Alleker Lajos: A Cilley grófok és Cilli városa (Nyitra, 1892)
I. A város és a grófi család története
nápoly urának diadalmas hadai. Csak a jó Isten virrasztott elhagyott hazánk fölött.Az ő kegye tartotta fön számunkra Hunyadyt, a minden nyomon sértegetett, hivatalaitól méltatlanul megfosztott hazafit; ő küldötte számunkra agg szolgáját Kapisztránt, az idegent, hogy lelke tüzével megtanítsa a magyart Istenének és hazájának szeretetére. S valóban az előbbinek páratlan hadvezéri tehetsége s a szent szerzetes lángszavai által elragadott vitézek lelkesedettsége fényes diadalt szerzett a keresztény fegyvereknek Nándorfehérvár falai alatt. Cilley — Katona sz. d omnium hominum ambitiosissimus superbiaque humanam supra naturam tumidus — még arra is képes volt, hogy Hunyady érdemeit e legdicsőbb fegyverténye után is kisebbítse. Szomorú tanúságot tesznek erről ama levelek, melyeket a keresztháborúban részt vett nürnbergi kapitányok városuk tanácsához intéztek s melyekben — kétségkívül Cilley sugalmazására — öt egekig magasztalják, a magyarok s különösen Hunyady ellen sértő rágalmakat szórnak. A győzelmet egyedül Kapisztránnak és a kereszteseknek tulajdonítják, sőt Hunyadyt megszökéssel s azzal is vádolják, hogy a keresztesek előtt gyűlölet tárgya volt s ha kezeikbe kerül, egy pillanatig sem hagyják életben, mert ő is szívesen látta volna, ha a keresztesek mindnyájan megöletnek. Nemcsak Magyarország, hanem az egész keresztény világ szabadabban lélegzett föl, midőn a nándorfehérvári dicső győzelem híre elterjedt. Azonban az igaz honfiak öröme nem sokáig tartott, mert az ország és kereszténység legjelesebb bajnoka a seregben kitört kórvésznek esett áldozatul. A nagy hadvezér halála gyászba borította hazánkat, európaszerte mély részvétet, sőt még Mohamedben is nemes megilletődést keltett. Egyedül Cilley nem osztozott a közgyászban. Hunyady halálával ledőlt az egyetlen korlát, mely eddig féktelen nagyravágyásának s alacsony bosszúvágyának kielégítésében akadályozható, shalászolhatlan örömmel kívánt szerencsét a királynak s az épp oly gőgös, mint rútlelkii udvaroncz fennen dicsekedett: „Ego sum homo ille, qui hoc canile linguagium hac de terra exstirpabo“.5 (Én vagyok azon ember, ki e kutyafajt ki fogom irtani a földszinéröl) Eddig Hunyady nagy 1 Szalay L.: Magyarország tört. III. 151. 2 Per: Hunyady János 291. s Katona: Hist. Grit. Hung. XIII. 1120. 4 „ . . . auch der gubernator von in entrunnen ist . . . Hetten in die creutzer, Sie lyessen in nicht ein augenplick leben, wann er gern gesellen het, das sie alle erschlagen weren worden.“ Römer: Adatok Hunyady és Kapisztrán 1456. táborozásához. Győri Tört. és Régészeti Füzetek. III. 189. 1. 6 Thuróczi I.: Chron. Hung. C. LVIII. 165. 1.