Bolond Miska, 1869 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1869-11-21 / 47. szám
Ki okosabb: az é, A ki az ö nevét A századok érczből Készült táblájára Akarja felírni. Vagy, ki arra vágyik, Hogy az ö nagy neve Mindennap ott legyen Az országgyűlésnek Az ö naplóját an, Hirdetvén eképen Az egész országnak, Hogy ö megint „szólott.“ Nagy. Egy svájczi pénztárnok megint elszökött két millió frankkal. Kiss. Nos ? Nagy. No hát csak újság gyanánt mondom ... Kiss. Hagyja el a szomszéd úr , hiszen maholnap már az lesz az újság, mikor valami pénztárnok nem szökik el. Nagy. A „Pester Lloyd“-ban egy madárkereskedő „miniszteri papagályokat“ hirdet. Kiss. No ezek a papagályok bizonyára nem azt tudják mondani, hogy „jó reggelt“, hanem „igen“, meg „szavazzunk.“ Kiss. Már három olyan urat ismerek , aki a főispánságot, melylyel megkínálták, visszautasította, hanem a színházi intendánsságot elvállalná... Nagy. Hát olyan nagy fizetése van egy intendánsnak ? Kiss. Az nem, hanem tudja szomszéd úr, az . . . accidentia! Kiss. Vasárnap szentelik föl az uj szombathelyi püspököt, Szabó Imrét. Nagy. Aki két év előtt még iszkázi plébános volt? Kiss. Igen s később képviselő és tanácsos lett a kultuszminisztériumban. Nagy. S aki tavaly az országgyűlésen a hírlapbélyeg eltörlésére szavazott ? Kiss. Igen, ugyanaz a derék fölvilágosult pap , mondjuk neki szomszéd úr, hogy : v i v á t! Nagy. Franklin fölfedezésére újra küld az amerikai kormány expeditiót. Kiss. Szeretném, ha a mi kormányunk is küldene ki egy ilyen expeditiót. Nagy. Hogy Franklin maradványait fedezze föl ? Kiss. Nem , hanem a Mátyás király szobrára egykor összezárt pénzek maradványait, melyek, úgy látszik, valakinek a zsebében szintén hajótörést szenvedtek. Omnibus. — Egy fekete lap a modern élet könyvéből. — A régi Vindelicia barbár lakói okozták egész szerencsétlenségemet. Ha Vindeliciát soha meg nem teremtette volna az isten, én most a legboldogabb ember volnék kerek e világon. Mert akkor nem épült volna föl soha Augusta Vindelicorum, amelyből lett később Augsburg, a melyben született Hele Péter, aki föltalálta az órákat, s ezek közt bizonyosan azon szerencsétlen órát is, melyben azon boldogtalan eszmém jött, hogy öt darab omnibus-részvényt vegyek. Azóta se éjjelem, se nappalom. Nem tudok se enni, se inni, se aludni. Folytonosan omnibuslakodom s ezen omnibuskomolyság aláássa testem lelkem. Öt darab omnibus-részvény! Egy egész vagyon fekszik bennök ! Mindenemet beléjök raktam, és nemsokára tán sajtot fognak beléjök rakni. Vagy szarvaládit. Vagy épen pirított szalonnát. Hát nem járhat a szalonna gyalog? Omnibus kell neki. Tegnapelőtt egész ebédem el volt sózva. Miért? „Mert könyeim belé peregtek“, miket sírnom kelle az omnibusok uián. Tegnap éjjel nem alhattam, mert agyam úgy forgott, mintha egy részvény omnibus kerékagya volna. Még omnibuskerékagyvelőgyuladást kapok ! Ma reggel az árkeleteket (ah, helyesebben árnyugatokát) vizsgálom s keresem az omnibust. Hogy áll az omnibus ? Sehogy! Még csak számot se tett oda az a Lloyd, hanem csak két gondolatjelet. Mindenesetre a legroszabb gondolat jelét, mely valaha emberben megfogamzott. Mit csinálok én gondolatjelekkel ? Én pénzen vettem omnibusaimat, s ha eladom, kapok érték gondolatjeleket. E gondolatjelekből majd aztán fizessem a szabót, a szakácsnőt, a háziurat, a csizmadiát és a Lónyayt is. Kénytelen leszek, magamon úgy segíteni, hogy ha én omnibusaimért csak interpunctiókat kapok, én is ilyen pénzben fizetek. Szabómat kifizetem három vesszővel (ha el is megy aztán panaszra Thaiszhoz), szakácsnőm kap havibér fejében egy kettőspontot, a háziúrra rámérek egy pár pontosvesszőt (meglehet, hogy ő aztán rám méret érte egy zárjelet), a csizmadia nem kap még csak egy pontot sem, ha a rendőrség által idézőjelet küldet is hozzám, Lónyay úr pedig kap egy hatalmas protestáló... felkiáltójelet. Hiába, kiki olyan pénzzel fizet, amilyené van. Ma délután megint Generalvérsammlírozás. A liquidátiót fogják szóba hozni. Mindent liquidálni akarnak: lovat, kocsit, kocsist, igazgatót, vervvaltungsráthkárolyokat, tán még a részvényeseket is. Eladnak bennünket licitando. Minden lóra ráadásul két részvényes fog járni, ami összesen annyi mint három ló, mert hisz senki úgy lóvá téve nincs, mint mi részvényesek. Mi az a liquidatio ? Jó magyarán annyi, mint folyóvátevés. Hiszen ha folyóvá teszik az omnibusrészvénytársaságot, én vagyok az első, aki e folyó hullámaiba ugrik. Halászszon ki az a Fischer, aki a minap megbukott. Jobb is lett volna, mielőtt omnibust vettünk, liquidálnunk mindjárt a pénzünket, azaz liquidumokba investálnunk s e liquidumokat meginnunk. Az Izzeles Salamon azt mondta tegnap, ha adok neki száz forintot, szerez valakit, aki öt omnibusomat átveszi úgy, hogy minden darabra ráfizetek neki 25 frtot. Bolond voltam, hogy el nem fogadtam. Ma már késő. Alpári Benedek, m. p. (akit most helyesebb volna úgy nevezni, hogy Párialatti Maledek.) A név. Vagy, ki azt óhajtja, Hogy neve a szinlap Homlokán diszelgjen, Olyan drámák élén, Melyek ritkaságok, Szörnyű ritkaságok, Mivel meg nem buknak. Vagy az okosabb, ki Ott szereti nevét Lyra alatt látni, Szép költemény mellett, Miket bűvös bájos (Néha meg igen vén) Lelkes honleányok Szemei keresnek. Vagy az legokosabb, Ki nem igen gondol Se a századoknak Tartós táblájára, Se ház naplójára, Se nem a lyrára, Se nem a drámára. És csak arra vágyik, hogy az ő neve a „Budapesti Közlöny“ Homlokán jöjjön ki. Egyszer mindenkorra!