Marczali Henrik: Az Árpádok és Dalmáczia (Budapest, 1898)
Előszó
4 ELŐSZÓ, melyet a különböző táborok jelszavak gyanánt hangoztatnak, de tényeken alapul. Elfogulatlan, tudós férfiak ítélete döntse el: sikerült-e úgy belemélyednem a letűnt kornak és embereinek szellemébe, mint azt óhajtottam. Mert bár munkám, mint természetes, oly kérdéseket isérint, melyeket történeti folytonosság sző a jelenhez, sohasem tértem el igazi feladatomtól. Bár azok az elvek, melyektől az országok boldogulása vagy hanyatlása függ, szinte állandóak és változatlanok: alkalmazásuk, a fejlődés, a haladás örök törvényének van alávetve. Nem politikus az, ki egészen azt az eljárást követeli, mely a múltban bevált, máskor más eszközöket követel. De még rosszabb historikus, a kit a jelennek szenvedélyei és küzdelmei eltérítenek a múltnak nyugodt átérzésétől. Budapest, 1897. okt. 18-án, 270.