Pauler Gyula: Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése 1. 1664-1671 (Budapest, 1876)
Előszó
ELŐSZÓ. A középkor végével minden európai monarchiában megkezdődött a harcz a királyság és az aristocratia közt Hazánk sem maradt ment e küzdelemtől, mely I. Mátyással kezdődött, de ellenkezőleg, mint a nyugati államok legtöbbjében, a gyenge Jagellók alatt a nemesség győzedelmével végződött. A Habsburg házi királyok meguyiták a harczot, de már ekkor a harczban nem csak a király és az arisocratia vagyis az akkori nemzet álltak szemben, hanem belevegyült a vallás is, és mint Angliában a XVII. században, a high church a király mellett, a low church a király ellen harczolt, úgy volt nálunk egy ideig a katholicismus a király pártján, s a protestantismus képezte a legszenvedélyesebb ellenzéket; belevegyült végre a nemzetiség is, és a harcz a király és nemzet közt majdnem egyértelmű volt a magyarság harczával a németség ellen. E küzdés, hol nyílt erőszakkal, hol lappangva erőszak vagy legalább nyílt háború nélkül, 300 évnél tovább folyt, és I. Lipót korában tetőzött. I. Lipót uralkodását három korszakra lehet osztan Az első hét évet, 1657—1664-ig, trónraléptétől a vasvári békéig, az erdélyi zavarok és a török háború foglalják el, s abban a harcz a magyar alkotmánynak védői és megtámadói közt, még nyíltan ki nem tört. A küzdelem a vasvári béke után kezdődik, és első felvonása Zrínyi Péter bukásával a magyarok vereségével végződik. De a nemzet nem