Bolond Miska, 1868 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1868-06-28 / 26. szám
Prenumerationalis felhívási minták. (Közli V. de V.) Előrehaladott, törvényhozói korunkban paragrafus-lánczra vertek már mindent, mindent systemáznak, mindent rendbe, rendszerbe hoznak. — Ha egy makói szerelmes szív egy másik, jeruzsálemi, szerelmes szívért lobogó lánggal lohad, és az e szívhez tartozó fő a grammatica, stylistika s ortografia szabályaival kissé feszült viszonyban áll, — akkor az e szívhez tartozó kéz felnyitja a „szerelmesek számára készült legújabb levelező“-t, kiírja belőle a 32-ik számú, czifra, megható levelet, elküldi Jeruzsálembe, honnét postafordulattal megérkezik Makóba a 33-dik számú, háladatos felelet. Ha a fiatal menyecske férjét önsütötte extrasüteménynyel akarja meglepni, akkor tanácsot kér bibliothékája első remekétől, a szakácskönyvtől ; ha a fiatalság majálisra készül, a szép napot keresendő, bizonyára belenéz a százéves kalendáriumba, hol a villám czikkázásának is ki van szabva az útja ; ha az üres fejű arszlánt „soirée musicale “-ra hívják meg, felcsapja a nagyménkű Conversations-Lexicont, s egy kicsit szemük közé néz a nagy zenemestereknek, nehogy azt találja mondani, hogy „Bánk bán“ Offenbachtól irt C-dur sonáta. Mint látjuk, mindenféle a világon a kellő, oktató rendbe van hozva, csak egyet kerestünk eddigelé hiába : „Előfizetési felhívások mintakönyvé“-t. Pedig a szerkesztőségekre nézve roppant előny volna, ha nem kellene minden félévben új meg új felhívásokat fogalmazni, ha léteznék egy ily fajú könyv, melyben a legváltozatosb lapok, irányok, eszmék s nézetek számára megvolnának a különféle felhívási minták, melyeket aztán csak egyszerűen kinyomatni kellene. A t. ez. szerkesztőségeknek tudtára adom, hogy ily felette szükséges könyvön dolgozom, nemsokára sajtó alá kerül, és minthogy az első félév már-már lejár, és az előfizetési felhívások zápora megkezdődött, ime, felhasználom a kedvező alkalmat, és kéziratban levő művemből közlök néhány praenumerationális felhívási mintát: I. Egy nagy, politikus, „ szerkesztődő“ száraz lap így írjon : Nagytekintetű közönség ! Uj félévbe lépünk ; nem mondjuk, hogy : uj erővel, mert ez annak bevallása volna, hogy a régi erőnk már nagyon, nagyon régi, olyan, mint az öreg emberé, ki újból tehetlen gyermekké vált. A szerkesztő, úgy mint eddig, ezentúl is korlátlan, szabad tért enged munkatársainak, kiki irhat bele, ami neki tetszik. Lapunk beosztása marad a régi. A vezérczikkekből minden költői lendületet, minden magas emelkedettséget száműzünk ; józan, megérett laphoz, mint mi vagyunk, nem illik az ilyen poétáskodás. Összeköttetéseink folytán az országgyűlési határozatokat meghozhatjuk, még mielőtt a törvényjavaslatok a ház elé kerültek. Külföldi levelet minden évnegyedben legalább is hármat közlünk. Napi rovatainkat szánt szándékkal nem bővítjük, nehogy azt mondhassák felőlünk, hogy pletykázunk. Az irodalommal szívesen törődnénk, de legszakavatottabb kritikusaink nem érnek rá e rovat vezetéséhez, mert lapunkba vezérczikkeket imnák. Tárczát minden ünnep után való napon adunk, mikor a lap meg nem jelenik. II. Egy kiválólagosan hölgyek számára írott belletristikus lap így írjon : V'Nagysáim ! Az idők istene újra mohó vágygyal figyelt el hat havat. Hat hó búja, bánata, hat hó öröme, gyönyöre újból elosont az emberiség felett. Igen, igen, nagysáim, noha bájdús arczukon az idő haladása távolról sem vehető észre, noha tükrök folyton ama kecses, ifjú, megnyerő vonásokat mutatják, melyeket réges rég óta mutatnak, mi férfiak mégis hat hóval éltünk már többet, mióta utoljára részesültünk azon kimondhatlan szerencsében, nagyságoktól illatos levélkéket kaphatni. Nap napot, félév félévet követi, s nagysáitok tisztelet- s hódolatteljes barátja újból kalap-levéve kopogtat boudoir-szentélyük ajtaján. Nemde, azt fogják pici ajkaik mondani: szabad ? Azon illatitó reménynyel kecsegtetjük magunkat, hogy nem vesztettük el nagysáitok boldogító kegyét. Beszélyeink rendesen úgy végződtek, amint azt szellemdús hölgyolvasóink előre képzelték. A szépítő kosmetika tanából nem egy fontos titkot tudattunk nagysáitokkal. Útleírásainkban vitéz daliák a legmerészebb kalandokból mint győztesek kerültek ki. Rejtvényeinket oly átlátszókká készítettük, hogy nagysájtok fejecskéinek azok feloldása nagy megerőltetést nem okozott. Lapunk borítéka mindig a szerelem rózsaszínében díszelgett. Azon hű ígérettel, hogy ezután is kiérdemelni törekedünk nagysáitok osztatlan megelégedését, boldogító pártfogásukat továbbra esdekelni merészeljük. Besze János beszél a sóügyi vitában, a ház folyosóra nyíló ajtai föltárvák, a folyosón pedig ott sétál az öreg Beák Ferencz. — Hát mrambátyán nem hallgatja Besze Jánost ! — kérdi valaki tőle. — Hallgatom, — felel szokott humorával az öreg úr — de Beszének a hangja olyan, mint a trombita, csak messziről szép azt hallani. Földindulás volt Pesten és vidékén a múlt héten. Ledöntött kéményeket, házfalakat, sőt Jászberényben megingatott egy pár templomot is , csak a trafikokat, a monopóliumot nem volt képes ledönteni, mert ezt fenntartották a haza oszlopai. Pedig ezen tisztelt oszlopok közt akárhány van, akinek követválasztási programmjain illő tempére azon kezdődik, hogy : halál a trafikra! Füreden nagy pompával várták Napóleon herczeget; de miután az egész pompát Ürményi rendezte, természetes, hogy megint egy kis malőrnek kellett közbe jönni; ez a kis malőr pedig az volt, hogy a herczeg el felment Füredre. A legújabb pesti divathoz. — Eső lesz Estók bátsi. — Ugyan már hogyan mondhat kend ilyent, nem látja, hogy milyen szépen süt a nap. — De biz eső lesz, mert né, ezek az okos pesti urak már előrejpar u pét hordanak. A „Federatiunea“ pesti román lap igy üdvözlő Napoleon herczeget : „Herczeg! Dácia Trajána román lakosai legőszintébb örömmel üdvözölnek Pannónia Aquicumában“. Az a „Dacia“ Erdély, Aquicum pedig : Budapest. Mi pedig magyarok kérjünk engedelmet, hogy még a világon lenni bátorkodunk. — — köztünk mulat a híres dr. Schmalz, aki a nehéz beszédűséget gyógyítja. Hát a sokbeszédűség ellen nincs valami reczeptje ? hálával fogadná ezt a tisztelt üvegház, melynek izzó födele alatt egy illés alatt néha kétszer is rákezdi egy-egy „Szolnok“ , hogy csupán néhány szót akar szólani s aztán elhalásbódizik másfél óráig. A német színházat többé nem fogják városi színháznak nevezni. Eddig is nagy botrány volt, hogy a schöne Helénák düledező bódéja neveztetett Magyarország fővárosa színházának, ahol a legszélsőbb kánkánt járják és a legrondább német nyelvet beszélik az egész világon. 102 III. Egy hivatalos életlap igy írjon: Tisztelt közönség! Mi legnagyobb bizonyítéka annak, hogy az ember egészséges ? — Jó kedve. Mi legjobb jele annak, hogy egy kormány erősnek érzi magát ? — Ha maga maga képes, humoristikus lapot kiadni. íme, erős kormány hűt alattvalói, én vagyok a megtestesült kormány-humor! Ki velem szövetkezik, annak e világon semminemű assekurancziára nincs szüksége. Ha megnőtt fiát félt a katonaságtól, egy szót szólok a honvédelmi miniszternek, és untáguknak mondják; ha harminc év óta pörlekedik szomszéd atyafiával, egyet intek szemeimmel, és három nap alatt eldöntik a pör tárgyát; ha földjét a jégesőtől félti, egy czifra bókomra a honatyák majoritása elhatározza, hogy a felhők kártalanul vonuljanak el mezeje felett; ha felesége házsártos, veszekedő, minden számban megmutatom neki, mikép kell az ellenzékes elemekkel elbánni. Megjelenek minden héten. Bukfenczet hányok, kommandóra apportálok, a krajczárt felszedem a sárból, a garast kiszagolom a tarisznyából, életrakétákkal annyira elbűvölöm az olvasót, hogy képtelen megismerni: van e köztem s más független gondolkozásu ember közt valami különbség ? Befelé, befelé uraim s hölgyeim, most kezdődik az új félév! Elfogadok én mindenféle rongyos pénzeket, beváltják azt nekem, még ráadást is adnak. Sok falatot vállalok, — jöttök, lesztek , hoztok, esztek ! IV. Egy „hegymögi“ lap így írjon : Fratres et sorores in Christo ! Az isteni gondviselés végetlen kegye megint hat hóval szaporította bűnös életünket. Hat új hó néz elénk. Hosszú idő ez, telve emberi gyarlósággal, kisértésekkel, vétkekkel, hibákkal. „Szeressétek egymást!“, — mondja az Írás , szeressétek és — támogassátok egymást! — tesszük mi hozzá. Harczolni fogunk ezután is a vakító felvilágosítás, a hitetlen haladás, a rettentő szabadság, és az úgynevezett új eszmék ellen. Isten sugalmazza elménket, isten vezérelje tollunkat! Kedves híveink ! Itt az alkalom, vallásos buzgalmatokat újrabebizonyítani, segítsetek bennünket a küzdelemben, melyet a hitetlenek ellen vívunk , rakjátok le péterfilléreiteket oltárunkra ! Amen.