Fraknói Vilmos: Szilágyi Mihály Mátyás király nagybátyja (Budapest, 1913)
Szilágyi Mihály élete
szélesére meghozta azt az áldozatot, hogy a két várat, melyeket tőle kicsikart, neki visszaadta, amire — az ezen ügyről szóló okiratban foglalt kijelentése szerint — «az ország békességének» megóvása késztette.* Nagy érdekek követelték annak meggátlását, hogy a gyűlölet Brankovicsot a törökök karjaiba vezesse. Ugyanis az 1456-iki év elején fenyegető hírek érkeztek Törökországból a nagy kiterjedésű hadikészületek felől, melyeket Konstantinápoly meghódítója, Nándorfehérvár megvívása czéljából rendelt el. Szilágyira várakozott most az a feladat, hogy a várat megerősítse, megfelelő őrséggel, hadiés élelmiszerekkel ellássa, ostrom esetén megvédje. Azonban Hunyadi János, kinek most sereget kellett gyűjteni és szervezni, amelynek élén a török haderővel nyílt ütközetben megmérkőzzék, abban a nézetben volt, hogy sógora közreműködését nem nélkülözheti. Ezért őt Nándorfehérvárott mással kellett pótolnia. Választása Geszti János macsói albánra esett, kitelesét Szilágyival. V. László 1456 márczius 9-én a Dávidfalvi Dávid magtalan halála után a koronára szállott szerémmegyei négy falut, amelyek tényleg Szilágyi kezei között voltak, másnak adományozta. Országos Levéltár, 15,035. sz. * Mátyás király 1458 augusztus 20-án kelt (alább felhasználandó) okiratából tudjuk ezt.