Erdélyi László: Egyházi földesúr és szolgái a középkorban (Budapest, 1907)
EGYHÁZI FÖLDESÚR ÉS SZOLGÁI A KÖZÉPKORBAN. Minden történetírónak, ha nem ígéri is, kötelessége forrásait és tárgyát elfogulatlan s alapos tanulmány tárgyává tenni. Acsády Ignáczi «A magyar jobbágyság története» cz. legújabb munkájában külön megígéri az elfogulatlanságot s mégis e szempontból ép úgy, mint alaposság dolgában, komoly kifogásokat kell emelnünk munkája ellen. Szívesen elismerjük, hogy Acsády tud tárgyilagosabb is lenni, miként megmutatta ezt az ezredévi nagy magyar történelem V. kötetében és hogy legújabb, jobbágytörténete — a kétkötetes, magyar történelme ellen elhangzott jogos kritikákon okulva — általában több méltánylással van a katholikus egyház iránt; de, sajnos, új munkája egyes részeiben még mindig kénytelenek vagyunk látni igazságtalan irányzatosságának s a gyors dolgozás felületességének világos nyomait. Különösen óvást emelünk a pannonhalmi rendtörténet I. kötetéből közel húsz oldalon közölt torz kivonat ellen. Acsády hivatkozásaiban szinte tüntetni látszik azzal, hogy csak az oklevélszövegeket és a táblázatokat veszi figyelembe, ellenben ignorálni akarja a feldolgozást, melyet a legilletékesebb szakbírálat «hazánk Árpád-kori gazdaságtörténelme egyik legfontosabb, elsőrendű adalékának», «hazánk egyetemes gazdaságtörténelmének idevonatkozó korszakára nézve mintaszerű és mellőzhetlen tanulmány»-nak mond; ám azért ezt teljesen meg sem mellőzheti, hanem lázas sietséggel átfutja a felötlőbb részeket és sebtiben kiírja a nyers számokat, neveket, mintha mindezt szintén az eredeti oklevélszövegből venné. A gyors munkában így egy csomó tévedést, 1906, Politzer-féle könyvkiadó vállalat. Budapest, IV., Veres Pálné(Zöldfa) utcza 16. Ára 8 korona. A magyar közgazdasági könyvtár III. kötete. 5—519. 1. 2 Dr. Kováts Ferencz : a «Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle» 1903. évf. 39—41. l. 1*