Bolond Miska, 1872 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1872-05-05 / 19. szám
Panaszkodik.. Panaszkodik most a szűcs, Nem megy jól a dolga, Kinek kén’ ily melegben Immáron a bunda. Panaszkodik a szabó: Nincs munkáskéz, s élezel: Tán a szabólegény is Mind programmot férczel. S kesereg a gombkötő: Hogy a zsinór nem kel, Kiszokták atillát Frakk-lebernyegekkel. Boldog csak a kocsmáros, Rá jó napok járnak. Választási mozgalmak Már megindulának. Választási ondit. X. kerületnek nem lévén jelöltje, a pesti központi kormánypárti választmányhoz irt, hogy ajánjon nekik egyet. Ez egy újságírót ajánlott, kit az egész kerületben senki sem ismer. Midőn e miatt a választmányi elnöknél többen panaszkodtak volna, ez ekkép vigasztalta őket: „Tudják uraim, jobb helynek jobb kell, ide ez is jó!" Történettudományi társulat. E derék társulat legutóbbi ülésén arról támadt vita, hogy a társulat hol tartsa az idén szokott tudományos kutatását ? hg. Odeschalcynál-e Nyitóban, vagy pedig a szepesi püspöknél ? A titkos szavazás a szepesi püspök mellett döntött, valószínűleg azon tudományos szempontból, hogy a hercegeknek is jó boruk van ugyan, de hát csak rendesen mégis jobb a püspököké. 73 Fritz Schultze levele a „Bolond Miska“ szerkesztőségéhez. Jutester Herr Polont Misgo! Találja el hamarjában, mekkora vagyok. Mint egy óriás ? höher Péter; mint egy sugár pálma ? noch höher Péter; mint egy égbe nyúló torony ? immer höher!... Itt ülök a strassburgi torony tetején, auf die Spitze von dem Strassburger Münster és akkorának érzem magamat, mint érezhette magát az én jó barátom Willem császár, midőn a Napolium lábaihoz tette galanterie-kardját Oh! Strassburg, du wunderschöne Stadt! Milyen pompás kilátás nyílik erről az én magaslatomról! Lenn a városok gyöngye, melyet oly dicső önfeláldozással összelövöldöztünk, jobbra a Vater Rhein, der jetzt keene andere, als deutsche Kinder hat, balra egy pathologikus curiosum, a körülmetélt la France asszonyság, és messze, messze mi minden nem látható innen. Der Vesur that mich vor die Nase Feuer spucken, szinte szivarra akarok gyújtani az izzó láván; dem König Amadeo sehe ich zappeln, csak hogy le nem potyog a trónusról; látom a szent atya fölemelt kezét, wie sie Ohrfeigen sicht rechts und links; sőt a lármás Budapestre is tekintek, wo der Lipthay so jescheidt is, dem Radocza durchfallen zu lassen. Aber jeehrtester Freund, tudja, milyen szerény ember vagyok, mindez nem tesz engem büszkévé, aber frauslich stolz macht mir, hogy ma dobszóval és trombitazajjal s harangcsengéssel a strassburgi egyetemet feierlich megnyitjuk. Wo een Preusse, dort is Cultur. Előbb Dreyse puskájával, most Guttenberg könyvével, előbb a dölyfös nácziót szivén találtuk, most a tudatlanoknak fejükhöz vágjuk a codexeket, der is jute preussische Manier. Az igazi Eroberung csak most kezdődik. Schulmeisterekkel kezdtük, schulmeisterekkel folytatjuk. Ha ezelőtt éles fringiával bezúztuk a franc-tirőrök koponyalágyát, most az elsasi fiatalság agyvelejét annyira teletömjük tudománynyal, olyan káptalanná teszszük azt, und werden wir unsere Reichskinder so jebildet und frundjefehrt machen, hogy a többi ignoráns francziák titokban felsóhajtani fognak: »Oh! heiliger Napolium, warum sind wir nich ooch verannectirt worden.« Látja, kedves Polont Misgo, erre vagyok én oly büszke, ezért dagad mellem, mint a kovászos czipó und derentwegen fühl’ ich mir so fross, wie ein Jött. És minthogy rendesen meg szoktam írni a poroszok nagy, viselt tetteit, meg nem állhatom, hogy a strassburgi alma mater ünnepélyes concepciójáról is ne tudósítsam, denn det is eene That, eene frosse That. Jött mit Sie! Uf die Strassburger Münsterspitze, am 1. Mai. Fritz Scluiltze. C.«« Uj szivarok. A kincstár által legközelebb kibocsátandó uj szivarnemek a következők. I. ..Virginiai szivarka.** Úgynevezett czigaretti. Papírja vastag, de ha ég, roszszagu. Igen jól szelet, mert itt-ott a papír lyukas, ami azonban nem árt, minthogy a benne levő dohány nem kaphat esuzt a léghuzamtól. Tölteléke állítólagosan dohányból áll, és pedig virginiaiból, ami szószerinti fordításban szűzdohányt jelent. E virginitás pedig abban áll, hogy soha senki ilyen dohányt nem szt. Aromája igen kitűnő s a perzselt hajra kellemesen emlékeztet; azonban van bele vegyítve némi égett csepp szaga is, mely e szivarkáknak valódi haut-gout kölcsönöz. Mindkét végükön meggyújthatók, mely hátrány azonban azon előny által paralyzáltatik, hogy egyik végükön sem égnek. Mindazonáltal lobogó tűzbe dobva e szivarka hirtelen elég, de hire hamva azért megmarad. Ára: 1 darab 1 krajczár, de két darabot már olcsóbban kapni . . . három krajczárnál. Egyelőre csak a nagyobb városokban bocsátatik áruba, nehogy most a választások előtt a vidéki lakosság kedélyei a kormány ellen felingereltessenek. II. „Vékony hölgyszivarkák.“ Ezek nem olyan szivarkák, melyek vékony hölgyek számára valók, hanem hölgyek számára való vékony szivarkák. Igen jól lehet őket használni fogpiszkálók helyett. Hogy a hölgyek számára ily szivarkák gyártattak, annak az oka az, hogy a hölgyek most a nőemancipatió miatt annyira mozognak, hogy nyilvános büntetést érdemelnek, melyben e szivarkák által kíméletes, de egyszersmind szigorú módon részesíttetnek Ara darabjának egy krajezár és egy fél, azaz ára egy krajezár, de ezenkívül egy fél, t. i. fél a kiszívásától az, aki megvette. Dohánya a legfinomabb, melyet képzelni lehet, mert a szivar vékonysága nem engedi, hogy egyáltalán legyen a papírban dohány is. Igen könnyű szívás esik belőle, és különösen kezdőknek ajánlható a szokásos krumplilevél helyett. Kiss: A strassburgi egyetemet nagy ostentatióval nyitották meg a németek. Nagy. Hát a szegény ottani francziák mit csinálnak ? Kiss. Demonstrálnak s mint mi egykor, kínjukban énekeiik a „Szózat”-ot.tt Nagy. A miniszteri hivatalnokok panaszkodnak, hogy a fokozatos előléptetések mellőzésével, gyakran a legrégibb és legérdemesebb tisztviselőket is megelőztetik egy-egy nem tudni honnan került csemetével. Kiss. Boldog isten, de hát mivel jutalmazzák a Jobszt-féle szolgabirákat, kik a községekben per tíz forint vásárolják a vózumokat a miniszter urak számára. Nagy. A lapok írják, hogy Bittó miniszter úr egészen váratlanul meglepte az aradi törvényszéket s ott mindent a lehető legnagyobb rendben talált. Kiss: No képzelem, minő váratlan és nagy meglepetés lehetett ez, mikor ugyanezen lapok (számra mintegy ötven) két hétig torokszakadtából hirdették, hogy a miniszter úr legközelebb Aradra fog utazni.