Szegő Pál: Végváraink szervezete a török betelepedésétől a tizenötéves háború kezdetéig (1541-1593) (Budapest, 1911)
Előszó. Ötvenkét év a magyar katonaság múltjából: szerény levélke a harcoló Hungária cserkoszorújából, sápadt visszfénye annak az aureolának, mely a háromszinű lobogót köríti. . . Igaz magyar katonaság áll előttünk, negyedfél évszázad ködéből kibontakozva, — olyan hadsereg, amely nehéz megpróbáltatások között, a legszerényebb segélyforrásokra utalva védelmezte hazáját, s aztán eltűnt, miután kötelességét teljesítette. Kegyelettel foglalkoztam a végbeliek viszonyaival, de remélem, nem a tárgyilagosság rovására. Munkálkodásom alatt sok hasznos tanácsot és útbaigazítást kaptam, nagyságos dr. Békefi Rémig, egyetemi ny. r. tanár úrtól, kinek kegyességéért a hálás tanítvány szeretetével mondok köszönetet. Ugyancsak köszönettel tartozom nagyságos dr. Áldásy Antal, egyetemi m. tanár úrnak is, szíves jóindulatáért, melyet irántam a M. Nemz. Múzeum levéltárában Végzett kutatásaim alatt tanúsított. Budapest, 1911. november havában. Szegő Pál.