Kandra Kabos: Adatok az Egri Egyházmegye történelméhez (Eger, 1887)
egyházmegyék történetírói által a püspökök után a legkiválóbb történetírási alanyoknak. Nálunk sem lehet vala az másként. A püspökök után itt is a prépostoknak jutott a legnagyobb tér és hatáskör, hogy egyházmegyénk javát munkálják és annak a szent királyok adta örökségét üdvösen kamatoztassák. Prépostjainkra megyei történetkönyvünk nem utolsó lapjai várnak. És mégis jó formán neveiket sem tudjuk. Ki volt azon térítő szerzetes, kit az első püspök magához vett, hogy egyháza fölépítésében jobb keze legyen? Ki volt a vértanú sz. Buldusnak kortársa és talán pálmájának is részese ? Ki emelte az első káptalani iskolát virágzásra és támaszta az Árpádok lelkében azon gondolatot, hogy a király harmadik fjszülötte Egerben nyerjen nevelést? Névkönyveink az első püspökök közül is csak tapogatóznak, prépostjainkról pedig mit sem tudnak. És ne lenne az aranybulla, semmisültek volna meg az ereklyeként őrzött előkori királyi levelek, melyek bizonyítják, hogy a király tanácsában is szavuk volt és a királyi akaratnak voltak nem egy ízben szóvivői, — hát talán csak a tatárjárás után kezdhetnek történeteket. Talán indokolt lesz már a mondottaknál fogva is azon a törekvés, hogy történelmünk barátait az egri prépostok történet-adatainak érdekes voltára figyelmeztessem. Figyelmet nem követelő jelen soraim tehát a káptalan első prépostjai közül csoportosítva adnak számot a legrégibb kor ismert honorabilis kanonokjairól. Névsor a külön életrajzok helyett. És még ez is előny. Sok más ősegyházmegye a mi szerény adataink birtokában még mindig kincsesnek vallaná magát, minek magyarázata abban rejlik, hogy az egri káptalan gyakorlatával ellenkezőleg, a legtöbb székesegyházak hiteles helyei kiadványaikban a főespereseket már nem veszik vala jegyzékbe és ezáltal a feledésnek engedék át. De immár térjünk át a prépostokra elsőben átalánosságban, azután pedig részletesen jellemezve őket! Az egri püspökségnek előkelő volt a kezesség a mellett is.