Miskolczy István: Magyar-olasz összeköttetések az Anjouk korában. Magyar-nápolyi kapcsolatok (Budapest, 1937)
Előszó
v tárban. Emellett Olaszország gazdag könyvtárai és a hivatalnokok előzékenysége módot nyújtottak majdnem az egész külföldi irodalom tanulmányozására. Ez lehetővé tette, hogy tisztán lássam az eseményeket, valamint azok rugóit és hazánk történetének talán legszebb korából egy fejezetet mintegy lezárjak. Nagy anyagom túl vitt célomon és talán sokak véleménye szerint munkám kárára is szolgált. Nagyvonalú szintézis lebegett előttem és ehelyett helyenként aprólékos részletezésekbe bocsátkozom. Legyen mentségem, hogy a korra jellemző, vagy egyébként is fontos adatokat akartam így megmenteni, s ezzel, valamint az irodalom közlésével a részletkutató ifjú történetírói nemzedéknek óhajtottam szolgálatot tenni. Művem jelentékeny része már megjelent cikkek alakjában különböző folyóiratokban, ezeket azonban könyvemben nem változatlan alakban forrasztottam össze, hanem beléjük szőttem a második kutatómunkám alkalmával talált újabb adatokat is. Könyvemet abban a reményben adom közre, hogy politikai és gazdasági lerongyoltságunk idején a fényes múlt feltárása és napjaink bensőséges olasz-magyar összeköttetése alkalmából éppen egy fejezet közrebocsátása a múlt olasz-magyar kapcsolataiból máltánylásra fog találni a hazánk története iránt fogékony olvasóközönségnél. Befejezésül hálás köszönetet mondok mindazoknak, kik munkámban segítségemre voltak. Elsősorban hálával gondolok gróf Klebelsberg Kunóra, ki külföldi kutatómunkámat lehetővé tette, de hálásan mondok köszönetet az olasz könyvtárak és levéltárak tisztviselőinek is, különösen Riccardo Filangieri di Candida úrnak, a nápolyi Anjou-levéltár őrének, kik lekötelező szívességükkel munkámat megkönnyítették. Végül hálás köszönetet kell mondanom a Szent István- Társulatnak, melynek önzetlen áldozatkészsége a mai nehéz viszonyok között lehetővé tette munkám megjelenését. Budapest, 1936 okt. 31. A szerző.