Szilágyi Sándor (szerk.): Levelek és okiratok I. Rákóczy György keleti összeköttetései történetéhez (Budapest, 1883)
1632. Tholdalagi Mihály főkövetsége
Tholdalagi Mihály főkövetsége. 1632. febr. elején Strassburg Pál, Gusztáv Adolf követe Erdélybe érkezett. Meg volt bízva, rábírni Rákóczyt, hogy királyával szövetségre lépjen s a mennyiben ennek nem állana útjában Katalin a letett fejedelemasszony igényeit is támogatni. Kevéssel az előtt, hogy a fejedelem a svéd követet fogadta, Tholdalagit, a Bethlen iskolájában megizmosodott államférfit s Serédyt a portára küldé, kiknek utólag feladatává tette a kapitikával s Hágai Kornéllal egyetértve a hasonlag Konstantinápolyba menő svéd követet támogatni. Levelezésének csak töredéke maradt fenn, mely itt következik : 1. 1632. febr. 12. Életünkig való alázatos hűségünket és jámbor szolgálatunkat ajánljuk Nagodnak, mint kegyes urunknak, fejedelmünknek, hogy az szent isten minden lelki és testi javaival megáldja Nagdot, ő félgétől szivünk szerént kévánjuk. Ma 12. februai’n itt Pobralin az Novak havasának Constanczinápoly felől való felén talála elő Huszti uram, minémű levelet írt élőnkben Szalánczi uram, Nagodnak in specie in inclusis oda küldöttük. Az ottbenn való állapotok felől mi írni Nagodnak egyebet nem tudunk, hanem az mit ő kegme írt, kit oda küldtünk és az mit Huszti uram szóval mondott, melyeket, oda érkezvén a kegme Nagodhoz, hisszük, hogy mindeneket inkább, hogysem nékünk, megmond. Azért arról kegmes urunk többet nem írunk, csak kérjük alázatosan Nagodat azon, hogy minden dolgokról minket gyakran tudósítson és ide be mi utánunk maga szolgáját küldje. Igyekezetünk Kegmes urunk az, hogy ennek az holnapnak 20. napján bemenjünk Constanczinápolyban. Eddig tovább haladtunk volna Kegmes urunk, de mivel igen nagy terhel vagyon az kéneses szekereknek, és az út is feletébb nehéz volt: egy néhány egy napi járásból két napi utat kellett csinálnunk, de immár rálám