Kerékgyártó Béla: A magyar hadügy állapota az Anjou királyok alatt 1308-1387 (Budapest, 1880)
4 nemzet nem igen hajolt az uj vallás felé; szabadságérzetében pedig minden kényszertől irtózott; itt tehát a fejedelem törekvései összeütközésbe jöttek a nemzet kívánalmaival, mely összeütközésnek meghasonlás leendett következménye a nép és fejedelme között. Jól tudta István, hogy nehéz munkájában a nemzetségfők támogatására nem számíthat, sőt csak ellenszegülést várhat ez oldalról, mit Koppán somogyi vezér, és későbben Gyula erdélyi vajda lázadása eléggé be is bizonyított, hogy tehát az etelközi szerződés által megkötött kezeit egy kissé megoldja s magát függetlenebbé tegye, — működési körét illetőleg — a nemzetségfők akaratától, nem kis horderejű lépésre határozta magát. E lépés volt: a királyi méltóság fölvétele. Ez uj méltóság minden bizonynyal tágította István hatáskörét, tekintélyét emelte, de nagyobb jogokkal is ruházta őt fel, mintsem azt az etelközi szerződés megengedte volna. Ez új méltóságot nem a nemzet kezéből vette, ez némi határvonalat húzott közéje és népe közé; ezentúl volt saját akarata is, és érdekei királyi házának, melyek, ha történetesen ellenkeztek a nemzet akaratával, azok kivívásában a nemzeti haderőre — mely csupán a nemzet érdekeit támogatta és védte — nem számolhatott. Hogy tehát uj méltóságának az őt megillető tekintélyt, szélesebb hatalomkörének érvényt szerezzen, eszközt kell teremtenie, melylyel azt keresztül vihesse, melyre a nemzetségfők nagy hatalmával szemben, bizton támaszkodhassék. Ily eszköz, támasz volt: egy jól szervezett, egyedül saját akaratától függő, s a nemzetségfők akaratától független, hadsereg. Oly hadsereg volt ez, melyet neki kelle föntartania, de melylyel aztán ő is rendelkezők tetszése szerint. Ez királyi hadsereg volt — elkülönítve a nemzetitől; ilyenre tett szert magának István, a birtok-adományok által lekötelezett idegen lovagok hadi népe, a pénzen fogadott zsoldosok, de főleg a várszerkezet által. A mi az idegen lovagokat s ezek hadi népeit illeti, azok állandó támaszát a királyoknak nem képezhették. Már Gejza