Bolond Miska, 1867. (8. évfolyam, 1-52. szám)

1867-03-03 / 9. szám

9-dik szám. VIII. évfolyam. Pest, március 3-án 186? HETI NAPTÁR. Hétfő, márc. 4. A zágrábiak kijelentik, hogy nem csak Fiume, ha­nem az egész atlanti tenger s Északamerika is a három­­egykirálysághoz tartozik. Kedd, márc. 5. Schuller Libb­y beköti mind a két szemét, hogy a magyar kérdést még most se lássa. Szerda, márc. 6. Smaic egy telegrammban felkéri a kőszegi polgár­­mestert, hogy legyenek egymással per tu. Csütörtök, márc. 7. Egy francia postatiszt instrukciót kér Vandal úrtól, hogy a falevelek szintén a gyanús levelek közé tartoznak­­ ?• Péntek, márc. 8. Egy muszka hivatalos lap vezércikket ir a magyar­­országi világítások ellen, miután azt a sok gyertyát sok­kal célszerűbb lett volna — például a kozákoknak — megenni Szombat, marc. 9. A „Presse“ a centralizátió átültetésével Ázsiában akar kísérletet tenni s e célból Kokandába utazik. Megjelen minden vasárnap. — Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt., egész évre 6 frt. — Az előfizetés minden reclamátió a Bolond Miska kiadó-hivatalában (barátok tere 7. sz.) utasitandó. Előfizetési felhívás „BOLOND MISKA“ 18­67 -ik évi folyamára. Negyedévre (jan.—marc.) végéig. 1 írt. 50 kr. Félvérre (jan.—jan.) végéig . . 3 „ — „ Egész évre (jan.—dec.) végéig . 6 „ — „ •*, fj^­Gyű­jtök minden 10 után egy tisztelet példányt kapnak. Sutyi ur.­­ Szeretem e szép zászlókat Melyek szerte lengenek ; Meghatják az én szivem is E légrázó éljenek. Szeretem e világítást, Tetszik nekem ez nagyon . Magam is kivilágitom Mind a három ablakom. Szeretem ez alkotmányos Győzedelmet, diadalt. Kivált hogyha kapok majd egy Miniszteri hivatalt. B. Miska. — Ön ----------------------------------­Egy minister naplójából. Március 1-jén hajnalban 5-kor hirtelen fel­öltöztem. — 766-ig a tegnap este érkezett leveleket olvastam. Távol atyafiak, régi ismerősük írnak a kikkel 20—30 év előtt gőzhajón. Debrecenbe utazás közben a hét ablakos csárdában vagy jogász koromban a pesti redout báljain talál­koztam. Fiaikat, unokájukat, vejüket vagy só­gorukat ajánlják grátiámfia. — 6-ig a lapokat olvastam, hogy értesül­jek a közhangulatról. A ménkű bir eligazodni rajtuk. . — 7a 7-ig nálam volt az oláh nyelvmester. — 7-ig a szerb nyelvmesterrel korrepe­táltam. — 7a 8-ig tótul tanultam. — 8-ig elvégeztem occupátióimat a rusz­­nyák fordításból. — 7­9-ig tanulmányoztam a szász dia­­lectus titkait. — 9-ig Spirig Zcigtól tanultam az ő nyelvét. — 7210-ig Fáy András cigány grammati­káját forgattam. Tevém pedig mindezt, mert ha a nemzeti­ségeknek február 11-dikén aláírt törvény­ja­vaslata elfogadtatik, akkor az országgyűlésen mindenki azon nyelven interpellálhat, a­me­lyen neki tetszik. — Fél tízkor fogadtam Pest városa kül­döttségét. — Tízkor Buda küldöttségét. — Fél tizenegykor jött gratulálni a hely­tartótanács tisztikara.­­­ — Tizenkettőig pihentem. Azaz , dehogy pihentem ! Hirtelen elkészítettem azon ministeri válaszok vázlatait, melyeket maj­d még a többi üdvözlő beszédre kell adnom. — Tizenkettőkor átvettem a postával ér­kezett hódolati adresszeket s hirtelen bevágtam két tormás virslit, egy kis gulyáshust és fél cipót. — Félegykor gratuláló képviselő­társai­mat fogadtam. — Egytől kettőig közaudientia , hivatalké­rők,penzió-keresők, kártérítéseket követelők sat. —Kettőkor magyar táviratot kaptam Bécs­­ből; három óráig tartott, mig az értelmét kibe­­tűzhettem. — Háromtól négyig diktáltam válaszokat az érkezett levelekre. Hogy aranyeret ne kap­jak , föl-alá sétáltam szobámban s diktálás köz­ben lapozgattam a minisztériumomhoz beérke­zett memorandumokban. így lesz az ember Ju­lius Caesarrá! —Négykor a„Presse“jött hozzám,hogy Cson­­grádban kravall tört ki, s hogy ütik a zsidókat. Fél ötig törtem a fejem: vájjon ez az igazság-, vallás-, kereskedelmi, bel- vagy közös ügyek­hez tartozik e ? — Fél ötkor a természettudományi társu­latnak szitakötő-gyűjtő albizottsága küldöttsé­gét fogadtam, úgy ötig tartó óvázióban fejezi ki miniszterré neveztetésem fölötti örömét s egy­szersmind átnyujtá a diplomát szitakötő-gyüjtő­­természettudományi-társulati tiszteletbeli taggá megválasztatásomról. Ötkor ebédelni hívtak. Nem mehettem, mert még egy kereskedelmi küldöttség várt au­­dientiára. — Fél hatkor asztalhoz ültem; levesem meghűlt, étvágyam s kedvem elromlott. ... — Hatkor fekete kávéztam s rágyújtot­tam az égett szőr illatát terjesztő trafik-szivarra. Magam is meggyőződtem róla, hogy első haza­fias kötelesség a dohánymonopóliumot eltörölni, mert mi sem alkalmasb a közelégületlenség, iz­galom és düh előidézésére, mint büdös és roszul égő szivar. — Fél hétig e tárgyra vonatkozó javasla­ton dolgoztam,hogy majd azt a miniszteri tanács elé terjesztem; már tizenegy rosz szivart dob­tam el s most a tizenkettedikre gyújtottam, mely lángot vetett, úgy hogy a láng belé ka­pott üstökömbe, a mi arcképemet egészen meg­változtatta, úgy hogy senki sem ösmerhet rám a „Politikai Újdonságok­" miniszterei közt, ha ugyan eddig is rám ösmerhetett volna. Ez a körülmény annyira kihozott flegmámból, hogy javaslatomat porzó helyett végigöntöttem tin­tával. — Hétig az esti lapokat olvastam, hogy értesüljek a közhangulatról. A ménkű­nír el­igazodni rajtuk! —Fél nyolcig egy küldöttség volt nálam,mely már reggel óta várt bebocsáttatásra. Félóráig tartó mesteri beszédben hívott ez meg a nem­zeti kuglizó-egyletnek hétfőn tartandó báljára. — Nyolcig kilenc olyan újságíró volt ná­lam, a­ki Bécsben szerzett volt praksist, s most újra­indítandó lapját fölajánlja a minisztérium támogatására. Persze viszonttámogatás remé­nyében. — Kilencig pár falusi táblabiró atyámfiá­val mulattam, kik hízott ökröket hoztak volt föl eladni, s kik jóakaratú tanácsokkal hal­moztak el, hogy t. i. mik volnának a legégetőbb teendők. Szerintök legelőször is a fináncokat kellene fiaik helyett besorozni, s aztán mindazon obligátiókat érvényteleneknek nyilvánítani, melyeket a magyar ember a tizenhisz évig tartott törvénytelen korszak alatt,tehát tör­­vénytelenül“ kibocsátott. .­." — Tízig az alkotmány helyreállítása al­kalmából rendezni akart ünnepélyeket betiltó rendeleteket, s az azok miatt hozzám beküldött panaszokat olvastam. — Fél tizenegyig azon gondolkoztam, hogy már most mit kelljen tennem ezen pana­szok orvoslására ? — Tizenegyig aztán vállam vonogattam. — Fél tizenkettőig vacsoráltam. Aztán azon törpénkedtem, vaj­jon azért vágyott e a nemzet annyira saját miniszterei után, hogy azokat hajnaltól éjfélig deputációk, báli meg­hívások és gratulációkkal foglalja el ? — Éjfélkor megfésülködtem, a mire hajnal óta reá nem értem­. — Hajnali fél egykor aztán lefeküdtem, a paplant fülemre húztam és a státus dolgaival — álmodtam. (Folytatását nem közlöm, mert az ezen naphoz majdnem mindenben hasonló.) (J arabom­ai Diák.

Next