül maradt, kivéve néhány táncos párt, kiket egy-egy bősz Kinizsi döntött el. Éjfél után fegyvernyugvás köttetett egy órára, s ekkor az ellenséges felek megcsorbult fegyvereik javítgatásához fogtak; az illusiók ekkor már szakadozni kezdettek s a valóságnak adtak helyett. Mint fegyvernyugvásoknál szó l peleskei nótárius levelei feleségéhez, Chara mea Sára ! Immáron megszólalok tehát már én is arra való nézvést, hogy miképen kelljen a „redoute“-ot magyarul elnevezni. Javallották már vigodának, ez nem jó , vigoda a kocsma; mondották már várdának, ez sem jó, mert vagynak ugyan Kis- és Nagy-Várda nevezetű helyneveink, de azok az önállástól veszik nevezetüket, márpediglen azt hiszem, hogy a redoutte báljain még te sem szeretnél őrt állani, asszony, dal vár-nak is mondotta valaki, de ilyetén módon táncvár-nak, ital-várnak, ételvárnak, sőt a muzsikusokról cigány vár-nak is lehetne azt nevezni. Ifjú barátom, Kaptafa Jancsi is benyújtotta a „Bolond Miskába“ a maga javaslatát, elnevezvén vala a redoutte-ot irtózdának azon irtózástól, melyet annak irányában a költségtől félő papák és férj uraimék éreznek, de énnekem — himezéshámozás nélkül legyen mondva,— ezen elnevezések egyike sem tetszik. Tudom asszony, te mindezekre azt mondod : mi közöm vájjon énnékem ahhoz, így vagy amúgy hívják a redoutteot ? s ha a Tüilleriákat (ami pedig téglavető helyeket tészen) száz meg száz esztendőnek utána is csak Tuillériáknak mondják, miért ne maradhatna meg a redoutte is redouttenak, ami volt a szép emlékezetű turistabálok idejében. Ebből a te megjegyzésedből pedig nyilvánvaló dolog az, asszony, hogy már te is olvasod a Fáik vezércikkeit a Pesti Naplóban, hogy is tudnád különben a Taillériáknak az ő eredetét ; nem beszélgetnek erről Szathmár vármegyében. Márpedig ha a peleskei nótáriusné vezércikkeket olvasgat, mintviláglátott vir gloriosusnak, nem lenne illendő, a közügyekkel nem foglalkoznom. Imé, mai napság a közügyek legégetőbb kérdése pedig az: minek nevezzük el a redoutteot. Én a mondó vagyok, nevezzük el táncodának ! s mindjárt, szép ordóban elmondom okaimat is. A redoutte-nak sine dubio förendeltetése az, hogy ott posztot viselő és viszonycselédeink, vagyis az akadémia szótára szerint: fiatal embereink és fiatal leányaink és feleségeink táncoljanak. S ha a hoteleket vagyis azon vendégségfogadókat, hová az utasok számtani szoktak, szállodának nevezik, nem tudom, a táncra rendeltetett helyeket quo jure ne lehetne táncodáknak nevezni. Máskülönben is tánc oda olyan nagy szobát, modisan , termet jelent, ahol táncolnak, mert „oda“ török szó és szobát teszen. Ilyeténformán igen-igen jó szavak ezek is: viv oda, usz-oda, pip-oda (pipatorium : ezt én találtam fel!) sat., azaz olyatén szobák, amelyekben vívnak, úsznak, pipáznak. Remélem, az ellen sem lesz egyetlen tudós atyámfiának se kifogása, hogy ez az „oda“ török szó, mert a csészét mai napság is findzsának, a németes kannát ibriknek, a csoszogó lábbelit papucsnak, a föbelit sipkának, s a nem úri kést bicsaknak nevezzük, már pedig ezek is mind török szavak. S azt is számba kell vennünk feleség, hogy a török nép testvérünk, atyánkfia, s ha olvasgatod a bécsi újságokat, régen megtanulhattad volna azokból német újságíró atyánkfiái azon állítását, hogy a mi atyánkfiáé, az a miénk is, vagyis, hogy a mi a miénk, az lajthántali atyánkfiáié. Ezek után szólok még a májusban történő akadémiai tagválasztásokról is, hová az egyiket és másikat már kandidálják. Tudvalevő dolog, hogy a gyűjtők rendesen megválasztatnak akadémikusoknak, mint például a népmese-, népdal-, közmondás-, és tájszógyűjtők. Ezekhez akadémiai tagokat én még azon gyűjtőket is proponálnám, akik az irodalom körül legtöbb érdemet szereznek maguknak, t. i. az előfizető-gyűjtőket. De régesrégóta azt is tapasztalom, hogy az archeologok (régészek) is meg szoktak vátatni akadémiai tagokat , mint akik szorgalmatossággal gyűjtögetik az emberi nemnek tanulságára az antiquitásokat. Ily módon én tiszta lelkiismérettel kanditálhatom akadémiai tagul a nemzeti színház intendánsát, Radnótfáy urat is, aki annak megmutatására, hogy minden múlandó az ég alatt, szintén magna cum diligentia gyűjtögeti a kardalnoknék közé az antiquitásokat. S most még egyet, kedves hitestárs. Azt akarod tudni, hogy milyen lesz az a maskarabál, amit a képzőművészeti társulat tesz majd scénába a táncodában? Elmondom mindjárt. Amint tudom, ott mindenki valami maskarának öltözve fog megjelenni, az egyik töröknek, a másik tatárnak öltözve, de lárvát senkinek sem szabad az arcára tennie. Ez alkalmasint azért történik, hogy mindenki olyan öltözetet válaszszon, mely az arcához, jelleméhez illik, s ha csakugyan igy történik a dolog, akkor valójában igen szép lesz az a maskarabál. Némelyur például kéményseprőnek fog öltözni, ki magas állására olyan mindenféle utón csúszott kúszott fel, hogy be kellett magát piszkítania; némely tournista tollas zsidóként jelenik majd meg, jelképezte, hogy ő is „tollat árul“ ; a házi barátok kakukok képében, s némely, magát tudósnak híresztelő egyén szamárbőrben fog megjelenni. Kutyáknak azok öltözhetnek, akik mindig szaglátóznak, s ha valami megüti az orrukat, ugatnak. Libákat, azt hiszem, nem fogunk ott látni, mert hiszen annyi lányos házhoz jár a „Bazár“! Isten veled, feleség. Hüved Nagyzajtai Zajtay István de eadem. 10 kott történni, az ellenfelek barátságosan közeledtek egymáshoz, sőt a gyengébb az erősebbtől frisitőket is elfogadott. A fegyvernyugvás után újból elkezdődött a nagy harc , a keblek pihegtek, az arcok pirultak , s már nemcsak egy cotillion -érdemrend jön kiviva. A küzdelemnek csak hajnalban lett vége. Az ostromolt várak capituláltak, a lovagok az ellenséges táborba léptek át és hűséget esküdtek s megköttetett a nagy fegyverszünet, melynek alkalmasint többrendbeli frigykötés lesz a vége ; de én azt hiszem, hogy sok szövetséges társ közt ezután is állandó lesz a viszály, mint ezt az európai szövetségesek közt folytonosan láthatni. tiarahoncás Diák. Nothgedrungene Erklärung. A nemzeti szinházájában a gáz-szack explodirozott, épen azon a napon, mint tavaly ilyenkor a Muratisch Haus; ennek abrigens nem a gázgesellschaft az okája, hanem a gázcső-kezelő, aki a világosságot túlságosan fordirozta; ezt beneszolja az is, hogy az elpattant Rohr épen az, melyet a nagyobb világítások előidézésére szoktak anwendálni. Morál: ne erőszakolja senki a világosságot, a jó sötétség sokkal biztosabb. Kipfelhauser: Tíj könyv ! Az „Európához“ címzett könyvkereskedésben épen most jelent meg : *t&i mj áNI)aM8id)®88ág®fegM 120-dik évi folyam, új kiadás, megjelenik a népek költségén. Nagyobb összeget elvállalók rabattban részesülnek.