Pauler Gyula: Wesselényi Ferencz nádor és társainak összeesküvése 2. 1664-1671 (Budapest, 1876)
VI. Fejezet. Rákóczy felkelésétől a lőcsei commmissióig. 1670. april–1670. aug.
VI. FEJEZET. Rákóczy felkelésétől a lőcsei commissióig. 1670. april . 1670. aug. Míg Zrínyi az udvarral alkudozott és magát ellentállás nélkül kezébe adta, Horvátországban a mozgalom teljesen elnyomatott: a felvidéken felkelt Rákóczy és uj gondokat okozott Leopold kormányának. A beszterczebányai gyűlés után mindinkább nőtt az izgatottság a felvidéken,s a hazatérő, követek jelentései táplálták az elkeseredést. A megyegyűléseken — Abaúj, Torna, Szepesben — hallani lehetett, hogy a felség nem tartja meg hitlevelét; megtagadja a nemzet jogos kívánalmait, erővel kényszeríti a felkelésre, s e nyilatkozatok közt néha a felség személye sem jön kímélve). A gyűléseken kívül pedig szájról szájra járt a hír, hogy Zrínyinek sikerült szövetséget kötni a törökkel; a török, ha nem is segíti a magyart a német ellen, legalább megszűnik ellensége lenni. Várait többé nem bántja, a belső ’) ^Ingravescente in dies malo,« mondja a Jelentés. 2) Abaujban Hanyi Péter, Szepesben Székely János és Görgei Miklós, Tornában Istvánffy és Becskeházy tőnek ilyféle nyilatkozatokat. Vallomások a kam. lev.1*