Karácson Imre: Török-magyar oklevéltár 1533-1789 (Budapest, 1914)
Előszó
vonatkozólag Gavril effendi, aki a török diplomáciai történetet illetőleg igen érdemes egy munkát szerkesztett, egybeállítván a török államszerződések gyűjteményét, a következő fölvilágosítást adta a Khazine-i evrák, (a porta udvarán levő levéltári épület) tartalmát illetőleg. Az ő tudomása szerint körülbelül a keresztény XVII. század közepétől kezdve találhatók ott Magyarországra (kivált Erdélyre) vonatkozó akták, a fejedelmek és pasák levelei stb. Az ily régi iratok egy része az imént említett, újabb eredetű, kockaalakú épületben, egy másik része pedig a — még titokteljesebb — régi szeráj egyik helyiségében alussza álmait, a szokásos török torbákba (aktás zsákokba) bekötve, anélkül, hogy bármiféle chronologikus vagy egyéb szempont megmagyarázná azt, hogy miért van épen az egyik zsák már imitt, a másik pedig még amott. A bejlikdzsinél, a levéltár őrénél (kinél Jankóval együtt voltunk) csakis azon okmánymásolatok foglaltatnak a nekünk megmutatott könyvekben, melyek szultáni vagy nagyvezér irádéknak (a régi időben a nagyvezéreknek is volt bizonyos iráde-joguk) alapul szolgáltak. Indexet ezen bejlikdzsi-féle protokollumokhoz is csak újabb időben készítettek . Gavrilnak tudomása van arról, hogy egyidejűleg, egy nagyvezéri parancs folytán, a fent említett Khazine-i evrák levéltárában is belefogtak akkoriban egy megfelelő index összeállításába. Hogy e munkával mely korszakig jutottak el (visszafelé), arról nincs tudomása. Régebben egyes török krónikások, szerzők és történetírók ugyan megtekintették az állami levéltári anyagot is, de természetesen a maguk mesemondó modorában minden közelebbi jelzet nélkül emlegetik és csak a tartalomból lehet megállapítani, hogy mely államokiratról van szó. Már maga ez az előzetes vizsgálódás is biztos nyomként szolgált arra nézve, hogy történeti kutatásunk számára egészen új szemhatár fogna nyílni, ha valaki, aki a török nyelvben jártas és a Konstantinápolyban való kutatást életcéljának tekintené, — mint ahogy azt pl. a magyar nemzet eredetét illetőleg Körösi Csoma Sándor vagy Reguly Antal tették — nagy eredmény volna elérhető. De oly egyént kell találni, aki élte munkáját szenteli e föladatnak és nem riad vissza semmi ! Erről lásd Karácsony. jelentését.